Film
A Hang nélkül lehet az év horrorfilmje, ami annyira para, hogy nagyon nehéz lesz überelni
Színészből lett rendező John Krasinki, akinek ugyan nem ez az első rendezése, de erre a filmjére fogunk még nagyon sokáig emlékezni. Akárhányszor jut majd az eszünkbe, már áll is fel a szőr a hátunkon, és mukkanni sem merünk a félelemtől.
John Krasinki nevét szinte mindenki az Hivatal című angol sorozat amerikai verziójából ismeri, ami nem csoda, mert a színész végül is ezzel a sitcommal futott be. Ő játszotta a jószándékú balféket, Jim Halpert-t (aki az eredetiben Martin Freeman által megformált Tim Canterbury amerikai kiadása volt). Hollywood-i módra rá is kerülhetett volna a billog a színészre, hogy ő egy szimpatikus komikus színész és semmi több, ám Krasinki-ben már ekkor jóval több buzgott, mint akkor azt sejtettük. Neki nem volt elég a színészet, produceri, forgatókönyvírói és rendezői tervei is voltak, sőt vannak is, amire ékes példa a Hang nélkül című „családi” horror, amiben a gyerekszereplők és a hangra aktiválódó szörnyek mellett ő maga, valamint felesége, a brit származású színésznő, Emily Blunt a főszereplők. De John Krasinki nemcsak játszik a filmben, hanem harmadmagával ő volt a Hang nélkül forgatókönyvírója, meg ő az egyik producer is. Azt is érdemes megjegyezni, hogy se producerként, se forgatókönyvíróként nem ez volt az első jelenése, meg persze rendezőként sem. A Hang nélkül már a harmadik filmje, sőt már a Hivatal idején is rendezett jó pár epizódot a méltán népszerű sitcomból.

A Hang nélkül egy nagyon egyszerű film, és emiatt működik első osztályú módon. Az egész mozi egyetlen ötletre van felfűzve, és ez az ötlet konok következetességgel végig is van gondolva az első perctől az utolsóig, ami annyira meggyőzővé, hitelessé és átélhetővé teszi a filmet, hogy amikor a szőrös szívű kritikus kiszúr egy-egy apró hibát (amiket most csak azért sem árulok el), még azokat is simán helyénvalónak érzi, és nem zavarja. Mert semmit nem vesznek el a film értékéből, nem rontanak se az összképen, se az összehatáson. Egy ennyire erős filmbe simán belefér az 1-2 „hiba” is. Ráadásul még ott vannak a színészek, akik egytől-egyig brillíroznak, és nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekszereplők is. Igen, a legjobb pillanataiban teljesen olyan a Hang nélkül, mintha egy valódi családot kukkolnánk egy valós szituációban, és nem pedig mozifilmet néznénk, amiben színészek játsszák el azt, hogy félnek, sőt rettegnek.

Az egyszerű ötlet benne van már a film címében, sőt az első percben ki is derül. Olyan lények lepték el a Földet (az csak növeli a rettegés fokát, hogy nem kapunk választ a miértre és a hogyanra), amik nem látnak, nincs szaglásuk, sőt semmilyen érzékelésük sem, egyet leszámítva: tökéletesen hallanak, akár nagyobb távolságból is. És ha meghallanak, akár már a sutyorgásodat is, villámgyorsan ott teremnek, ahol a hang forrása található, merthogy még nagyon gyorsak is, és akkor aztán nincs menekvés, széttépnek. Ebben az elátkozott világban vándorol a család: apa, anya és három gyerekük, akik közül a legidősebb egy nagyothalló lány, aki viszont semmit nem hall a körülötte lévő világból, mert nincs működő nagyothalló készüléke. A családtagok jelbeszéddel beszélgetnek egymással, és szigorú szabályok szerint élnek, hogy életben is maradjanak. Egy apró eltérés bármelyik óvintézkedéstől felér a halálos ítélettel.
A filmről és annak fordulatairól azonban ennél többet elárulni szemétség volna éppúgy, mint popcornnal beülni rá, vagy bármivel, amivel zajt csaphatunk. Pár perc után ugyanis ránk is átszáll a szereplők némasága, pisszenni sem merünk, mert ahogy bármi zajra jönnek a lények, úgy, kis túlzással, bármilyen zaj kioltja a film hatását.
Azt már megszokhattuk az elmúlt 10 évben, hogy a legjobb horrorfilmek mindig váratlanul bukkannak elő, mint az azokban szereplő gyilkos lények, és ez most sincs másképp. Belezés ide, vérmocskosság oda, a Hang nélkülhöz hasonlóan emlékezetes és (majdnem) tökéletes ijesztgetős filmet már régen láttunk, amiben az a plusz fantasztikus, hogy nemcsak horrorként, de hatásos családi drámaként is remekül működik. A rövidesen Jack Ryan CIA-elemző szerepében bemutatkozó John Krasinski ezzel a filmmel nemcsak azt bizonyította be, hogy komikus színészi tehetsége mellett drámai szerepben is kiváló, hanem azt is, hogy biztos kezű, profi rendező, akitől még biztosan látunk további remek filmeket.
A filmet forgalmazza: UIP Duna Film.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

















