Ha ezt a tünetet látjuk, azonnal kórházba kell menni: autoimmun krónikus betegség fiatalokra vadászik

Egy nap alatt változik meg minden: amikor az autoimmun krónikus betegség bekopog.  El sem tudjuk képzelni, hogy egy teljesen egészségesnek hitt gyermek egyszer csak napok alatt összeomlik. A szülők fejében eleinte ártatlan magyarázatok születnek: túl sok vizet iszik, biztos meleg van; túl sokat jár WC-re, talán felfázott. De mi van, ha mindez egy súlyos autoimmun krónikus betegség előszele?

Egy édesanya így meséli el a fordulópontot:

„Hirtelen panaszkodni kezdett, hogy nagyon szomjas, és egy félliteres vizet egyben megivott, majd kért még. Furcsa szaga lett a leheletének, mintha savas lenne”

– mondta egy kisfiú édesanyja.

Amikor végre kórházba mennek, már késő, nincs idő racionális magyarázatokra. A vércukorszint az egekben, a szervezet a határán működik, és kiderül: autoimmun krónikus betegség áll a háttérben.

Autoimmun krónikus betegség – amikor a test saját magát támadja

Mi lenne, ha egy napon az orvos azt mondaná nekünk: a szervezetünk ellenségként kezeli saját sejtjeit? Az orvostudomány sok mindent tud, de még mindig nem mindent ért. Az 1-es típusú cukorbetegség például úgy alakul ki, hogy a test megtámadja azokat a sejteket, amelyek az inzulint termelik. Nincs kézzelfogható ok, nincs biztos magyarázat, nincs útmutató: csak megtanuljuk kezelni és együtt élni vele.

Meg kell tanulni, hogyan figyeljünk testünk jelzéseire, hogyan mérjük, hogyan számoljuk, hogyan reagáljunk. Ha ezt elmulasztjuk, a későbbiekben sokkal nagyobb kockázatokkal szembesülünk: szívproblémák, látásvesztés, fekélyek, szövődmények, veseelégtelenség – mind egyetlen autoimmun krónikus betegség következménye lehet. És mindehhez társul a pszichés teher, a folyamatos kontroll érzése, a döntések, amelyek minden étkezéssel, minden lépéssel, minden nap felmerülnek.

Hogyan élünk együtt akkor, ha autoimmun krónikus betegség határozza meg a mindennapokat?

Mi lenne, ha a nap minden percében figyelni kellene magunkat? Ha az iskolai tízórai, az edzés, a baráti program vagy épp egy születésnapi torta nem öröm, hanem számolás, mérés, előkészület lenne? A gyerekeknél még nagyobb a felelősség, mert nekünk kell megtanítani nekik, hogyan teremtsenek biztonságot saját testükben. Ha ezt nem tesszük meg időben, elindulhat egy olyan láncolat, amely akár visszafordíthatatlan károkat okoz.

Az autoimmun krónikus betegség kezelésének alappillérei: oktatás, önkontroll, étrend és rendszeres mozgás. Ezek nem külön bekezdések egy tankönyvben, hanem a valóság részei. Olyan részek, amelyek nélkül nem létezhet biztonság, még akkor sem, ha a betegség egy láthatatlan szörnyeteg.

A megelőzés viszont ott kezdődik, ahol a figyelem: rendszeres vérvizsgálat, tudatosság, kérdezés, utánajárás. Ha elhessegetjük, ha legyintünk, ha halogatunk, akkor adunk esélyt egy olyan betegségnek, amely nem kérdez, csak teszi, ami a dolga.

Mi lenne, ha azt mondanánk, ideje komolyan venni?

Az autoimmun krónikus betegség nem válogat: gyermek, felnőtt, sportoló, vagy épp ülőmunkát végző – mind érintett lehet. Ha pedig már jelen van, nem lehet nem tudomást venni róla. A legfontosabb, hogy megértsük: a tudás nem félelem, hanem életmentő fegyver. A kontroll pedig nem béklyó, hanem biztonsági háló.

Talán nem ez az a történet, amelyet hallani szeretnénk, de talán pontosan ez az, amit hallanunk kell. Mert ha időben lépünk, ha odafigyelünk, ha kivizsgáltatjuk magunkat, akkor nem a betegség mondja meg, hogyan éljünk – hanem mi mondjuk meg neki. Ha viszont nem veszünk róla tudomást, az autoimmun krónikus betegség dönti el helyettünk. És azt egyikünk sem szeretné.

(via)