BabaMama
Ez lehet az igazi oka, hogy a mostani anyák annyit szelfiznek
Nem a nárcizmus miatt teszik, ez inkább egy ki nem mondott kérés az apukák felé.
Ha – neadjisten – az édesanyánkat elveszítjük, akkor mindent megtennénk azért, hogy bárcsak több fénykép kerüljön elő róla, hogy legalább az emlékét ne hagyjuk kifakulni. Ekkor döbbenünk rá, hogy nem fotózkodtunk vele eleget. Áttúrjuk a hagyatékát, a saját gyerekkori fotóink után kutatva, hogy legalább egyet birtokoljunk. Régen kevés kép készült, az önkioldós szelfizés pláne ritkának számított. Volt, aki el is utasította a fotózást, szégyenlősségből: nem tartotta magát elég szépnek vagy érdekesnek, hogy szerepeljen a nehezen előhívható képeken.
Ha ma egy édesapa kevés időt tud tölteni a gyerekeivel, mégis több képen szerepel, mint az anya, az azért van, mert az anya az, aki szorgosan dokumentálja a család életét. A telefonján és a merevlemezén is ott van a legtöbb fontos pillanat, kezdve a szülinapoktól, az első nap az iskolában-típusú fotókon át a szilaj játszóterezésekig.
Hogy manapság bődületes mennyiségű anya-gyerek szelfi készül, abból azt a következtetést lehet levonni, hogy sok nő dokumentálni szeretné a gyerekkel töltött hétköznapjait – állapítja meg a Sydney Morning Herald.
Nem akarnak olyan láthatatlanok maradni a család krónikájában, mint elődeik. És ha más nincs, aki kattintgatna, ők maguk teszik ezt meg. Ebből az következik, hogy bevonzzák az erkölcscsőszök gúnyos kommentjeit, akik azon élcelődnek, hogy hová jut ez a nárcisztikus világ, és hogy
az anyának miért nem elég az, ha az adott pillanatot élvezi?
Sophie Cachia, a 23 évesen anyává lett, szókimondó ausztrál kismama-blogger nemrég kérte arra az apákat, hogy fotózzák többet a párjukat. Az Instagramon megjelent felhívás gyorsan elterjedt:
Napokat töltünk azzal, hogy egy-egy jó apás pillanatot elcsípjünk – szóval kedves apukák, amikor láttok egy gyönyörű gyerekes helyzetet, akkor ugyan kapjatok már le minket is. Köszi! Anyu(k)
Talán nem túl bonyolult ez a kérés. Amikor a mai anyák voltak gyerekek, jóval kevesebb kép készült. Ha csak nem volt Polaroid fotógép a családban, akkor a film előhívása egy rendkívül macerás művelet volt. Amire a fizikai formátumú fotók albumba kerültek, az hetekig is eltarthatott.
A digitális technológia ezeket a nehézségeket múlt időbe tette, még a leggagyibb mobilon is van egy jó kamera, amit pár másodperc alatt üzembe lehet helyezni. Az egyetlen akadály ma az, ha valaki úgy véli, hogy kár a pixelért.
Pedig a felnövő gyerekek kérni fogják a kiskorukban készült képeket! És ezeket utólag már nem lehet megalkotni. A másik ok, hogy fotózzatok, kedves apák, az az, hogy a szeretteitek ekkor biztosan érezni fogják, hogy mennyire fontosak nektek.
Jelen kultúránkat a képek uralják, és a fotó az az eszköz, amely meg tudja mutatni, hogy a nők élete is van olyan jelentőségteljes, mint a férfiaké. Ha ebből kimaradnak az anyák, akkor azzal azt erősítjük, hogy csak a férfiak számítanak, és az asszony dolgai nyugodtan észrevétlenek maradhatnak. Anélkül hogy felfognánk, a gyerekekben így azt a meggyőződést ültethetjük el, hogy az apával való kapcsolatot kell megörökíteni, míg az anya szerepe arra korlátozódik, hogy
Hol a zoknim? Kész van már a vacsora?
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
