A hatodik Mission: Impossible film a mozi tökéletes válasza a tévésorozatok egyre számottevőbb uralmára

Amit Tom Cruise a filmvásznon művel 55 éves kora ellenére, azt talán mástól még nem is láttuk. Bár mondjuk, ott van még Jackie Chan, aki szinte a génjeivel örökölte a harcművészeti tudását, Cruise viszont „csak” sokat sportol. Vagy esetleg a hite is segíti abban, hogy mindarra képes legyen, amit a filmvásznon látunk tőle. Van dublőre biztosan, de a munka oroszlánrészét akkor is ő végzi, sajátkezűleg üt-vág, fut, ugrik, motort, helikoptert és furgont vezet, lezuhan, rázuhan, alázuhan meg robban is körülötte ez-az időnként.

Arról már szó volt a bulvárhírekben, hogy a színész még a bokáját is törte a forgatás közben, mert rosszul számított ki egy ugrást, de a jelenet nem állt le, hanem ment tovább, a filmben is benne van. De mit is akarunk ezzel mondani? Hogy Tom Cruise egy félisten? Azt nem, miközben persze lehet, hogy az, hanem inkább arra akarunk célozni, hogy a Mission: Impossible – Utóhatás két és félórája egy szinte szünetmentes akcióorgia, amiben – ellentétben a szuperhős filmekkel – mindig tudod, ki verekszik/lövöldözik kivel és miért, és bármilyen nyaktörő mutatványról elhiszed, hogy az megtörténhet úgy, ahogy látod. És közben fordulatos, követhető története is van.

That impact? No joke. #MissionImpossible

A post shared by Tom Cruise (@tomcruise) on Jun 18, 2018 at 12:09pm PDT

A Mission: Impossible, ez a több mint 20 éves filmes franchise már a 6. részénél tart, ami manapság talán nem is olyan nagy szám, viszont, ha hozzátesszük, hogy eddig nem is volt gyenge darabja, akkor mindjárt más lesz a helyzet. Sőt, az utolsó három rész, a 2011-es Fantom protokoll, a 2015-ös Titkos nemzet meg az idei Utóhatás a mozisorozat legjobbjai, egy lenyűgöző mesterhármas, amihez fogható mozis remeklést isten tudja, mikor láttunk utoljára. Az utóbbi 20 évben jogosan éri a (szórakoztató) mozit a kritika, a nyilvánvaló kivételek tisztelete mellett, hogy az egyre csak silányul, egyre kiszámíthatóbb és konzervatívabb, a történetek és fordulataik sematikusak, fájdalmasan közhelyesek, az izgalmat és az érdekességet pedig már csak a CGI nevű cirkuszi látványosság nyújtja, bár az is egyre kevésbé.

A történetmesélés átköltözött a tévébe, és nem tűnik úgy, hogy visszavágyna vagy készülődne vissza a moziba, miközben már a sorozatok is kimondottan jól néznek ki, egyre több a látványosságot a sztorimeséléssel és karakterépítéssel megegyező fontosságúnak tartó széria. Persze ennek ellenére a látványmozik nézettsége a hiányaik ellenére is rendben vannak, nagy változás vagy ijedelem így nem várható. Épp ezért üdítő, amikor jön egy olyan szórakoztató mozi, ami a nyilvánvaló akcióközpontúság mellett képes mesélni, színes, megfogható karaktereket villantani, normális, vagyis tartalmas és/vagy szellemes párbeszédeket szállítani. Mert a Mission: Impossible – Utóhatás képes erre, pedig ez is egy lehetetlen küldetésnek számít napjaink hollywoodi moziuniverzumában. Ráadásul úgy, hogy a Mission: Impossible mégiscsak a régi vágású akciófilmekkel rokon, azok modern kori verziója, vagyis sok trendiség nincs benne, hanem inkább egy olyan közegben mozog, amiről azt hittük, már semmi újat nem lesz képes felvillantani, pláne a szuperhősökkel és a galaktikus űrhajókkal szemben. Szerencsére tévedtünk. Az új Mission: Impossible (és igazából már az előző kettő is ilyen volt) mindent és mindenkit lepipál.

#MissionImpossibleFallout is one of the most exciting, thrilling, engaging, immersive, intense, fun, masterfully crafted, beautifully shot, excellently acted blockbusters I’ve ever seen, and I genuinely loved every second of it. pic.twitter.com/oRgK4hCSOZ

— Liam (@Liam_Norval) July 27, 2018

A Mission: Impossible sorozat központi figurája, Ethan Hunt mára már nyilvánvaló lett, hogy az amerikaiak válasza James Bondra. A Cruise alakította szuperügynök kalandjait csak és kizárólag a James Bond-i mércével lehet mérni, és simán át is viszik a lécet. Hunt monumentális és nyaktörő, a racionalitást sok esetben hihetően meghazudtoló akciói semmiben sem maradnak el brit kollégája akciói mellett. Ugyanaz az elegáns és stílusos történetmesélés jellemzi a Mission: Impossible filmeket is, mint a James Bond sorozatot, köszönhetően a már az előző küldetést is levezénylő Christopher McQuarrie rendező-forgatókönyvíró-producernek. Nem csodálkoznánk, ha egyszer lenne a két ügynöknek közös mozija, amit McQuarrie rendez.

Hunt egy szerethető hős, de szerencsére nem csak ő van a filmben. Ott vannak a régi cimborák és harcostársak, Benji (Simon Pegg) és Luther (Ving Rhames), akik ugyanúgy nem váltak unalmassá, mint a még mindig jól időzítetten kijátszott és az eredeti Mission: Impossible tévésorozatok óta lényeges szerephez jutó, el nem évülő és nevetségessé sem vált maszkok. A Titkos nemzetből továbbjött az Utóhatásba pár karakter, például a brit ügynökből lett terrorista Solomon Lane (Sean Harris), aminek külön örülünk, mert igazán jó pszichopata gonosztevő, és újra itt van Alec Baldwin főnöknek meg Rebecca Ferguson jó csajnak, akikből most több is van. Hunt örök szerelme, Julia (Michelle Monaghan) több szerepet kap most, mint az előző filmekben, és megismerhetjük a csábító Fehér Özvegyet is (Vanessa Kirby). De a legjobb szereplő mégis Hunt legfőbb ellenlábasa, a bajszos ügynök, a lélektelen és kőkemény Walker ügynök, akit Henry „Superman” Cavill alakít. Az ő választása telitalálat, ami azon is meglátszik, hogy a színész szinte lubickol a szerepében. Végre nem sematikus jófiút kellett játszania.

Bless someone’s timeline with this Henry Cavill #MissionImpossible GIF pic.twitter.com/oj0t0OoSnt

— Lights, Camera, Pod (@LightsCameraPod) July 26, 2018

Az új Mission: Impossible maximumra pörgetett akciómozi, aminek első két percében egy olyan megoldandó összeesküvéshalmot tárnak elénk, ami egyébként három filmre is elengendő lenne, de Ethan Hunt, akárcsak James Bond, nem átlagos akcióhős, hanem a legjobbak legjobbja (Bond is), és ezt 147 percen át egyfolytában bizonyítja is nekünk. Persze mi már 5-10 perc után elhisszük neki. A főcímig tartó 20 percnyi intro is már annyira tömény, ráadásul egy fordulatos poénra lett hangszerelve, ami már önmagában is megállná a helyét, ha a Mission: Impossible még mindig egy akció tévésorozat lenne: az intro olyan, mint egy évadot nyitó rész.

A Mission: Impossible – Utóhatás simán az év akciófilmje, amihez képest a Bosszúállók – Végtelen háború csak egy ügyetlen próbálkozás, de ha összeadjuk az idén készült akció- és kalandmozikat, azok összesen sem képesek arra, amire Ethan Hunt és csapata egymagában. Igazán, felhőtlenül szórakoztatni. A Mission: Impossible – Utóhatás egy olyan mozifilm, amit bármikor szívesen újranézünk – akárcsak az összes előző Mission: Impossible filmet.

#MissionImpossible Fallout is the picture-perfect summer movie. See it in theatres now. #LinkInbio

A post shared by Mission: Impossible (@missionimpossible) on Jul 26, 2018 at 12:06pm PDT

A Mission: Impossible – Utóhatás című filmet augusztus 2-tól játsszák a mozik, a forgalmazó a UIP-Duna Film.