Harag elfojtása: ha nem engeded ki, súlyosan megfizetsz érte

A harag több, mint szomorúság, gyűlölet vagy gyász. Olyan érzés, amitől hajlamosak vagyunk elzárkózni, elmenekülni előle. Ez a rejtegetés aláássa kapcsolatainkat, boldogságunkat, sőt, veszélyeztetheti a biztonságunkat is. A harag elfojtása azonban komolyabb következményekkel jár, mint gondolnánk.

Moya Sarner brit pszichoterapeuta régóta kutatja a harag érzését. Az eredményről összefoglalva írt egy cikket a theguardian.com-on. Ebből kiderül, ahogy leült, hogy elkezdje írni, eszébe jutott egy nemrégiben történt pszichoanalízis. Valamiről mesélt az elemzőjének, ami feldühíthette volna. Ehelyett, miközben beszélte vele, hirtelen ellenállhatatlan álmosság hulláma öntötte el a testét. Leírta ezt a hirtelen fellépő fáradtságot, amikor érezte a szemhéja nyomasztó súlyát, és feladta, hogy nyitva tartsa őket, elveszítve. „Talán álomba küldi a haragot” – mondta az elemző.

Félünk a haraggal szembenézni

Moya úgy véli, a harag gyakran a legnehezebb érzés, amellyel meg kell birkóznunk. A haragot elfojtjuk, eljátsszuk, elkábítjuk, sőt, megöljük, vagy elaltatjuk magunkban. Bármit teszünk, csak ne kelljen szembenéznünk vele.

Ennek gyakran oka a haragtól való zsigeri félelem. Ez néha összefügg a gyermekkori bántalmazás történetével, ha olyan otthonban nőttünk fel, ahol a szülő haragját erőszakkal fejezte ki. Néha ez a félelem gyökerezik abban a tudatban, hogy az érzelmek emészthetetlenek ez pedig öntudatlan zavarhoz vezet. A dühös érzések egyenlőek az erőszakos cselekedetekkel, a harag maga káros, és ez a kár már helyrehozhatatlan.

Önmagunkat fojthatjuk el vele

Azonban a düh a mindennapi életünkben bevett és elengedhetetlen érzelem. Amikor dühösnek érezzük magunkat, amikor sérelem ér, az egy kreatív és gazdag érzelmi élmény lehet. Kulcsfontosságú a jó lelki egészséghez és a kiteljesedő kapcsolatokhoz. Ez az értékes ösztön arra késztet bennünket, hogy elhagyjuk azokat a kapcsolatokat, ahol nem bánnak velünk jól. Amikor elfojtjuk ezt az ösztönt, önmagunk egy részét is megöljük – és ezzel kockáztatjuk a biztonságunkat.

Moya Sarner valahányszor úgy érezte, hogy a férjével vitába került, kiment a szobából. Ez a menekülés látszólag megkönnyítette a helyzetet, de valójában csak elodázta a konfrontációt, és a haragját magában hordozta. Ez a felhalmozott düh később mérgezővé vált, és kihatással volt a kapcsolatára, a mentális egészségére, sőt, a biztonságára is.

Fogcsikorgatáshoz is vezethet a harag elfojtása

A harag egy élénk, dinamikus energia, amelynek elfojtása krónikus fogcsikorgatáshoz, mártíromsághoz és megérthetetlen sérelemérzéshez vezethet. A harag alatt rejtőző fontos érzések kifejezésre várnak, de csak akkor, ha először megengedjük magunknak, hogy érezzük a haragot.

Josh Cohen pszichoanalitikus „All the Rage: Why Anger Drives the World” című könyvében rámutat, hogy a harag elengedhetetlen a konfliktusok megoldásához és a kapcsolatok fejlődéséhez. A harag energiát ad ahhoz, hogy kiálljunk magunkért és megvédjük az értékeinket. Természetesen a harag kifejezésének módja fontos, de a düh elfojtása nem a megoldás.

Fontos, hogy ne fojtsuk el a haragunkat, hanem tanuljuk meg konstruktívan kifejezni azt, hogy egészségesebb kapcsolatokat építhessünk, és mentálisan is kiegyensúlyozottabbak lehessünk.

(via)

Itt megtudhatod, miért tűnnek fiatalabbnak a mai negyvenesek, mint a Z generációsok.