Egészség
Új kutatás tárja fel, miért nem ismerik fel szeretteiket az Alzheimer-kóros betegek
Az Alzheimer-kór nem csupán apró emlékfoszlányokat töröl ki az érintettek emlékeiből- sokszor a legdrágább kapcsolatokat is felülírja. A családok számára a legfájdalmasabb pillanat az, amikor egy szerettük már nem tudja, ki áll előtte: a saját gyermeke, házastársa vagy évtizedek óta ismert barátja. Olyan, mintha egy lassan sűrűsödő köd beborítaná a múltat, és elhalványítaná mindazt, amit közösen felépítettek. Egy friss kutatás azonban most közelebb visz annak megértéséhez, miért pont ez a képesség sérül meg olyan korán, és hogyan lehetne megőrizni belőle valamit.
A Virginiai Egyetem kutatói ugyanis kimutatták, hogy az Alzheimer-kór alatt az agy nem csak magukat az idegsejteket veszíti el, hanem egy kevésbé ismert védelmi rendszer is meggyengül. Ezek a perineuronális hálók olyan mikroszkopikus, hálószerű burkok, amelyek azért dolgoznak, hogy megőrizzék: ki kicsoda számunkra. Mintha minden fontos emberhez tartozna egy apró belső kapaszkodó, és a hálók tartanák kézben ezeket a kötelékeket.
A perineuronális hálók szerepe az Alzheimer-kór esetében
A hálók valójában fehérjékből és cukrokból állnak, mégis elképesztően fontos munkát végeznek. Finoman körbefonják azokat az idegsejteket, amelyek a társas emlékezet megőrzéséért felelnek. Ők gondoskodnak róla, hogy a megszokott arcok és a hozzájuk kötődő érzések ne morzsolódjanak szét. A kutatók kísérleteiben, amikor ezek a hálók gyengültek, az állatok még mindig felismerték a tárgyakat, a helyeket, tanultak új dolgokat – de egymásra már nem emlékeztek. Mintha a világ tényei megmaradtak volna, de a kapcsolatokból kihullott volna a lélek.
És itt jön a reménysugár: amikor a kutatók olyan enzimgátlókat alkalmaztak, amelyek megvédték ezeket a hálókat, a társas emlékezet is sokkal jobban megmaradt. Az egerek emlékeztek egymásra, mintha nem csúszott volna ki a kezük közül az a fajta felismerés, amely az embereknél is az egyik első áldozata az Alzheimer-kórnak. Ez arra utal, hogy létezik egy új, eddig alig vizsgált útvonal, amelyen keresztül a betegség rombol, és amelyet talán meg is lehetne védeni.
Egy lehetséges új irány a kezelésben
Az Alzheimer-kór ma már több mint 55 millió embert érint világszerte, és szinte minden család közelébe elér. A jelenlegi kezelések többnyire csak késleltetik a romlást, ezért óriási jelentősége van minden olyan felismerésnek, amely új irányt nyithat. A perineuronális hálók védelme pedig pontosan ilyen lehet: nem a már megtört emlékeket próbáljuk meg visszafoltozni, hanem azt őrizzük meg, ami még ép.
A kutatás azt üzeni a hozzátartozóknak és az orvosoknak egyaránt: a felismerés elvesztése nem valami misztikus jelenség, hanem egy konkrét, leírható biológiai folyamat. És ha valamit ilyen részletesen megértünk, idővel azt is megtanulhatjuk, hogyan lassítsuk vagy miként akadályozzuk meg. Bár még hosszú út vezet az emberi alkalmazásig, a felfedezés új reményt ad mindenkinek, aki szeretné minél tovább megtartani azt a pillanatot, amikor egy Alzheimer-kóros beteg még rámosolyog, és azt mondja: „Ismerlek.”
Olvass még több hasznos cikket Egészség rovatunkban!
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
