A 12 éves súlyos beteg kisfiú, aki a szemével írt egy könyvet

Jonathan a szüleivel él, mosolygással és szemöldökmozgatással kommunikáltak vele. Bár jártak hozzá oktatók, de ők úgy gondolták, a kisfiú sem írni, sem olvasni nem fog tudni megtanulni. Aztán amikor 9 éves lett, az anyukája gondolt egyet, és mégis megpróbálta a lehetetlent: megtanította neki az olvasást és az írást. A következő lépés ezután az volt, hogy Jonathan kapott egy un. E-Tran táblát, ami arra való, hogy a kommunikációt segítse, most már ezen keresztül beszélget a családjával. A táblán betűk és színkódok vannak, a kisfiú pedig a szemével jelzi, hogy épp melyiket szeretné választani. A szülei szerint ez olyan, mintha varázsolna.

Jonathan a tábla (és a szülei) segítségével most írt egy könyvet is, aminek az Eye Can Write (A szem képes írni) lett a címe, és egy évig készült. Arról szól, hogyan él a kisfiú a saját, nehéz bőrébe zárva, fizikailag gyakorlatilag bénán, de szellemileg rendkívül aktív módon. A könyv első fele az anyuka szemszögéből meséli el Jonathan fejlődését, majd egy adott pontján a könyvnek, a kisfiú átveszi a mesélő szerepét. Nemcsak azt szerette volna, ha mások megismerik, hogyan is él ő, hanem univerzális üzeneteket is szeretett volna közvetíteni arról, hogy soha ne add fel, fogadd el magad, hogy teljes életet élhess, és hogy ebben milyen fontos is a hit, Jonathan ugyanis hívő keresztény.

Az Angliában igazi kis hősnek számító Jonathan a könyv teljes bevételét felajánlotta a Teach us Too nevű oktatási rendszer fejlesztésére, ami arra szolgál, hogy a gyerekek (de bármilyen gyerek, az egészséges és a beteg is) minél gyorsabban és praktikusabban tanuljanak meg írni és olvasni.