Több teát isznak, mint bárki: itt élnek a tea valódi világbajnokai

Európa egy kevésbé frekventált helyén élnek a tea vitathatatlan világbajnokai. Nem, nem az Egyesült Királyságról van szó és nem is Írország valamelyik szeglete az. Egy kevéssé ismert német régió, Kelet-Frízia azonban egyedi és lenyűgöző hagyományokkal rendelkezik a teakészítés terén.

Németország meglehetősen lapos és gyéren lakott északnyugati sarkában egy régi hagyomány segített a helyieknek szokatlan rekordot felállítani: itt ugyanis átlagosan több teát isznak, mint bárhol másutt a világon.

„A keleti frízek fejenként jó 300 liter teát fogyasztanak el évente. Ez teszi őket a világ vezetőivé”

– mondta Kyra Schaper a Német Tea- és Gyógynövényfőzetek Szövetségétől.

A hamburgi székhelyű egyesület említi a keleti frízeket „vitathatatlan teavilágbajnokként”. Hozzáteszik, hogy az itt élő emberek nemcsak jóval többet isznak, mint a német átlag, de felülmúlják a a világ más teaivási kultúráit is. Rekordjukat a Német Records Institute 2021-ben hitelesítette, miután a német statisztikákat összehasonlították a Nemzetközi Tea Bizottság nemzetközi statisztikáival Londonban.

Az egyik keleti fríz hölgy, Celia Brandenburger büszkén beszélt régiója egyedülálló teahagyományáról. Ő itt nőtt fel, a helyi teamúzeum igazgatója Leer-ben, egy macskaköves utcákból álló csendes városkában, közel a holland határhoz.

Számára az igényes, díszes kis porcelán csészében felszolgált fekete tea sokkal több, mint egy ital, amely felmelegít egy hideg, szürke reggelen. Mint mondja, a teát azért főzik, hogy egyedi légkört teremtsenek. Ez egy szertartás minden érzékszerv számára.

A szertartás megkezdéséhez Brandenburger kockacukort – avagy Kluntjét – tesz a csésze aljába, majd ahogy ráönti a teát, erős aroma érződik és lágy, recsegő hang képződik, ahogy a cukrot eléri a víz.

Celia ezután egy ezüstkanálra vastag krémet kanalaz, amely körbejárja a csésze belső peremét, hagyva, hogy a krém finoman becsússzon. Ezt az óramutató járásával ellentétes irányban kell véghezvinni, „hogy megállítsa az idő múlását”.

Így a krém a folyadék aljára süllyed, majd gyorsan felbuborékol és olyan hatást kelt, amit a helyiek „wulkje”-nek hívnak – ami kis felhőket jelent. A felhők lassan összeállnak és fehér krémréteget alkotnak – ennek a felszínen kell maradnia. A teát nem szabad keverni – figyelmeztet Brandenburger –, hogy három fázisban lehessen kóstolni.

Az első korty leginkább a sűrű tejszín íze; a második kiemeli az erős fekete teát; az utolsó pedig a szertefoszló cukor édes íze. Ez a három fázis megismétlődik, mivel a keleti frízek általában legalább három csészével isznak egyszerre. A házigazda mindig újra tölt teát, csak akkor hagyja abba, ha valaki diszkréten egy kanalat tesz egy üres csészébe.

„A teaszertartás valójában az identitásunkat jelzi. Egyesíti a keleti frízeket, akik meglehetősen individualisták, de ha teáról van szó, általában egyetértenek”

– jegyezte meg Celia Brandenburger.

A tea világbajnokai korán kezdik a szertartást

Kelet-Fríziában korán megkezdődik a teaivás. Brandenburger elmondása szerint egy napköziben is bemutatott teaszertartási eljárást. Emlékszik arra is, amikor saját gyermekei – akik még etetőszékben ültek -, megkapták az első kanál fekete teát, miközben nagyszüleik izgatottan várták a reakciójukat.

„Amikor az ember itt nő fel, az a legnormálisabb dolog, ha folyamatosan teát iszik. Teával kezdődik a reggeli. Van tea reggel és délután. Sok keleti fríz lefekvés előtt is fogyasztja. Tehát a teázás körülbelül napi négyszer vagy ötször történik meg”

– mesélte Brandenburger.

Olvasd el ezt is: Ezek Európa legkevésbé látogatott országai

A kelet-fríziai tea a fekete teák keveréke, főként Assamból, s olyan jelentős szerepet játszik a régióban, hogy az 2016-ban hivatalosan is bekerült Németország szellemi kulturális örökségébe.

A teát teaházakban szolgálják fel, reklámozzák az utcákon, népszerűsítik turisztikai attrakcióként, sőt művészek inspirációjaként is szolgál. Leer-ben egy csészét és teáskannát cipelő nő teljes méretű bronzszobra áll.

A hagyományt Kelet-Frízián kívül is ünneplik. Amikor Károly király és Kamilla királyné 2023-ban az országban járt, a berlini Bellevue-palotában rendezett állami bankett étlapján keleti fríz tea szerepelt, igaz, gasztronómiai csavarral: a desszert kelet-fríz teasorbet és szilvahab volt.

A keleti fríz tea továbbá nem is csak egy, hanem két regionális múzeum fő jellemzője: a brandenburgi Leer-é és egy másik, északabbra levő múzeumé, Norden városában.

Az egykori régész, Mirjana Culibrk szerint, aki a múzeum igazgatója Nordenben, a keleti fríz tea a hagyomány körüli szertartás miatt különleges.

Kelet-Frízia igazi szimbóluma a tea

Bár a tea jó régen beépült a helyi életbe és kultúrába, az ital nem mindig volt olyan népszerű, mint manapság. A holland kereskedők a 17. században kezdték el nagy mennyiségben hozni a teát Európába, de csak jóval később vált a régió sajátos szimbólumává.

„A 17. század közepén a teát leginkább a gazdag keleti frízek számára tartották fenn. Majd 1850 körül a britek a teát elkezdték termeszteni az indiai Assam régióban és olcsóbb lett, így az egész lakosság számára megfizethetővé vált. Valószínűleg csak ebben az időben jött létre a mai keleti fríz teaszertartás”

– mondta Celia Brandenburger.

A keleti fríz teakultúrához hozzájárult valami, amit Martin Krieger történész a 19. század utolsó évtizedeiben a regionális német identitás megerősítésére irányuló mozgalomként írt le.

Krieger, aki a Kieli Egyetem észak-európai történelem professzora, valamint a tea történetéről szóló könyv szerzője, az emberek különböző helyeken hasonló módon fogyasztották a teát – például kockacukorral vagy tejszínnel –, de „ez a mozgalom azt jelentette, hogy a keleti frízek az alapvető teaivási módszert választották és ezt a hagyományos készítési módot követelték ki maguknak.”

A 19. században megkezdték működésüket a jelentősebb kelet-fríz teakereskedő cégek is. A Büntinget 1806-ban alapították Leer-ben, a Thiele-t 1873-ban Emden városában, míg az Onno Behrends-t 1887-ben hozták létre Nordenben.

A három, jelenleg is működő márka kifejlesztette teakeverékeit és az 1930-as években kezdték használni az „igazi keleti fríz keverék” kifejezést. A keleti fríz tea ma már csak akkor nevezhető eredetinek, ha a régió cégei keverik.

Erős, malátás és aromás

A Kelet-Fríz Teaszövetségnél Stefan Feldbusch teakóstoló felelős a különböző teák megvásárlásáért és kóstolásáért, amelyek végül a keleti fríz keveréket alkotják.

Ő és a csapata évente többször kóstol meg különböző teákat, amíg meg nem találják a megfelelő kombinációt. Egy 2,86 grammnyi teát hagynak 5 percig forrásban lévő vízben főzni, majd elemzik az eredményeket. Céljuk, hogy a keleti fríz tea íze, aromája, sőt színe is egységes maradjon.

„A keleti frízek nagyra értékelik a jó minőséget. Ez azt jelenti, hogy a teának erősnek, malátásnak és aromásnak kell lennie. S mivel tejszínnel és kockacukorral isszák, a teának a tejszínnel együtt gyönyörű, élénk, csillogó színt kell adnia”

– mondta el Stefan Feldbusch.

Ezen tulajdonságok nemcsak Feldbusch és teakóstoló csapata számára kulcsfontosságúak, hanem természetesen a tearajongóknak is, mint amilyen Brandenburger, Culibrk, vagy bármely helyi lakos, aki otthon vagy teaházban fogyaszt el egy-egy keleti fríz teát.

A szép szín, az ideális aroma és az egységes íz keresése ugyancsak a keleti fríz identitás erősségéről és a különleges teaszertartásról árulkodik, melyet a helyiek minden érzékszervükkel élveznek. Számukra ez az otthon egy darabja – jegyezte meg Celia Brandenburger.

Olvasd el ezt is: Kávé helyett fekete teát igyál!

(Via)