Akár 30 fokkal is hidegebb lehet Európában – Az Amoc összeomlása alapjaiban változtatná meg az életünket

Hőhullámok nyáron, szokatlanul korai téli betörések, intenzív esőzések: Európa időjárását egyre inkább a szélsőségek határozzák meg. Pedig éghajlatunk alapvetően mérsékelt. Földrajzi helyzettől függően ugyan vannak hideg telek és meleg nyarak, ám az évszakok egyensúlya kiszámítható volt. Ez az egyensúly azonban mindinkább bizonytalanná válik – méghozzá éppen annak a jelenségnek köszönhetően, amely mérsékelt éghajlatunkat egyáltalán lehetővé teszi: az Atlanti meridionális átforduló cirkulációnak, röviden Amoc-nak, amelyet sokan „Európa hőszivattyújaként” is emlegetnek.

A klímaváltozás miatt azonban az Amoc összeomlásra van ítélve – legalábbis ezt jósolják tudósok és a média, eltérő mértékű drámaisággal. A klímakutatásban ez a rendszer korai figyelmeztető jelzőnek számít: ha összeomlik, katasztrofális következmények várnak ránk. Nem véletlen tehát, hogy hatalmas érdeklődés övezi: hogyan változik, mi a jelenlegi állapot, és van-e még remény?

Mi is pontosan az Amoc, és miért van rá szükségünk?

Az Amoc valójában több atlanti-óceáni áramlásból álló komplex rendszer. A Golf-áramlat is a része. Elképzelhetjük úgy, mint egy gigantikus futószalagot, amely meleg vizet szállít a trópusokról az Észak-Atlanti térségbe. Ott a víz lehűl, sósabbá válik és lesüllyed a mélybe, majd dél felé terjed tovább – és ezzel újraindul a körforgás, amely világszerte befolyásolja a hőmérsékletet, a csapadékeloszlást és az időjárást.

A mi viszonylag enyhe éghajlatunk ennek a hőeloszlásnak az eredménye: e bonyolult rendszer nélkül azonos klímához 1500 kilométerrel délebbre kellene élnünk. A tudósok évtizedek óta figyelmeztetnek arra, hogy a klímaváltozás veszélyezteti e cirkuláció stabilitását: az óceán felmelegedése és az olvadó jégből származó édesvíz beáramlása felborítja a hő- és sóháztartást. Ez lelassíthatja, sőt teljesen leállíthatja az áramlásokat.

Miért ennyire fontos számunkra az Amoc?

Az Amoc azonban nemcsak Európa klímáját befolyásolja – az egész Föld éghajlati rendszerének szabályozójaként működik. Ha nálunk gyengül, megváltozik a meleg víz eloszlása más tengerekben is, ami hatással van más régiók hőmérsékletére és csapadékmennyiségére. Nyugat-Afrikában például erősebb monszunokat okozhat, ami komoly következményekkel járna a mezőgazdaságra és a helyi lakosságra.

Az Amoc ezen felül a globális CO2-eloszlást is befolyásolja. Ha a körforgás gyengül, csökken az óceánok szén-dioxid-elnyelő képessége. A több CO2 a légkörben erősebb üvegházhatáshoz vezetne. Az Amoc megváltozása tehát dominóhatást indíthat el, amelynek következményeit lehetetlen pontosan előrejelezni.

Valóban összeomolhat az Amoc?

Egyelőre annyit tudunk: az áramlás gyengül. De hogy pontosan mennyire, milyen mértékben és milyen súlyosan – abban nincs egyetértés. Folyamatosan jelennek meg új tanulmányok, amelyeket mindig az összképbe kell illeszteni.

A jelenség viszonylag új: a Heidelbergi Egyetem kutatói üledékminták alapján kimutatták, hogy az elmúlt 6500 évben az Amoc stabil maradt. A legutóbbi jégkorszak vége felé, közel tízezer éve azonban a felmelegedés miatt a hatalmas jégtakarók elolvadtak, több édesvíz került a tengerekbe, és ez gyengítette a sós, nehéz víz áramlását. Akkoriban az Amoc jóval kevesebb vizet szállított.

A fő elmélet szerint most is hasonló folyamat zajlik: a Föld felmelegedése olvadást okoz a sarkvidékeken, több édesvíz jut az óceánba, ami ismét veszélyezteti az Amoc működését.

Abban azonban nincs konszenzus, hogy ez milyen gyorsan történik, mit tehetünk még ellene, és mennyire visszafordíthatatlan. A döntő tényező az ember: a klímamodellek különböző forgatókönyvek alapján számolják a valószínűségeket – attól függően, hogy sok, mérsékelt vagy kevés üvegházháztartást kibocsátó gáz kerül a légkörbe.

Riasztó számok

Ebben sincs teljes egyetértés. Tavaly ősszel közel 40 kutató nyílt levélben figyelmeztetett az összeomlás veszélyére. Egy júliusi brit konferencián pedig elhangzott, hogy az összeomlás valószínűsége már százalékos nagyságrendű – olyan érték, amely más területeken már politikai beavatkozást váltana ki.

Augusztus végén a potsdami Klímakutató Intézet (PIK) tanulmánya újra fellobbantotta a vitát. Megállapításai nyugtalanítóak voltak: az Amoc összeomlása valószínűbb, mint hinnénk.

• Ha kibocsátásaink változatlanul magasak maradnak – ami a technológiai fejlődés és a költségek miatt kevéssé valószínű forgatókönyv –, az Amoc 70%-os eséllyel omlik össze.
• Mérsékelt kibocsátás esetén ez 37%-ra csökken.
• Alacsony kibocsátási pálya mellett is közel 25% marad a valószínűsége.
• Ráadásul a tanulmány szerint a fordulópont, amelytől kezdve az összeomlás visszafordíthatatlan, a következő évtizedekben bekövetkezhet.

Mit jelent ez pontosan?

A klímakutatásban mindig számolnak visszacsatolásokkal, amelyek egymást erősítik. Ilyen például az arktiszi jég olvadása: ahogy a sötétebb jégfelszín egyre több napfényt nyel el, a folyamat gyorsul.

Ez azonban azt is jelenti, hogy csak korlátozottan tudjuk előre jelezni, mi történik. Lehetséges következmények egy leálló Amoc esetén:

• Drasztikus hőmérséklet-ingadozások: az északi féltekén akár 30 fokkal hidegebb lehet, míg a délin hirtelen melegedés következhet be.
• Heves viharok: az északi és déli félteke közötti hőmérséklet-különbség több és erősebb vihart okozhat, amelyek pusztító viharhullámokat hoznának a partvidékekre.
• Mezőgazdaság: a gyors változások miatt alig lenne lehetőség alkalmazkodni. Európában a terméshozam és az élelmezésbiztonság súlyos károkat szenvedne.

Más kutatások viszont kételkednek a teljes összeomlásban. A Berni Egyetem tudósai szerint ugyan vannak gyengülési jelek, de nincs bizonyítható trend. A brit Meteorológiai Szolgálat (Met Office) elemzése pedig arra utal, hogy a bolygót körülölelő szelek miatt teljes leállás nem valószínű.

Egy régebbi Met Office-tanulmány szerint ráadásul, ha az Amoc összeomlana, a Csendes-óceán északi részén kialakulhatna egy kisebb áramlás, amely ugyan gyengébben, de szintén biztosítaná a víztömegek cseréjét.

Ez azonban aligha megnyugtató – túl sok a bizonytalanság. Az Amoc csak egy a számos klímarendszeri billenőpont közül, amelyek összeomlása az ember okozta felmelegedés miatt súlyos következményekkel járna: a trópusi esőerdők kipusztulása vagy a Nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása szintén komoly csapást mérne az emberiségre.

És ahogy Stefan Rahmstorf, a PIK kutatója a LinkedInen írta: az 1%-os esély is „már túl sok”. Hiszen egy atomerőműnél sem elégednénk meg 99%-os biztonsággal.

(via)

Olvass még több érdekes cikket Környezet rovatunkban!