Gasztró
Tuti ötlet: készíts házi szaloncukrot egyszerűen!
A szupermarketekben kapható lédig szaloncukrok minősége változó, van köztük finom és kevésbé ízletes is, de a házilag készített „szalonczukedli” a legfinomabb meglepetések egyike.
Ma már akkora a szaloncukor-kínálat, hogy megszámlálni sem tudjuk a különféle ízeket, sajnos azonban a kínálat minősége nem ennyire meggyőző. A szupermarketekben kapható lédig szaloncukrok többsége maximum dekorációnak jó, de az első harapás után kifordul az ember szájából. A minőségben aztán következik néhány nagyobb ugrás, viszont a prémium kategóriás finomságok ára már olyan magas, ami miatt belesajdul az ember szíve egy-egy félkilós csomagolásba is. Fél kiló finom szaloncukor meg mégis kinek elég?!
Az alapok: aszalt gyümölcs csokiban
Mindenkit megkímélünk attól, hogy ezredszer is leírjuk, honnan jön a szaloncukor hagyománya és maga a kifejezés. Mi mindent szaloncukornak tekintünk, amit karácsony előtt színes papírba csomagolunk a hagyományos módon, és kész! Ennélfogva ebbe a kategóriába beletartozik az aszalt gyümölcsök csokiba mártása, majd dekoratív csomagolása is. Ehhez vagy vegyünk viszonylag kerekded aszalványokat (szilva, sárgabarack, datolya), vagy felaprítva formázzunk belőlük helyes kis kupacokat, és vonjuk be csokival – ennél több szót erre nem is fecsérelnénk.
Következő szint: a marcipános
A marcipán valójában egy rész mandulaőrlemény és egy rész cukorőrlemény keveréke annyi vízzel, amitől gyúrható állagot kapunk. Nem túl bonyolult, arra kell csak figyelni, hogy minél finomabb legyen a mandulaőrlemény – igazából ezen múlik minden, és hogy ne vizezzük agyon. Ez a mi szaloncukrunk esetében mondjuk 20 dkg őrölt, héj nélküli mandulát és 20 dkg porcukrot jelent, amihez evőkanalanként adagoljuk a vizet. Ez kevesebb lesz, mint fél deci, de javasolnám a kezdetektől a kanalankénti adagolást. Aki szeretné a marcipánt ízesíteni, az vagy tegyen bele néhány reszelésnyi citrushéjat (narancs, citrom vagy lime) vagy egy-két csepp étkezési aromát. Esetleg egy-két teáskanál sűrű lekvárt, de akkor víz nem kell bele, a marcipán íze pedig értelemszerűen kevésbé lesz domináns, mint a gyümölcsé. Tudni kell, hogy a házi marcipán sosem lesz olyan homogén, mint a bolti verzió, de nem is ez a cél. Miután alaposan összegyúrtuk a masszát, apró bonbonokat formázunk belőle, és szintén bevonjuk csokival.
Amin könnyű elcsúszni…
- Ha az olvasztott csokoládé túl meleg, akkor ugyan könnyen ráfolyik a bonbonokra, de valószínűleg meg is olvasztja azokat, és káoszba fullad a művelet. Miután a csokit felolvasztottuk a bevonáshoz, hűtsük vissza majdnem szoba-hőmérsékletűre. (Először gőz fölött felolvasztjuk, majd hideg vizes tálkában visszahűtjük.)
- Csokival bevonni a bonbonokat szerintünk azért nem olyan egyszerű. Hogy ne kelljen semmit a gombócokba szúrni, villával tartsuk a bonbont a csokis tálka fölé, öntsük nyakon párszor az olvasd csokoládéval, majd óvatosan tegyük rácsra vagy sütőpapírra.
További problémát jelent az érintetteknek a különféle érzékenységeknek és diétáknak megfelelő szaloncukrok fellelése, amelyek újfent vagy drágák, vagy rossz ízűek, esetleg a kettő keveréke. Ott van például a cukorbetegség vagy a laktózérzékenység, mindkettő szinte népbetegségnek számít, karácsonykor mégis mintha ezek a vásárlói rétegek megszűnni látszanának a gyártók java részénél – tisztelet a kivételnek. Mit tehet ilyenkor az ember (vagy az anyukája)? Otthon készít magának szaloncukrot. De nem is akármilyet…
A házi szaloncukor-univerzumnak nincs végpontja, sőt napról napra növekszik. Próbáld ki magad te is ezen a fronton, mert hát miért is ne?!
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
