Lélek
Segítség, szörnyűek a szüleim!
Túlélési tippek arra az esetre is, ha te nem érzed magad elég jó szülőnek.
Nehéz természetű ősök gyerekeként felnőni nagyon sokkoló tud lenni, akár felnőtt korra sem tudja az ember a sérüléseit maradéktalanul kiheverni. Ebben nyújt segítséget egy új angol nyelvű weboldal, melynek tippjeiből szemezgetünk.
Abban megegyezhetünk, hogy “tökéletes” szülő nincs; ez mindenki számára evidens, főleg annak, aki maga is nevel kiskorút. De az „elég jó” volna az a cél, amellyel kivétel nélkül küzdünk – kezdi a Guardian cikke.
Van egyáltalán olyan, hogy „szörnyű szülő”, akinek az a célja, hogy a világra hozott csemetéjének életét nehezítse? Alyson Corner pszichológus és Angela Levin újságíró meggyőződése, hogy sajnos akad, mégpedig szép számmal. Ezért is indították el weboldalukat, hogy azokat az áldozatokat segítsék, akiknek a túlélésről szólt a gyerekkoruk. Felnőttként sem késő feldolgozniuk a sérüléseiket, hogy egyszer majd maguk is jobb szülővé válhassanak.
Az ötlet Alysontól származik, aki terapeutaként rengeteg olyan esettel találkozik, amelyben a páciensei, akik maguk is gyakorló szülők, azzal küzdenek, hogy ne becsüljék le utódaikat. Segíteni szeretett volna nekik:
Először nagyon szíven ütött, mikor egy anya azt mondta el nekem, hogy a kisfia nagyon emlékezteti a saját apjára, aki fizikailag bántalmazta őt. Ezért a nő agresszív és dühös volt a gyerekkel, akinek nagyon megnehezítette az életét ez a hozzáállás.
Hol a határ az „elég jó” és a „rettenetes” közt?
Minden szülő tesz olyat hirtelen felindulásból, amit később megbán. A sarkalatos pont a bocsánatkérés: a képesség egyet hátralépni, felismerni, hogy vétettünk, és
azt mondani, hogy: sajnálom.
A szörnyű szülők ezt nem képesek megtenni, mert nem tudják az „elég jó” nevelés elvárását teljesíteni, miszerint a gyereket kell első helyre tenni a fontossági sorrendben. Számukra valaki vagy valami más foglalja el ezt a pozíciót, talán éppen saját maguk (a nárcisztikus szülők esetében mindenképpen), vagy a düh, esetleg a ragaszkodás a saját szükségletéhez, amit a gyereké elé helyez.
A honlapon Alyson és Angela végigveszi a szörnyű anyák típusait, kezdve a kontrollálótól (aki a gyerek teljes életének irányítását a kezében tartaná), a leuralón (aki megkérdezés nélkül dönt) és az idegesen (aki mindenbe beleköt, amit teszel vagy mondasz) át a hanyagolóig (aki rideg és a gyerek szükségleteire is fittyet hány).
Az apák sem mentesülnek a problémás kategóriák alól: van a versengő (aki sosem engedi nyerni a csemetét), az ingerült (aki a frászt hozza a gyerekére) és a túl elengedő apa (aki akár el is költözhet, teljesen új életet kezdve, és maga mögött hagyva a múltat – így a korábbi kapcsolatából származó gyerekeket is).
Előfordul, hogy csak egy gyereket ér egy családban a szülő(k)től sérelem, és van olyan eset is, amikor nagyon alattomos módon okoznak fájdalmat – például négyszemközt becsmérli a gyereket, mások előtt pedig agyondicséri.
Ég és föld, ahogyan ezek a szülők viselkednek, nyilvánosan és a magánszférájukban.
Az oldallal kapcsolatban felmerülhet az az aggály, hogy elbagatellizálja ezt a fontos kérdéskört, illetve hogy fórumot biztosít a problémás szülők démonizálására. Pedig a cél pont az lenne, hogy csillapodjanak az indulatok, és jó irányba változzanak az érintettek.
Angela, aki maga is megsérült gyerekként, úgy véli, hogy a „szörnyű” szó használata teljesen helyénvaló ebben a kontextusban. Anyja, Florence a társaság kedvence volt, otthon viszont kegyetlenkedett vele. Angela évtizedekig nem tudott beszélni erről a dologról, eltemette magában. Tisztában van vele, hogy sok sorstársa szenved csendesen, mert a szülőt megvádolni tabutéma, még barátok előtt is. Nem tudta megfejteni, miért szidta annyit az anyja, aki nem is a nevén (magyarul: Angyalka) szólította őt, hanem Kisördögnek:
Hirtelen hangulatváltásai voltak, azonnal és fájdalmasan támadott. Kiszámíthatatlan volt: sosem éltünk át egy meghitt pillanatot vagy egy mély beszélgetést együtt.
Hogy miért lettek ilyenek ezek a szülők, csak találgatni lehet: talán mentális problémáik voltak, vagy veszélyeztetett terhesek, esetleg az is lehet, hogy a szülőtárssal sem volt felhőtlen a viszonyuk.
Az oldalt indító hölgyek remélik, hogy a weblap még az olyan meggyőződésű felnőtteken is tud segíteni, akik már letettek a szülőségről, a saját bőrükön átélt borzalmak miatt.
Egyikünk sem tud már az ősei viselkedésén módosítani, de a sajátunkat még mindig van esély megváltoztatni. Ha még a szüleiddel élsz, akkor azt javasoljuk, hogy vond ki magad ezekből a balhékból.
Sokan számolnak be arról, hogy teljesen megszakították a kapcsolatot a problémás szülővel.
Ők óriási bűntudattal küzdenek; ezért inkább azt javasolnám, hogy amíg csak lehet, ne égessünk fel minden hidat. Ha van párod, akkor együtt látogassátok meg a szüleidet, legyen jelen egy téged támogató személy a találkozáskor.
Angela, aki három gyerek mellett sikeres újságírói karriert is felépített, minden héten meglátogatta demenciával küzdő, idős anyját:
Az ismerőseim azt hitték, megőrültem, de pont azért tettem így, hogy ne legyek olyan, mint ő. Helyesen akartam viselkedni.
A felnőtt életünk során is találkozhatunk olyan karakterű személyekkel, akik a szüleinkre emlékeztethetnek. Ezért is fontos, hogy jó stratégiával tudjuk kezelni ezeket a kínos helyzeteket.
Egy kilométerről kiszúrom, ha valaki terrorizálni akar. Többé senki sem beszélhet velem úgy ebben az életben, ahogyan az anyám tette. És magamra is figyelek, nehogy előjöjjenek a rá emlékeztető tulajdonságaim. Van választásod, hogy más legyél!
Hogyan éld túl a szörnyű szülőket:
Maradj nyugodt!
Ha ócsárolni kezd, az rémes és dühítő is lehet. Fel kell készülnöd olyan stratégiákkal, amelyek segítségével megőrzöd a nyugalmadat. Lassú légzéstechnika vagy meditáció is jól jöhet. Ha kiabálnak veled, nem szabad mellre szívnod. A hallott becsmérlő szavakat cseréld ki életszerűbb, pozitívabb tartalomra.
Fogadd el a helyzetedet!
Nem lehet előre tudni, milyen passzban van az ősöd – olyan, mintha vékony jégen járnál. Néha lehet, hogy jó napjai vannak, máskor rázósabb minden. Ha elgondolkodsz az életed történetén, lehet, hogy rájössz, mi miatt viselkedik így.
Ne vágj vissza!
A veszekedés csak olaj a tűzre. Inkább vedd el a helyzet élét: ajánld fel, hogy készítesz ez teát, halkan szólsz és kerülöd a szemkontaktust. Ha bármikor is az édes bosszú vonzana, ne feledd: akkor csak a pillanatot uralnád, utána minden rosszabb lesz. Ráadásul nem lennél különb, mint ő(k).
Reményteli jövő.
Az lehetsz, aki akarsz, az életed bármelyik területén: a szüleid jóváhagyása nélkül teljesedhetsz ki. Ne bonyolódj kapcsolatba olyan emberrel, aki hasonlít a szörnyű szüleid egyikére, még ha rövid távon ez tűnne menekülési útvonalnak. És azon se aggódj, hogy ugyanazokat a hibákat követnéd el szülőként, mint őseid. Ha odafigyelsz rá, szereted és bátorítod a gyerekedet, akkor nem lesz gond.
Higyj magadban!
Ne dőlj be annak, amivel a szüleid nyomasztanak – te nem vagy “az a rossz” ember. Listázd a képességeidet és céljaidat, és hozd ki magadból a maximumot. Mindenki hibázik, de abból tanul és úgy épül tovább.
Beszélj olyannal, akiben megbízol.
Együtt élni egy zűrös szülővel elszigetelő lehet. Lehet, hogy nincs (olyan) tesód, akire hagyatkozhatnál, vagy a barátaidnak is meggyűlik a bajuk a sajátfelmenőikkel. Ráadásul etikátlannak érzed kiteregetni a családi szennyest, így előbb érdemes letesztelned a barátaidat, melyikükben bízhatsz. De akár egy jó tanárodnak, a párodnak vagy egy idősebb rokonodnak is kiöntheted a szíved.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
