Már babakorban megmutatkoznak az autizmus jelei – Ezekre kell odafigyelni

Egyre több kutatás mondja ki, amit sok szülő már érzett is a zsigereiben: az autizmus korai jelei gyakran nem a viselkedésben, hanem a babák érzékelésében látszanak először. Ha időben felfigyelünk ezekre a pici jelekre, rengeteget tudunk tenni azért, hogy a gyermekünknek könnyebb dolga legyen a világban.

Nem kell hozzá orvosnak lenni – csak figyelni kell a babát

Az egyik legelső dolog, amit megfigyelhetünk, az az, hogyan reagál a baba az érintésre, a fényekre vagy a hangokra. Például:

• Nem fordul a hang irányába?
• Nem ijed meg a csörgőtől?
• Vagy épp fordítva – már egy halk zaj is felzaklatja?
• Nem szeret ölelni, vagy épp minden érintésnél megrezzen?

Ezek nem „furcsaságok” vagy problémák – csak jelek arra, hogy a baba érzékszervei lehet, hogy egy picit másként működnek. És ezek az apróságok lehetnek az autizmus korai jelei, még mielőtt bármilyen társas dolog, például beszéd vagy játék megjelenne.

Miért jó, ha ezeket időben észrevesszük?

Azért, mert a gyerekek agya az első években elképesztően gyorsan fejlődik. Ilyenkor a legkönnyebb neki segíteni – finoman, játékosan, szeretettel. Nem kell rögtön fejlesztőhöz rohanni, de ha valami gyanús, érdemes beszélni a gyerekorvossal vagy védőnővel. Sokkal jobb túlfigyelni, mint lemaradni.

Vannak szülőknek szóló programok is – például egy „Project ImPACT” nevű –, ahol segítenek abban, hogyan lehet otthon is támogatni a babát. Olyasmikre kell gondolni, mint simogatás, lágy hangok, ismétlődő játékok – minden, ami megnyugtatja és segít neki feldolgozni az érzékeket.

Nem minden család, nem minden baba egyforma

Fontos tudni, hogy minden gyerek más, és minden család másképp működik. Ami nálatok természetes, az máshol lehet szokatlan – például van, ahol sok az ölelés, van, ahol kevesebb a szemkontaktus. És ez is befolyásolhatja, mennyire tűnnek fel az autizmus jelei.

Ezért ne hasonlítsd a gyereked a szomszéd kisfiúhoz vagy az unokatesóhoz. Inkább azt nézd: ő maga hogyan reagál, változik, fejlődik. Ha valami nem stimmel, azt a szülő érzi először – és jobb utána menni, mint várni és agyalni.

Mit érdemes megfigyelni?

Íme néhány kérdés, amit magadnak feltehetsz:

• Reagál a hangokra?
• Megnyugszik, ha megsimogatod?
• Szeret ölelni vagy inkább menekül?
• Érdeklik az arcok, fények, mozgások?
• Néz rád, amikor beszélsz hozzá?

Ezekre nincs jó vagy rossz válasz – csak kapaszkodók. Ha bizonytalan vagy, kérdezz bátran. A legfontosabb, hogy nem vagy egyedül.

Via

Olvass még több érdekes cikket Egészség rovatunkban!