Lélek
A mérgező empátia csendben pusztítja a kapcsolatainkat – Így tudjuk észrevenni
A mérgező empátia alattomos jelenség: kívülről törődésnek és kedvességnek tűnik, belülről azonban lassan felemészt minket. Amikor mások érzéseit és terheit annyira magunkra vesszük, hogy elveszítjük a saját határainkat, nem segítünk – inkább ártunk.
A mérgező empátia alattomos jelenség: kívülről törődésnek és kedvességnek tűnik, belülről azonban lassan felemészt minket. Amikor mások érzéseit és terheit annyira magunkra vesszük, hogy elveszítjük a saját határainkat, nem segítünk – inkább ártunk.

Szeretjük azt hinni, hogy minél együttérzőbbek vagyunk, annál jobb barátok A mérgező empátia alattomos jelenség: kívülről törődésnek és kedvességnek tűnik, belülről azonban lassan felemészt minket. Amikor mások érzéseit és terheit annyira magunkra vesszük, hogy elveszítjük a saját határainkat, nem segítünk – inkább ártunk.
A mérgező empátia csapdája
Rebecca Love felnőtt pszichoterapeuta szerint:
„Ez egy olyan állapot, amikor túlzottan azonosulunk és túlzott felelősséget vállalunk mások érzelmi állapotáért, jólétéért vagy problémamegoldásáért, ami a saját kapcsolataink, az önmagunkkal való törődés és a békeérzetünk rovására megy.”
Mi lenne, ha minden konfliktust helyettük oldanánk meg? Ha mindig mi bocsátanánk meg, mi engednénk, mi tartanánk a lelket másokban? Egy idő után nem maradna belőlünk semmi.
Jelek, hogy mérgező empátia irányít minket
Nem könnyű felismerni, amikor az empátia átfordul mérgezővé. Mégis, vannak árulkodó jelek:
- állandóan mások kedvében járunk, miközben a saját igényeinket elnyomjuk,
- kéretlen tanácsokat osztogatunk, és megsértődünk, ha nem hallgatnak ránk,
- elmosódnak a határok köztem és a másik ember között,
- mások problémáit a sajátunkként cipeljük, míg teljesen kimerülünk.
Love így fogalmazott:
„Azok, akik mások kedvére akarnak válni, nehezen tudják felismerni saját értéküket azon túl, hogy kimerítően segítenek másoknak a problémáik megoldásával.”
Michael G. Wetter pszichológus pedig a következményekre figyelmeztet:
„Idővel a szabályozatlan empátia érzelmi tompuláshoz vezethet – egyfajta védő leálláshoz, amely megvédi az egyént a túlterheléstől, de egyben elnyomja a pozitív érzelmi élményeket is.”
Hogyan lépjünk ki az ördögi körből?
Mi lenne, ha végre megtanulnánk magunkra is figyelni? A szakértők szerint apró lépésekkel ki lehet törni a mérgező empátia csapdájából.
Courtney Shrum terapeuta azt javasolja, hogy naponta többször álljunk meg, és figyeljünk a testünk jelzéseire: a szapora légzésre, a feszültségre, a fáradtságra.
„A tested előbb jelez túlterhelést, mint az elméd. Az önvizsgálat segít meglátni azt a pillanatot, amikor az empátia önfeladásba torkollik, így újraindíthatod a dolgokat”
– mondta a terapeuta.
Néhány egyszerű gyakorlat, amivel megvédhetjük magunkat:
- írjuk fel egy cetlire: „Ez a történet nem az enyém, nem az én feladatom megoldani”,
- hozzunk létre regeneráló rituálékat: naplóírás, séta, zenehallgatás,
- tanuljunk nemet mondani, még akkor is, ha kellemetlen,
- rendszeresen ellenőrizzük: a másik érzéseit cipelem, vagy csak támogatom őt?
Shrum szerint:
„Az önmagunk és mások közötti határ megnevezése átképzi az idegrendszerünket a szorongás nélküli törődésre.”
(via)
Itt arról olvashatsz: kakaó előnyei. Elárulja az orvos, mennyi javasolt naponta.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
















