Lélek
Így hat a gyermekkori bántalmazás a testre – Erre nem számítottál, az öregedéshez van köze
Amikor meghallod azt a szót, hogy gyermekkori bántalmazás, talán te is érzed azt a bizonyos gombócot a torkodban. Nem véletlen. Mert mindannyian találkoztunk már olyan történettel, ahol a gyermekkor nem a játékról, a nevetésről vagy az esti meséről szólt – hanem félelemről, szorongásról, elhanyagoltságról, vagy akár fizikai fájdalomról. Amikor egy ilyen gyermeket látsz– vagy netán te magad is átéltél ilyesmit –, akkor pontosan tudod, hogy ezek a dolgok nem múlnak el nyomtalanul.
A gyermekkori bántalmazás nemcsak egy rossz emlék. Ott marad a testben, a viselkedésben, a reakciókban. Sokszor észre sem veszed, de hat rád – vagy épp valakire a környezetedben. Mert a bántalmazás hatása nem ér véget akkor, amikor a fizikai sebek begyógyulnak. A test is „emlékszik”. A tudomány ma már pontosan meg tudja mutatni, hogy milyen mélyen.
Hogyan gyorsítja fel az öregedést a gyermekkori bántalmazás?
Talán furcsán hangzik, de igaz: a gyermekkori bántalmazás sejtszinten öregíti a testet. A kutatók már kimutatták, hogy az ilyen traumák hatására felgyorsul a szervezet biológiai öregedése. Ez azt jelenti, hogy a gyermek, akit bántalmaztak, felnőttként hamarabb találkozhat olyan problémákkal – krónikus betegségekkel, gyulladásokkal, depresszióval –, amik másoknál csak később jelentkeznek.
Ez nem valami elvont laboratóriumi adat. Ők valódi emberek. Talán egy barátod, egy testvéred, egy ismerősöd – vagy éppen te. Mert a test válaszol a fájdalomra, még akkor is, ha évek múlva jönnek csak a tünetek. Ez nem azt jelenti, hogy gyenge vagy. Csak azt, hogy amit gyermekként átéltél – vagy amit egy gyermek most átél – annak valós következményei vannak.
Ha egy gyermek nem néz a szemedbe…
Biztos te is láttál már olyan gyereket, aki nem néz rád, ha beszélsz hozzá. Kerüli a tekinteted. Elfordul, lesüti a szemét. Sokan azt gondolják, hogy „csak szégyenlős” – pedig gyakran sokkal többről van szó. A szemkontaktus hiánya lehet a gyermekkori bántalmazás egyik jele.
A szemkontaktus a bizalom jele. Ha egy gyermek nem meri felvenni veled a szemkontaktust, lehet, hogy már megtanulta: a tekintet fájdalmat hozhat. Ez egyfajta védekezés – egy módszer arra, hogy biztonságban érezze magát. Csakhogy ez a védekezés később gát lehet a kapcsolatokban. Nehezebb lesz barátkozni, szeretni, bízni – akár egész felnőttkorban is.
Miért olyan fontos, hogy időben észrevedd?
Sokan csak akkor veszik észre, hogy baj van, amikor már komoly problémák jelentkeznek, pedig, ha időben felismered a gyermekkori bántalmazás jeleit, még van lehetőség segíteni. Ma már léteznek korszerű eszközök – például DNS-vizsgálatok vagy szemkövetéses tesztek –, amelyek segítenek a szakembereknek. De az első és legfontosabb lépés még mindig te vagy.
Lehetsz tanár, óvónő, szülő, nagyszülő, szomszéd – vagy csak egy felnőtt, aki odafigyel. Egy kedves szó, egy odafordulás, egy ölelés – vagy egy jól időzített kérdés is életmentő lehet. Persze ott vannak a szakemberek is: pszichológusok, gyermekvédelmi dolgozók, nevelőszülők. Ők sem tudnak csodát tenni, ha nem szól valaki időben.
Mit tehetsz te?
Ne félj kérdezni. Ne félj figyelni. Ne félj segíteni.
Talán nem gondolod, de lehet, hogy egyetlen mondatoddal megváltoztathatod egy gyermek jövőjét. Nem kell hősnek lenned. Elég, ha ott vagy – észreveszed – és teszel valamit. Mert a gyermekkori bántalmazás nem áll meg magától. Valakinek közbe kell lépnie. Miért ne lehetnél épp te az?
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
