Ilyen a divat mögött meghúzódó pokol

A 24 éves filmes Machines (Gépek) című, 2016-os doksija arról a világról szól, ahol a gyorsan változó divatot kiszolgáló munkások sínylődnek. A fiatal rendező által feltárt téma már nem újdonság a sajtó számára, viszont a megközelítése mindenképpen szót érdemel, hívja fel a figyelmet az Angliában most bemutatásra kerülő alkotásra a Dazed. Egyre többen vannak tisztában azzal, hogy a ruházati üzletláncok alapanyagai milyen embertelen módon készülnek, viszont a küzdelmet az etikusabb munkakörülményekért nem szabad feladni. Ezt szögezi le Jain is.

Lélegzetelállító képsorok mutatják meg, milyen Gujarat labirintusszerű, hatalmas textilüzemében dolgozni. A férfiak és fiúk festéket kevernek és kemencét fűtenek. Ha van egy rövid pihenőjük, akkor lerogynak aludni egy köteg fehér szövetre, vagy bagót rágnak. Nincs szükség aláfestő zenére, csak a gépek zakatolnak ütemesen.

A filmben nincs dráma vagy hatásvadász akciózás, a mozi csak a maga valóságában mutatja meg ezt a monoton életet. Párbeszéd is ritkán van, akkor is főleg a munkások szólnak egymáshoz. Egyszer a minden hájjal megkent főnök is mikrofonvégre kerül, aki elárulja, hogy azért fizeti meg jól a munkásokat, mert tele hassal nagyobb bennük a lojalitás a cég felé. Egy 12 órás műszakért három amerikai dollár üti a markukat – ezt érthetjük a „jól” alatt. Sok dolgozó azt teszi, hogy két műszak közt egy órát lazít, aztán újra beáll a munkába, hogy el tudja tartani a családját.

A melósok azt vitatják, hogy egységesen kellene kiállniuk és sztrájkolniuk, mert eddig minden kísérletük kudarcba fulladt:

A főnökök kiderítik, ki a vezetőnk, és ha megtalálják, megölik. Sokan jöttek már ide, szétnéztek, látták a gondjainkat, aztán el is mentek. Senki sem tehet semmit.

A rendező azért is érzi magáénak a történetet, mert nagyapjának textilcége volt, ahová ő be sem léphetett. Kiskorában ott ólálkodott azért az üzem körül, és így is érték erős benyomások.

A forgatás során néha ordítani tudott volna, az emberek kiszolgáltatottságát látva. De próbált nem kilépni a csendes megfigyelő szerepéből. Azt sajnos nem fedheti fel, hogy melyik nagy cégeknek dolgozik be az a másfél millió ember, akik 1300 üzemben güriznek, azon a négy négyzetkilométeres területen. Ahhoz, hogy le lehessen leplezni a divatmárkákat, bizonyítékokra volna szükség.