Éheztetés, verekedés, ezüsttel megrakott öszvérek – A történelem legmegdöbbentőbb pápaválasztásai

Bemutatjuk a pápaválasztások legkülönösebb, legbotrányosabb vagy éppen legviccesebb eseteit.

Amikor egy galamb döntött

Kr. u. 236-ban, a Liber Pontificalis szerint, egy teljesen ismeretlen vidéki férfit, Fábiánt választották pápává – méghozzá egy galamb „segítségével”. A hagyomány szerint a Szentlélek madara Fábián fejére szállt, amit a jelenlévők isteni jelnek vettek. Mindenki azonnal egyetértett: ő az új pápa.

A három évig húzódó választás

A leghosszabb konklávé 1268 és 1271 között zajlott Viterbóban. A bíborosokat végül szó szerint bezárták, elvágták az élelmiszerellátásukat, sőt még a tetőt is leszedték fejük fölül, hogy rákényszerítsék őket a döntésre. A három elhunyt bíborossal végződő huzavona után végül X. Gergelyt választották meg – és ő vezette be a ma is ismert konklávé rendszert.

A pápa, akit véletlenül választottak meg

1334-ben a bíborosok egy teljesen esélytelen jelöltre akartak szavazni próbaképp – de szinte mindannyian ugyanarra a személyre, Jacques Fournier-re tették le a voksukat, aki így véletlenül XII. Benedek néven pápa lett.

A kompromisszumos, de borzalmas választás

1378-ban a római nép nyomása és a bíborosok közötti megosztottság eredményeként VI. Orbánt választották meg. Csakhogy ő hamarosan üldözési mániás zsarnokként kezdett viselkedni, bíborosokat zárt börtönbe és kínoztatott meg, amivel kirobbantotta a nagy nyugati egyházszakadást.

A pénzen vett pápaság

1492-ben Rodrigo Borgia, a későbbi VI. Sándor pápa, szó szerint megvette a konklávét: ezüsttel megrakott öszvérekkel, pénzes ajándékokkal győzte meg a bíborosokat, köztük az egyik legbefolyásosabbat, Ascanio Sforzát, hogy őt támogassák.

A legrövidebb pápaválasztás (1503)

III. Piusz halála vezetett a történelem legrövidebb konklávéjához. Ugyanis néhány órán belül már meg is választották Giuliano della Roverét, egy kevéssé megnyerő és elég elég erőszakos természetű férfiút, aki aztán a II. Gyula pápa nevet vette fel.

Verekedés a konklávén

Az 1605-ös konklávén a legfőbb esélyeseket – Cesare Baronius egyháztörténészt, illetve a volt katonát, Domenico Toschit – támogató bíborosok két táborra szakadtak, és annyira beleélték magukat a versengésbe, hogy végül egymásnak is mentek: lökdösődtek, majd néhány pofon is elcsattant. Végül a bíborosok olyasvalakit választottak, akivel mindkét fél egyet tudott érteni: Camillo Borghesét, aki V. Pál néven vált ismertté.

A halálra rémült bíboros

Az 1655-ös konklávé viszonylag hosszú ideig tartott. Fiatal bíborosok egy csoportja, megunva a hónapok óta tartó patthelyzetet, elhatározta, hogy megtréfálja idősebb kollégáit: az egyikük Szentléleknek öltözött, és az éjszaka közepén meglepte a kollégium idősebb tagjait. A vicc nem sült el túl jól: az egyik bíboros állítólag tüdőgyulladásban halt meg, miután az éjszakai látogatás után elesett és sokkos állapotban a hideg padlón hevert órákig.

Olvass még több érdekes cikket Külföld rovatunkban!

(via)