Titkos atombunker lapult a luxusszálloda alatt – A helyeik évtizedekig titkolták

White Sulphur Springs, egy alig háromezer lelket számláló, Nyugat-Virginiában található kisváros, amely mindössze 300 kilométerre fekszik Washingtontól. Első pillantásra ez a csendes település nem tűnik különlegesnek. Ám a város híres látványossága, a The Greenbrier luxusszálloda alatt egy sötét titok rejtőzik. Egy hatalmas, titkos atombunker, amelyet több mint három évtizeden át tartottak titokban.

A bunker nem csak technikai csoda vagy hidegháborús relikvia volt: sokkal inkább a közösség szolidaritásának, lojalitásának és félelmének megtestesítője. A 720 láb (kb. 220 méter) mélyen a föld alatt megbúvó létesítmény hosszú éveken át a Kongresszus teljes taglétszámát lett volna képes elszállásolni vészhelyzet esetén. És bár 1992-ben a titok végül kiszivárgott, a történet még ma is rengeteg tanulsággal szolgál.

Egy titkos atombunker története a hegyek között

Amikor 1958 végén megkezdődött a Greenbrier nevű luxusüdülő új szárnyának építése, a helyiek nem különösebben csodálkoztak. A régió egyik legfényűzőbb szállodája volt, már évszázadok óta a politikai és társadalmi elit kedvelt helye. De valami mégsem stimmelt. Hatalmas gödröt ástak, naponta özönlött a beton, sőt olyan furcsa tárgyak érkeztek, mint 110 piszoár vagy vastag acélajtók. Őrök is felbukkantak, ami szintén szokatlan volt egy hotelépítkezésnél.

Hamar elterjedt a pletyka: ez nem csak egy új konferenciaközpont lesz. Azt viszont senki nem mondta ki hangosan.

„Mindenki csak annyit mondott, hogy valami készül, de senki nem akart többet tudni”

– idézi fel Trish Parker, aki ma maga is vezeti a bunkerhez kapcsolódó túrákat.

„Az emberek nem kérdeztek. Inkább hallgattak, mert féltek, hogy bajba kerülnek.”

A lojalitás ára: hallgatni, hogy megélhess

A Greenbrier nem csupán a környék legnagyobb munkáltatója volt – sok család számára egyet jelentett a megélhetéssel. Volt, akinek a dédnagymamája kezdett ott dolgozni özvegyként az 1800-as évek végén, majd a gyermeke, unokája, dédunokája is követte. Egy ilyen közösségben nem szeged meg a szabályokat, főleg nem egy olyan súlyos ügyben, mint egy titkos atombunker.

„Ami jó volt a Greenbriernek, az jó volt Greenbrier megyének is”

– hangzik el sokszor a helyiektől. Még a gyerekeket is komolyan figyelmeztették, ha túl sokat láttak vagy beszéltek. Egy történet szerint egy kisfiú, miután meglátott egy különleges liftet az építkezésen és fel is szállt rá, este vacsoránál izgatottan mesélte a családjának – az apja, aki repülőtéri vezető volt és kormányzati engedéllyel rendelkezett, halálra rémült.

„Ez szigorúan titkos – mondta – és erről soha senkinek egy szót se!”

Washington D.C.-től alig négy órára, az Appalache-hegység biztonságos lankáin, egy szálloda, ahol már évszázadok óta rendszeresen megfordultak elnökök, szenátorok, nagykövetek, a kormány számára ideális hely volt, ha el akarták rejteni a nemzet vezetőit egy esetleges szovjet nukleáris csapás elől. A projektet „Greek Island” fedőnéven futtatták, és 1962-re – a kubai rakétaválság évében – készült el teljesen.

A bunker nemcsak méretében volt lenyűgöző – több mint 1000 ággyal, külön termekkel a Szenátusnak és a Képviselőháznak, saját víztartályokkal és hulladékégetővel – hanem abban is, hogy mennyire nyíltan rejtőzött. Egy ajtó mögött, amit virágmintás tapétával borítottak, ott volt a bejárat – szinte mindenki látta, de senki nem beszélt róla.

A lebukás

1992-ben egy újságíró, Ted Gup, névtelen tippet kapott. Felkereste a Greenbriert, és szó szerint rákérdezett a bunkerre. Robert Conte, az üdülőhely történésze még ekkor sem tudta a teljes igazságot, csak annyit mondott:

„Voltak mindig is pletykák, de ezek csak pletykák voltak.”

Két nappal később a Washington Post leközölte Gup oknyomozó cikkét, amely felfedte a teljes történetet. Az emberek megrökönyödtek – nem azért, mert a bunker létezett, hanem mert a Kongresszusnak készült. A legtöbben azt hitték, az elnököt védenék itt, de hogy több mint 1100 embernek adjon helyet? Az már túlzásnak tűnt.

„Ez volt a titok a titokban”

– mondta Conte.

„Senki sem gondolta volna, hogy ennyi embernek készült. Az állunk is leesett.”

A titok vége, a legenda kezdete

A bunker létezésének nyilvánosságra kerülése után a Greenbrier alkalmazottai voltak az elsők, akik betekintést nyerhettek a lezárt ajtók mögé – köszönetként a hallgatásukért. 1995 óta a hely nyitva áll a nagyközönség előtt, és azóta is az egyik legnépszerűbb látványosság Nyugat-Virginiában.

Sokan azonban még mindig reménykednek abban, hogy van ott még valami. Amikor Trish Parker túrát vezet, gyakran megkérdezik tőle:

„Vajon van egy másik, még titkosabb bunker is?”

Ő ilyenkor csak mosolyog:

„Szép lenne, ha lenne. Egy kis rejtély mindig jól jönne. De nincs.”

(via)

Olvass még több izgalmas hírt Életmód rovatunkban!