„Elérhetetlen csend” honol a világtól elzárt svájci szálloda körül

Vajon nekünk vonzó lenne? Létezik egy svájci szálloda, amely a világtól elzárt szinte a nap teljes egészében.

Miközben a gyönyörű táj tele van alpesi kunyhókkal és nehezen megközelíthető hotelekkel, az Alp Grüm-höz nemigen van hasonló.

„Szerencsére nincsenek utak. Csak a természet van. Napkelték. Naplementék. Csend. Semmi több”

– mondta Primo Semadeni, a graubündeni Alp Grüm szálloda 57 éves menedzsere, miközben egy magaslatot kémlelt, egy örök hóval borított hágót. A szél suttogása, a madarak éneke és rohanó víz hangja töltötte be a teret és egy folyó csobogott a völgyben.

„Ez a svájci szálloda hegyek és gleccserek között található, messze a mindennapi élettől. Ez egy nagy kihívás, de egyben áldás is”

– fogalmazott az Alp Grüm vezetője.

A nehezen megközelíthető hotelek és kunyhók svájci különlegességnek számítanak, amelyek közül sokat az alpesi történelem emlékműveként őriznek.

A Berni-Alpok hófödte vidékén fekvő Jungfrau régió Mürren, Wengen és Kleine Scheidegg autómentes falvaiban található magas menedékhelyeket kínál, ahol a szállás csak sílifttel, felvonóval vagy fogaskerekű vonattal közelíthető meg. Ezek kiváló meditációs helyek, ahol a túrázók bolyonganak és az elme valósággal lelassul.

Olvasd el ezt is: Íme a svájci high-tech luxusvonat, amin tilos elaludni

Hasonló menedékhelyek találhatók a hegyi szelvényekben, az Appenzell-Alpoktól Zermattig. Figyelemre méltó példa erre a Wallis-i Great St Bernard Hospice, amelyet télen hótaposóval lehet megközelíteni, vagy egy magaslati bekötőúton, amely csak olvadás után nyílik meg a forgalom előtt.

A világtól elzárt svájci szálloda a szélsőségek határa

A Bernina-hágó déli oldalán, 2.091 méter magasan, egy borotvaéles gerincen elhelyezkedő svájci szálloda, az Alp Grüm a határokig feszegeti az efféle szélsőségeket.

Számos nyelv közé esik, vagyis közvetlen északon románul, a völgyben pedig olaszul beszélnek az emberek.

A Keleti-Alpok legmagasabb csúcsa, a Piz Bernina alatt nem vezet út. Csak úgy lehet odajutni,  ha órákat túrázik az ember – ám ez télen nem ajánlott –, vagy a Rhaetian Railway úton, amely az olasz határ közelében található, Pontresina és Poschiavo városok között.

A szálloda egyébként az identitását teljes egészében a vasúttársaság történetéből merítette – sőt, egyben vasútállomásként, peronként és váróteremként működik. Este 20 és reggel 8 óra között azonban a vonatok elhagyják a síneket és ezzel a szálloda a világtól elzárt lesz, elvágva Svájc többi részétől – lényegében egy saját buborékban létezik.

Az Alp Grüm története 1906-ban kezdődött a Bernina-Bahngesellschafttal, egy jövőbe látó vasúttársasággal, amely ambiciózus tervet mutatott be egy villamosított vonatra, amely összeköti Svájcot Olaszországgal a hegyek és gleccserek hullámai alatt.

Az ötletet az tette rendkívülivé, hogy ez vált az Alpok legmagasabb vasúti átjárójává, amely megnyitja a területet a turisták előtt, de a kereskedők utazási idejét is lerövidíti.

Akkoriban 9 órába telt a lovas hírnököknek, hogy megjárják a veszélyes utat Samedan és Tirano között. A probléma télen fokozódott a lavinaveszély és a heves havazás miatt.

Egy napon aztán, 1910 júliusában megnyílt a Bernina Line és az Alp Grüm megkezdte mindennapjait – akkoriban még nem kőből épült, 10 szobás szállodaként és váróteremként – mint amilyen ma -, hanem faházként, ahonnan az állomásfőnök minden reggel ellenőrizhette a vonalat.

A Rhaetian Railway 1943-ban vette át az irányítást a Bernina vonal felett. Az ötlet pedig, mint azt  a cég szóvivője, Camille Härdi elmondta, egyszerűen egy „pihenőhely” volt – amit ma már nehéz elhinni.

„A Bernina vonalnak eredetileg sem kellett volna egész évben működnie.A vasút igazgatósága azonban 1910-ben – miután elkészült a Tiranóba vezető vonal – hóeke beszerzéséről döntött. Ez 1910/11 telén került először használatba és csodálatos technológiai darabnak bizonyult, amely alkalmas a hóeltakarítással járó jelentős költségek csökkentésére is”

– mesélte Härdi.

Manapság a Bernina-vonal ritkán zár be – ha bezár egyáltalán -, vagyis az Alp Grüm már nem az a tökéletesen elzárt hely, amely korábban volt.

Camille Härdi elmondta, hogy a tél az évek során megváltozott a gleccserek távolodásával és a globális felmelegedéssel. Még így is előfordul viszont, hogy rengeteg hó esik, de van egy Hófúvó nevű mozdony, amely gondoskodik arról, hogy a vonat még erős havazás esetén is közlekedhessen.

A manapság már az UNESCO Világörökség részét képező Bernina Line ad otthont a világ egyetlen önjáró, gőzmeghajtású hóeke mozdonyának.

A világtól elzárt svájci szálloda körül a gleccserek és tavak geometriája elmondhatatlanul szép látványt nyújt. Sokakat varázsol el a Palü-gleccser és a végállomáson lévő kék-zöld Lago Palü.

Lényegében egy olasz villa hangulatát vitte fel a hegytetőre, a pizzoccheri – vagyis a lapos hajdinatészta – pedig a peron éttermének specialitása volt.

Kiszámíthatatlan hétköznapok a „világ végén”

Az Alp Grümben életében kétségtelenül a kiszámíthatatlanság a legnehezebb a mindennapokban.

Primo Semandeni elmondta: ott élni nemcsak munka, hanem egy életstílus is. Nem egy munkatársuk mondott már fel, csak azért, hogy ne ott legyen, hanem máshol.

Problémák akadnak olykor a vonal ellátási láncával is. Minden, ami az étteremben szükséges évente 10 hónapon át – novemberben és húsvét után egy hónapig zárva tartanak -, vonattal érkezik. A fenséges elhelyezkedés pedig nem mindig kompenzálja a nem időben érkező dolgokat.

Nem említve azt, hogy a hegyek tele vannak veszéllyel – lavinákkal, földcsuszamlással, gleccserrésekkel, zivatarokkal és sziklaomlásokkal.

Az ellátási gondok kevésbé okoznak problémát egyes téli napokon, mivel ilyenkor a világtól elzárt svájci szálloda nemigen van tele vendéggel. Ám amikor süt a nap, 60 vagy több ember is megjelenhet.

Semadeni másik panasza – ami a legbosszantóbb az összes közül – a vonalzárás napjaira vonatkozik, amelyekből sokat élt már át. Szerencsére idén csak egyszer szakadt meg a szolgáltatás. Nincs hegyi szerzetes, Semadeni pedig szereti az újonnan érkező vendégek ritmusát.

Az Alp Grüm kétségtelenül egy csodálatos svájci ékkő, ahol minden évszakban találni pompás látnivalót. Nyáron virágzik az „alpesi kert”, télen a magaslat éjszaka bezárulni látszik, a csillagokkal karöltve. Amikor pedig a napi utolsó vonat is elindul, szinte elérhetetlen csend támad. Természet, csend és semmi több.

Olvasd el ezt is: Miért Svájcban található a világ legélhetőbb városai közül kapásból kettő?

(Via)