Ráncos ujjak a vízben? Súlyos betegségekre is utalhat – az orvosok figyelmeztetnek

A tudósokat már évtizedek óta foglalkoztatja, miért csak az ujjaink és lábujjaink gyűrődnek meg, míg a test többi része változatlan marad. Kezdetben azt hitték, hogy a víz egyszerűen beszivárog a bőrbe ozmózis útján, de mára egyértelmű: az idegrendszer aktívan szabályozza a folyamatot. Bizonyíték erre, hogy idegsérüléses betegek ujjai gyakran egyáltalán nem ráncosodnak a vízben.

És itt jön a fordulat: a ráncos ujjak nemcsak a természet egyik érdekes játéka, hanem lehetséges diagnosztikai eszköz is. A neurológusok szerint ugyanis az ujjbegyek megráncosodásának mintázata, sebessége és szimmetriája olyan betegségekre utalhat, mint a 2-es típusú cukorbetegség, a Parkinson-kór, a cisztás fibrózis vagy éppen a szívelégtelenség. Ha például az egyik kéz kevésbé gyűrődik, mint a másik, az a szimpatikus idegrendszer hibás működésére utalhat.

De miért fejlődött ki ez a fura funkció az embernél? Egyes kutatók szerint evolúciós előnnyel járt: a ráncos bőr segíthetett őseinknek jobban megmarkolni nedves felületeket, sziklát vagy élelmet, például kagylót. A tapadás megnövekedését több kísérlet is megerősítette: a ráncos ujjak bizonyítottan jobban teljesítenek víz alatt.

Bár a ráncok jellemzően 10–20 perc alatt eltűnnek, jelenlétük akár orvosi vizsgálatok alapját is képezheti. A jövőben elképzelhető, hogy egyszerű vízbe mártással segítenek majd az orvosok felismerni bizonyos idegrendszeri vagy anyagcsere-betegségeket.

Szóval legközelebb, amikor fura kis redőkkel jössz ki a kádból, ne csak bosszankodj – lehet, hogy a tested próbál valamit mondani neked. És ki tudja? Egy egyszerű fürdő talán életmentő jelzéseket is hordozhat.

(Via)