Hamis emlékek: az agy játéka, ilyen a bonyolult, de zseniális működése

Az emlékeinket gyakran az életünk hiteles rögzítéseként képzeljük el, amiből visszaidézhetjük a múlt történéseit. Ám sokszor ezek nem pontos lenyomatai a valóságnak. Hamis emlékek is kialakulnak bennünk, sokszor közösségi tapasztalatokból erednek, és ezek is nagyban hozzájárulnak identitásunkhoz – írja a dw.com.

„Emlékszem, amikor 11 éves voltam, a 9/11-i terrortámadás napján nagymamámmal sétáltam haza az iskolából az Egyesült Királyságban. Útközben elhaladtunk egy bolt mellett, ahol az ablakon keresztül tévék sugározták élőben a híreket. Együtt álltunk egy csoport idegennel, és néztük, ahogy az élő adást. Míg mások megrendültek, én közben valahogy nyugodtnak éreztem magam. De tudom, hogy ez az emlék hamis, hiszen a falunkban nem voltak tévéüzletek és a nagymamám soha nem vitt haza az iskolából. Ő ugyanis túl messze lakott ehhez”

-mondta Gerald Echterhoff, a németországi Münsteri Egyetem emlékezetre szakosodott szociálpszichológusa.

Emlékeink folyamatosan változnak

Ez azt jelenti, hogy emlékeink folyamatosan változnak és formálódnak. Az ilyen torzulások gyakran abból erednek, hogy emlékeinket mások élményeivel keverjük össze, közösen megélt események hatására.

Azt mondjuk magunknak, hogy az emlékeinkből építjük fel önmagunkat. Emlékeink által ragaszkodunk múltbéli énünkhöz. Echterhoff szerint ez az identitásépítés nem csupán az egyéni emlékezetre támaszkodik. Az emlékeink nem csupán személyes élmények, hanem közösségi tapasztalatok, amelyek révén a közelebb kerülhetünk másokhoz

Hogyan keletkeznek a hamis emlékek az agyban?

Az emlékeink struktúrákba épülnek be, és neuronális kapcsolatokat tárolnak. Az agyban különösen a hippocampus és az amygdala játszik szerepet az emlékezésben. Amikor új emlékek keletkeznek, a neuronok új szinapszisokat hoznak létre, és hálót építenek ki más neuronokkal. Az emlékek felidézése erősíti ezeket a kapcsolatokat, és így alakítja őket hosszú közös emlékekké.

Azonban az emlékek folyamatosan változnak és törlődnek is. Amikor egy emléket nem idézünk fel sokáig, az agy „megnyirbálja” a neuronális kapcsolatokat, és az emlék elhalványul vagy torzul. Az ilyen üres helyeket sokszor azzal töltjük ki, amit másoktól hallottunk vagy amit elképzeltünk.

Az igazi probléma az, hogy a hamis emlékek tárolódnak az agyban, mint a valósak.

Paul Ingram esete: a hamis emlékek veszélyei

Egy különösen súlyos eset a hamis emlékek veszélyeiről Paul Ingram esete, aki 1988-ban lett a Washington állam rendőrsége által letartóztatva. Két lánya vádolta meg szexuális zaklatással és rituális áldozatokkal. Ingram eleinte nem emlékezett az állítólagos cselekményekre, de a rendőrségi kihallgatások során „emlékezni kezdett” rájuk. Egy pszichológus, aki Ingram kihallgatásán vett részt, azt állította, hogy az ilyen emlékek elfojtása gyakori a szexuális bűnelkövetőknél. Ez arra késztette Ingramot, hogy elhiggye, valóban elkövette a szörnyűségeket. Ingram végül bűnösnek vallotta magát, és 20 év börtönbüntetést kapott. Később kiderült, hogy ezek az emlékek hamisak voltak, és a kihallgatás során szuggesztiók révén alakultak ki benne. Esete azt mutatja, hogy a hamis emlékek milyen mélyen befolyásolhatják a valóságról alkotott elképzeléseinket.

A #MeToo mozgalom és az emlékezet politikai dimenziói

Az emlékezet kérdése nemcsak pszichológiai, hanem politikai dimenzióval is bír. A #MeToo és a Black Lives Matter (BLM) mozgalmak során az emlékezet és a hamis emlékek kérdése központi szerepet játszik. Sokszor próbálták meg lejáratni a szexuális zaklatás áldozatait azzal, hogy emlékeiket hamisnak állították be. Az ügyvédek a „hamis emlékezés” védelmet használták például Harvey Weinstein nemi erőszakos pere során. Weinstein védelme azonban kudarcot vallott.

A #MeToo és a BLM mozgalmak rávilágítottak arra, hogy a kollektív emlékezés hogyan alakíthatja a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelmet, és hogyan formálhat közösségi identitást.

(via)

Itt aról olvashatsz, mit okoznak a szuperbaktériumok.

Itt pedig az agyunk működéséről tudhatsz meg többet: