Egészség
„10.000 lépés naponta? Akár százszorszépet is szedhetnél” – Sportorvos tette helyre a lépésszámlálás mítoszát
Az utóbbi években a lépésszámlálás sokak számára a mindennapi élet részévé vált. Okosórák, telefonos alkalmazások, kihívások és közösségi elismerés is ösztönzi a mozgást – főleg azt, hogy naponta elérjük a bűvös 10 000 lépést. De vajon valóban ennyi kell az egészséghez? A sportorvosként dolgozó Christian Daulouède szerint ez a szám inkább marketingfogás, mint tudományos alapokon nyugvó célkitűzés.
Miközben milliók hiszik, hogy a napi 10 000 lépés megtétele egyet jelent a fitten tartott testtel és lélekkel, Dr. Daulouède hűvös nyugalommal állítja: ez nem más, mint egy félreértett mítosz. A lépésszámlálás önmagában nem garantál jobb egészséget – a mozgás intenzitása, tempója és kontextusa sokkal többet nyom a latban.
Lépésszámlálás: a mítosz születése és kritikája
A 10 000 lépéses szabály egy 1960-as évekbeli japán kampányból ered, amit lépésszámlálókat gyártó cégek finanszíroztak – derül ki Dr. Daulouède beszámolójából. A szám tehát nem orvosi ajánlás, hanem üzleti húzás volt. A WHO és a közösségi média azóta ezt a számot szinte dogmaként emlegeti, de a szakértők szerint ez komoly félrevezetés.
Daulouède szerint nem a megtett lépések száma számít, hanem hogyan tesszük meg azokat. Egy kiadós, izzasztó túra hegynek felfelé teljesen más hatással van a szervezetre, mint ugyanennyi lépés laza tempóban, kutyasétáltatás közben. A lassú séta alig jár fizikai előnyökkel – a gyors, dinamikus mozgás viszont erősíti a szívet, javítja a koleszterinszintet, serkenti az ízületeket, sőt, az Alzheimer-kór tüneteit is lassíthatja.
A hatékony mozgás: vadászlépések, nem kirándulók tempója
Aki valóban szeretne javítani egészségi állapotán, annak nem elég a napi 10 000 lépés „vasárnapi sétatempóban”. A vadászlépés – azaz a gyors, pulzusemelő, változatos terepen végzett gyaloglás – az, ami hosszú távon pozitív élettani hatásokat hoz. A tempó növelésével beindul a zsírégetés, nő az állóképesség, és az elhasznált kalóriák még alvás közben is tovább égnek.
Ráadásul nem is kell egyszerre letudni a napi adagot: az erőfeszítést lehet szakaszosan végezni. A cél: kifulladni egy kicsit. Az ilyen mozgás mentálisan is felfrissít – gondoljunk csak Nietzschére vagy Kierkegaardra, akik szerint a legjobb gondolatok gyaloglás közben születnek. És ebben legalább a sportorvos is egyetért: „A sétálók okosabbak, mint akik nem sétálnak – de a fizikum már más kérdés.”
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
