Vizuál

Obamáék megint merészet húztak, új szintre emelték az elnöki portrék fogalmát

  • Szerző:nuus
  • 2018.02.13 | 11:43

A színesbőrű művészek által készített cool képeket egy szintén afroamerikai szakértő elemzi. Nem is hasonlít Michelle a képen lévő nőre? Majd fog!

Nemrégiben láttak napvilágot azok a festmények, melyek az előző amerikai elnököt és feleségét ábrázolják.

 

A post shared by Alena Hennessy (@alenahennessy) on

A ragyogó képek egyikén Barack Obama egy buja, ám harmóniát sugárzó zöld környezetben látható, ahol virágzó bokrok ölelik körbe őt és székét. A művész, Kehinde Wiley  elárulta a pazar háttér választásának indokát:

Obama ösvénye a Földön ilyen növények között vezet.

Felesége, Michelle portréját pedig Amy Sherald készítette el: a védjegyszerű könyöklő pózban látható asszony bőre szürkés árnyalatot kapott, és a halványkék háttér szerinte a nő coolságát hivatott kifejezni.

A post shared by Amy Sherald (@asherald) on

Hétfőn mutatták be a National Portrait Galleryben a színes és kontrasztos képpárt, melyek készítői mindketten színesbőrűek. Ha művészeti és politikai kontextusba szeretnénk helyezni a két alkotást – ahol nem számít, hogy a női portrén alig lehet felismerni Michelle-t- akkor Richard J. Powell segítségét érdemes igénybe vennünk.

A post shared by Amy Sherald (@asherald) on

A Duke Egyetem művészettörténész professzorának szakterülete ugyanis a feketék portréfestészete.

Jóval művészibbek ezek a képek annál, mint ami a hivatalos portréktól elvárható volna. Ha megnézünk több híres emberről készült festményt, szembeötlik a különbség. Obamáék képei nagyon erős alkotások lettek.

A szintén színesbőrű szakember szerint Michelle képe az egyszerű háttere miatt Sherald stílusát hozza, viszont az, ahogyan játszik a színtelítettséggel, az nem a valós ábrázolás felé billenti a mérleget. A színek érdekesen kapcsolódnak a portrén, főleg, hogy egy absztrakt ruhát kapott az elnök neje.

A post shared by Amy Sherald (@asherald) on

A First Lady híres karjai itt is feltűnőek, melyek keretet adnak az arcának. Sherald jól elkapta ezt a bátor öltözéket, mely passzol a testtel és a testtartással, és megkönnyíti a kapcsolódást ehhez a nőalakhoz.

Nemcsak Barack a cool, de a neje is. Teljesen tudatában van annak, hogyan szóljon vagy jelenjen meg egy előkelő színesbőrű asszony. Ez egy hivatalos portré, tehát nem a belső gondolatvilágát vagy érzéseit hivatott megjeleníteni. Mégis nagyon róla szól.

Powell nyugat-afrikai fotósok – Seydou Keita és Malick Sidibé – munkáihoz hasonlítja a festmény hangulatát, mely képeken higgadt tekintetű, gyönyörű ruhás nőket láthatunk. Annak kapcsán, hogy az arc nem kiköpött Michelle, arra emlékeztet, hogy annak idején Picasso is máshogyan láttatta Gertrude Steint. A nő erre azt mondta, hogy

Aggodalomra semmi ok, nemsoká majd rám fog hasonlítani.

Amy sem fotogáfiai pontossággal képezte le Michelle-t, viszont a póz jól hozza azt, aki ő.

A post shared by Kehinde Wiley (@kehindewiley) on

A Barack Obama-portré pedig szerinte egyáltalán nem illik bele abba a sorba, amelyet Kehinde Wiley eddig, főleg férfiakról készített. A megbotránkoztató képeken ugyanis ezek a fiatal fickók híres festmények pózait idézik meg, viszont hétköznapi viseletben – hip-hop stílusú, lógó mackónadrágok és sportcipők – láthatóak. Ráadásul minden kép kap egy gondosan kidolgozott, ismétlődő mintás hátteret, mely gyakran beletüremkedik a modellek testébe is. Az elnöki portréról ez teljesen hiányzik: nagyon máshogy ábrázolta most alanyát.

A festő és modellje közti hihetetlen kapcsolat lenyomata lett: az alany elérte, hogy úgy ábrázolja őt a művész, ahogyan az az előbbi kedvére való.

Thank you Mr. President.

A post shared by Kehinde Wiley (@kehindewiley) on

Wiley-t a feketék férfiasságának megfestőjeként tartották számon ezidáig, a hencegés és heveskedés csak úgy süt a képeiből.

Obama valódi auráját zárójelbe tette, viszont kezeinek gesztusa érzékenységet, empátiát sugároz, olyan emberé, aki szeret, és törődni is képes.

A post shared by Kehinde Wiley (@kehindewiley) on

Az afroamerikaiak portréfestészete szempontjából azért érdekes ez a képpár, mert nagyon kevés festmény készült eddig. Csak a XX. század végén indult be egyáltalán a műfaj, most pedig végre elértünk odáig, hogy a lehető legmagasabb rangú, színesbőrű személyről is készülhetett portré. A sötét bőrű elnöki pár a realitáson itt felül is emelkedik már: coolság, büszkeség, küzdelem és sok fontos téma jelenik meg vonásaikban.

Az elnökökről készült eddigi portrék közül JFK és neje, Jackie Kennedy esetében volt pár merész próbálkozás, de a tradíció inkább a konzervatív ábrázolásról szól, továbbra is. Most üdítő kivételek születtek.

A fekete stílus az erő kifejezéséről szól. Önmagukat, helyzetüket jelentik ki a színesbőrű művészek a társadalom felé, véli Powell a Slate.com hasábjain.

Évtizedekig az ment, hogy a feketék csúnyák, meg pojácaként viselkednek – ennek a negatív hullámnak feszülnek neki az alkotók. Értéket tesznek hozzá a világhoz. A hosszú úton, mely még az afrikai és afroamerikai művészek előtt áll, most elértünk egy nagyon fontos mérföldkövet.

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Hogy tetszett? Regisztrálj, és csak azt kapod, ami igazán érdekel!
Belföld
Külföld
Bulvár
Tech
Tudomány
Lepj meg!

Belépve nem neked kell a hírek után menned!*

*Hiszen a hírfolyamodba viszi a folyamatosan tanuló algoritmusunk Regisztrálok!
Még többet innen:
Slate
Tetszett a cikk?

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
A következő cikkek betöltése folyamatban...