
Az őszi, menetrendszerű invázióra visszatérve két idegenhonos faj, a zöld színű vándorpoloska és a barnás márványospoloska a két főszereplő. Dr. Torma Attila biológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát, a poloskák szakértőjét kérdezte a 24.hu.
Mára mindkét faj megállíthatatlanul, inváziós mértékben terjed és sokasodik Magyarországon. A különbség annyi, hogy a korábban érkezett vándorpoloska már a természetben is hódít, míg a márványos egyelőre megmaradt a városokban és azok környezetében
– mondja Torma Attila.
Idegenhonos fajokra nagy általánosságban jellemző, hogyha új hazájuk adottságai megfelelőek a számukra, akkor honos rokonaiknál nagyobb mértékben elszaporodhatnak. Gondoljunk csak bele, természetes ellenségeik többségét otthon hagyták csakúgy, mint a parazitáikat, a kórokozóikat, magyarán jócskán lecsökkentek az állományt szabályozó tényezők – a klímaváltozással enyhülő telekkel pedig a melegebb vidékről származó fajok legfontosabb korlátja dől le.
A változékony időjárást is túlélik a poloskák
Idén a csapadékos kezdet után hőséggel és aszállyal folytatódott, majd zárult a nyarunk, nincs az az élőlény a Kárpát-medencében, amelynek utóbbi előnyös lenne. A két idegenhonos poloskafaj viszont jobban tűri, mint hazai rokonaik, így aztán minden eddigi tudásunkat és a tényeket összevetve Torma Attila úgy véli:
Az egyedek eloszlása azonban soha nem egyenletes, úgy a fajösszetétel, miként a felbukkanó rovarok egyedszáma is helyszínenként és évenként is erős eltéréseket mutathat.

Lehetetlen megszabadulni tőlük
Az invázió oka egyértelmű: a poloskák biztonságos, lehetőleg fagymentes helyeket keresnek, ahol egyfajta dermedt állapotban átvészelhetik a telet. Nagyon jól repülnek, kilométereket is gond nélkül megtesznek egyhuzamban, és csoportban telelnek: mintha az egyedek azt gondolnák, „sok poloska biztos nem tévedhet”, és, ahol tömeget látnak, oda maguk is csatlakoznak – részletezi a 24.hu.
Teljesen megszabadulni tőlük nem lehet, legfeljebb némiképp kordában tartani az állományukat, és ebben nagy segítséget jelentenének a ragadozók. A hazai fajoknak eleinte nem igazán fűlt a foguk a jövevényekhez, ám ez lassan változni látszik, főleg a hosszabb ideje itt élő vándorpoloskákat már elkezdték felfedezni maguknak. Érdekes a biológus saját tapasztalata, aki azt figyelte meg, amint egy tanyán a tyúkok sorban kapkodták le a ház falán napozó poloskákat, de csak a vándorokat. A márványosokhoz hozzá sem nyúltak.
Idővel valószínűleg ők is zsákmánnyá válnak, ám a legtöbb, amit a már megtelepedett, sőt, invázióssá váló fajokkal kapcsolatban remélhetünk, hogy populációjuk mérete idővel szelídül, és „beilleszkednek” új élőhelyük ökológiájába. Mindezt persze őshonos fajaink rovására, a hazai ökológiai rendszer sérülése árán.
(via)


















