Bálnamészárlás: a japánok csak ebben az évben 120 terhes bálnát öltek meg a „tudomány nevében”

A japánoknál a „tudomány nevében” elkövetett bálnamészárlás már hosszú évek óta gyakorlat, és nem is nagyon tervezik, hogy felhagynak vele, annak ellenére, hogy a szigetországban az utóbbi években lecsökkent a kereslet a bálnahús iránt. A vizsgálódás alá nem eső bálnarészek, mint az ehető hús is, hogy ne vesszen kárba, mind az éttermekhez kerül, természetesen az is a „tudományos kutatás” miatt. (A japánokon kívül még Norvégia és Izland is vadászik bálnákra, persze ők is csak azért, mert „kutatnak”.)

Amikor szembesítik azzal a japánokat, hogy mit tesznek, mindig amolyan nesze semmi fogd meg jól választ adnak: ők csak az „Antarktisz tengeri ökoszisztémájának szerkezetét és dinamikáját vizsgálják”, és ennek érdekében szükségük van „biológiai mintavételre”. Így nevezték át a vadászatot, a bálnák legyilkolását. Merthogy meg kell vizsgálniuk egy csomó mindent, például a gyomortartalmat, a bálnák zsírját, és ehhez bizony meg kell őket ölni, így a japánok. Csakhogy a nem bálnavadász nemzethez tartozó kutatók és nemzetközi szervezetek szerint semmi oka nincs a bálnák levadászásának tudományos szempontból, az említett megfigyelésekre ugyanis nincs szükség, vagy más módszerrel is megkaphatók az eredmények, pl.: DNS-mintavétellel, vagy folyamatos távoli megfigyeléssel. Japán idén 333 déli csukabálnát gyilkolt le a „tudomány nevében”, melyek közül 120 ráadásul terhes bálna is volt. De az a legszomorúbb, hogy egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezen a gyakorlaton a jövőben változtatni fognak.