Milyen valójában egy szívroham? Egészen más, mint amit a tévében látsz

A baj az, hogy ez a filmes kép annyira belénk égett, hogy ha nem pontosan így történik, hajlamosak vagyunk legyinteni: „Ez biztos csak stressz.” Pedig a szívroham sokszor csendesen, alattomosan lopakodik be, és ha nem figyelünk, könnyen lehet, hogy későn kérünk segítséget.

Nem minden szívroham jár földre zuhanással

Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a szívroham mindig egyértelmű és heves fájdalommal jelentkezik. Sokszor viszont „csak” furcsán érzed magad. Olyan, mintha nyomás lenne a mellkasodban, vagy mintha nehezebben kapnál levegőt. Egyesek csak annyit mondanak: „Nem érzem jól magam, de nem tudom megmondani, mi bajom.”

És tudod, mi történik ilyenkor? Az ember vár. Hátha elmúlik. Hátha csak egy kis feszültség, egy rossz nap. Közben pedig telik az idő – és a szív nem kapja meg azt a vért, amire szüksége lenne. Minden elvesztegetett perc számít.

A szívroham nőknek sem „atipikus” – csak máshogy élhetik meg

Sokáig azt hallottuk, hogy a férfiaknál tipikus, a nőknél meg „atipikus” a szívroham. De valójában mindkét nemnél a mellkasi kellemetlenség a leggyakoribb jel. A gond az, hogy ezt a kellemetlenséget sokan nem fájdalomként élik meg – és ezért nem is veszik komolyan.

Az egészségügyben is egyre többen mondják: ideje máshogy beszélni erről. Ne csak azt kérdezzük, „fáj-e a mellkasa”, hanem azt is: „Érez nyomást? Feszülést? Mintha valami szorítana vagy húzna belülről?” Ezek apró, de fontos különbségek lehetnek.

A szívroham néha csak suttog – de hallani kell

Egy amerikai kutatás szerint az emberek háromnegyede filmekből, tévésorozatokból ismeri a szívroham jeleit. Ez elég sokat elárul. Ha mindenki csak azt várja, hogy „majd úgy fog fájni, hogy képtelenség nem észrevenni”, könnyen elsiklik a valódi jelek felett.

Épp ezért lenne fontos, hogy másképp gondolkodjunk erről. Hogy ne csak a drámai tüneteket vegyük komolyan. Hogy ha valami furcsa, ha valami nem olyan, mint szokott – akkor ne várjunk, hanem inkább kérjünk segítséget.

Nem kell hősnek lenni – csak egy kicsit figyelmesebbnek

Nem az a bátor, aki tűr és nem szól, hanem az, aki meghallja a teste halk jelzéseit. Mert a szívroham nem mindig fáj, néha csak annyit mond: „Valami nincs rendben.” És ez az egy mondat elég ahhoz, hogy elindulj orvoshoz – és lehet, hogy pont ez menti meg az életed.

Szóval legyünk őszinték magunkkal. Ha valami nem stimmel, ne nyomjuk el. Ne bagatellizáljuk. Kérdezzünk rá, vizsgáltassuk ki. A szív nem mindig ordít – de mindig jelez. Nekünk csak figyelni kell rá.

Via