Lélek

A mérgező empátia csendben pusztítja a kapcsolatainkat – Így tudjuk észrevenni

  • Szerző:nuus
  • 2025.10.07 | 16:36

A mérgező empátia alattomos jelenség: kívülről törődésnek és kedvességnek tűnik, belülről azonban lassan felemészt minket. Amikor mások érzéseit és terheit annyira magunkra vesszük, hogy elveszítjük a saját határainkat, nem segítünk – inkább ártunk.

A mérgező empátia alattomos jelenség: kívülről törődésnek és kedvességnek tűnik, belülről azonban lassan felemészt minket. Amikor mások érzéseit és terheit annyira magunkra vesszük, hogy elveszítjük a saját határainkat, nem segítünk – inkább ártunk.

A mérgező empátia alattomosan emészti fel az energiánkat – miközben azt hisszük, segítünk
A mérgező empátia alattomosan emészti fel az energiánkat – miközben azt hisszük, segítünk/Fotó: 123rf.com

Szeretjük azt hinni, hogy minél együttérzőbbek vagyunk, annál jobb barátok A mérgező empátia alattomos jelenség: kívülről törődésnek és kedvességnek tűnik, belülről azonban lassan felemészt minket. Amikor mások érzéseit és terheit annyira magunkra vesszük, hogy elveszítjük a saját határainkat, nem segítünk – inkább ártunk.

A mérgező empátia csapdája

Rebecca Love felnőtt pszichoterapeuta szerint:

„Ez egy olyan állapot, amikor túlzottan azonosulunk és túlzott felelősséget vállalunk mások érzelmi állapotáért, jólétéért vagy problémamegoldásáért, ami a saját kapcsolataink, az önmagunkkal való törődés és a békeérzetünk rovására megy.”

Mi lenne, ha minden konfliktust helyettük oldanánk meg? Ha mindig mi bocsátanánk meg, mi engednénk, mi tartanánk a lelket másokban? Egy idő után nem maradna belőlünk semmi.

Jelek, hogy mérgező empátia irányít minket

Nem könnyű felismerni, amikor az empátia átfordul mérgezővé. Mégis, vannak árulkodó jelek:

  • állandóan mások kedvében járunk, miközben a saját igényeinket elnyomjuk,
  • kéretlen tanácsokat osztogatunk, és megsértődünk, ha nem hallgatnak ránk,
  • elmosódnak a határok köztem és a másik ember között,
  • mások problémáit a sajátunkként cipeljük, míg teljesen kimerülünk.

Love így fogalmazott:

„Azok, akik mások kedvére akarnak válni, nehezen tudják felismerni saját értéküket azon túl, hogy kimerítően segítenek másoknak a problémáik megoldásával.”

Michael G. Wetter pszichológus pedig a következményekre figyelmeztet:

„Idővel a szabályozatlan empátia érzelmi tompuláshoz vezethet – egyfajta védő leálláshoz, amely megvédi az egyént a túlterheléstől, de egyben elnyomja a pozitív érzelmi élményeket is.”

Hogyan lépjünk ki az ördögi körből?

Mi lenne, ha végre megtanulnánk magunkra is figyelni? A szakértők szerint apró lépésekkel ki lehet törni a mérgező empátia csapdájából.

Courtney Shrum terapeuta azt javasolja, hogy naponta többször álljunk meg, és figyeljünk a testünk jelzéseire: a szapora légzésre, a feszültségre, a fáradtságra.

„A tested előbb jelez túlterhelést, mint az elméd. Az önvizsgálat segít meglátni azt a pillanatot, amikor az empátia önfeladásba torkollik, így újraindíthatod a dolgokat”

– mondta a terapeuta.

Néhány egyszerű gyakorlat, amivel megvédhetjük magunkat:

  • írjuk fel egy cetlire: „Ez a történet nem az enyém, nem az én feladatom megoldani”,
  • hozzunk létre regeneráló rituálékat: naplóírás, séta, zenehallgatás,
  • tanuljunk nemet mondani, még akkor is, ha kellemetlen,
  • rendszeresen ellenőrizzük: a másik érzéseit cipelem, vagy csak támogatom őt?

Shrum szerint:

„Az önmagunk és mások közötti határ megnevezése átképzi az idegrendszerünket a szorongás nélküli törődésre.”

(via)

Itt arról olvashatsz: kakaó előnyei. Elárulja az orvos, mennyi javasolt naponta.


Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló