Lélek
Miért vándorol folyton a húsvét dátuma?
Nagyon alapos válasz következik!
A válaszért a kereszténység hajnaláig kell visszautaznunk az időben. A válasz pedig nem is annyira bonyolult, mint elsőre tűnhet.
De miért?
A húsvét mikéntjéről és szertartásairól a niceai zsinat hozott határozatot, mert tájegységeként és felekezetenként változott az ünnep megtartásának ideje és szertartásai. A zsinaton túlsúlyba került nyugati kereszténység ekkor határozta el, hogy a húsvét ünnepe mindig a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) után következő holdtölte utáni vasárnap legyen. Másként fogalmazva, a húsvét időpontjának minden esetben igazodnia kell a tavaszi napéjegyenlőséget követő első teliholdhoz.
Ugye, a héten milyen szép volt a telihold?
Innen már könnyű kiszámolni, hogy ez március 22. és április 25-e közé eshet, a két dátum között azonban gyakorlatilag bármikor. Hiába azonban a zsinat egyetemes döntése, ez az előírás csak a 8. században terjedt el széles körben.
De miért?
Oké, ez a számítás talán még ismert is, de hogy jön ide a tavaszi napéjegyenlőség? És még inkább a telihold? Nos, a Biblia alapján elég pontosan meghatározható a Húsvét ideje. Annyi bizonyos, hogy Jézus a pészah megünneplésére érkezett Jeruzsálembe a kereszthalálát megelőzően.
A pészah a zsidók egyik fontos ünnepe, leegyszerűsítve az Egyiptomból való szabadulás-kivonulás hét, vagy nyolc napos ünnepköre. Az ünnepet niszán hónap 14-e és 21-e (vagy 22.) között tartják. Azt az evangéliumokból tudjuk, hogy Jézus kereszthalála pénteken, pészah napján, niszán 14-én történt, és harmadnapra támadt fel, vasárnap.
A tavaszi napéjegyenlőség azért játszik szerepet a húsvét meghatározásában, mert niszán a tavasz első hónapja, újholddal kezdődik, s ebben a hónapban van a tavaszi napéjegyenlőség. A pészah pedig mozgó ünnep, mindig az ezt követő első teliholdkor ünneplik.
Eddig rendben?
A teliholdra a magyarázat innen pofonegyszerű: a zsidó naptárban a hónapok újholdtól-újholdig tartanak, tehát niszán 14-én telihold van.
De miért?
A niecai zsinat a húsvéthoz hasonlóan sok más döntést hozott egységesítő szándékkal. Ugyanis az ismert világ különböző részein élő közösségek más-más időpontban ünnepeltek. Valakik a zsidó pészah napján, tekintet nélkül arra, hogy saját naptáruk szerint vasárnap volt-e. Mások megvárták a következő vasárnapot.
A niceai zsinat próbálta az aranymetszés elve szerint megállapítani a dátumot, így a pészahhoz való kötődést alapul vették. Ezzel együtt viszont figyelni kellett a változó időpontra, a napéjegyenlőségre és a teliholdra is!
Uh, végre, most akkor mindenki egyetértésre jutott?
A 4. század végére már csak négy nagyobb eltérő számítás volt. A zsinat ugyanis nem foglalkozott azzal, hogy milyen módszert alkalmazzanak a napéjegyenlőség és telihold számolására. Ezt tovább bonyolított a Gergely-naptár bevezetése a középkorban, mert annak elfogadása sem volt időben és térben egységes. Ráadásul az ortodox egyházak ma is a Julianus-naptárt használják a számításhoz, tehát bár az elv ugyanaz, az időpont mindig más.
Jó, de nem lenne egyszerűbb, egy fix dátum, mint a karácsony esetében?
Dehogynem! Ezért a huszadik század elején több csoport is célul tűzte ki az ortodox egyházakban a Gergely naptár bevezetését, s így az ünnep összehangolását az egyházak között. Ebből nem maradtak ki a világi kormányok sem. Az 1920-as évek végén például a brit törvényhozás rögzített időpontot jelölt ki, április második szombatját követő vasárnapot határozta meg: a bevezetés feltétele azonban a keresztény egyházak támogatása volt.
Szintén a húszas években, a világégés után frissen megalakult Népszövetség is foglalkozott a kérdéssel. A kommunikációs és közlekedési bizottság azonban egy teljesen új naptár bevezetését javasolta, s azon belül a húsvét rögzítését egy napra.
A protestáns egyházak gyakorlatilag a kötött dátum mellett határoztak. Az ortodox egyházak kikötésekkel, de elfogadták az ötletet, amennyiben minden keresztény felekezet támogatja. A római katolikus egyház kezdetben hárított, s a kérdés rendezését egy ökumenikus zsinatra bízta volna, míg nem sokkal később egyértelműen elutasították a reformot.
A második világháború egy időre napirenden kívül helyezte, majd az ENSZ próbálta megoldani kérdést, de 1955-ben véglegesen elvetették. Az Egyesült Államok képviselői félve lakosságuk vallási ellenállásától vétózták a terveket.
Azért egyházi berkekben nem vetették el a kérdést. Ötletek, egyeztetések, kutatások, felvetések és konferenciák zajlottak, s arra a megállapításra jutottak, hogy a mai modern csillagászati módszerekkel pontosabb számítás is lehetséges. Azonban a további egyeztetést „egy másik időpontra halasztották, ami Isten akarata szerint erre alkalmasabb lesz”.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
