Tudomány
Tollas szivárványdínó tényleg létezett, gondoltad volna?
Kolibriként csilloghatott ez a most felfedezett őslény.
Egy kacsa méretű őslény maradványaira bukkantak Kína területén, melyet pompás színjátszó tollazattal ruházott fel a természet. Ez a két lábon járó theropoda a Caihong juji nevet kapta, és minden valószínűség szerint 160 millió éve futkározott az ázsiai ország északkeleti tájain. A fején és nyakán lévő tollak feltételezhetően a szivárvány színeiben ragyogtak, akárcsak a mai kolibriké – állapították meg tudósok a jó állapotban megtalált maradványok alapján.
Ez a csillogás szociális vagy szexuális előnyt jelenthetett, akárcsak a mostani pávák faroktollazata. Ennek az őslénynek madárszerű teste volt, repüléshez alkalmas tollakkal, de a tarajos feje inkább a velociraptorokat idézte. Neve mandarinul annyit tesz, hogy „bóbitás szivárvány”, áll a róla készült tanulmányban.
A Caihong főleg erdőben élt, és fáról fára siklott, kis emlősökre és gyíkokra vadászva, véli Xing Xu, a Kínai Tudományos Akadémia paleontológusa.
Teljesen elképedtem, mikor előkerültek a rendkívül jó állapotban fennmaradt tollai. Pedig azt hittem, már mindenféle fosszilis tollat láttam életemben.
A madarak, a dínók utolsó leszármazottjai ma is tollaik segítségével szárnyalnak, illetve a tollak a társadalmukban betöltött szerepüket is kijelölik, és a párválasztásban is kulcsfontosságúak. A leletek arra engednek következtetni, hogy a tollak először látványosság céljából fejlődtek ki, majd később játszottak szerepet a repülésben is.
Ahogyan a mai madarak, úgy az akkori őslények is színesek voltak, ugyanis pigment tokokat, ún. melanoszómákat találtak a fosszilis tollakon belül.
A jó állapotú szivárványos maradványokat egy Hebei tartománybéli földműves szolgáltatta be 2014 februárjában, a Liaoningi Régészeti Múzeumnak. Pigmentnyomok itt is előkerültek, ráadásul 66-féle mintát tudtak elkülöníteni, melyeket mai madarak tollaiból származó melanoszómákkal vetettek össze.
Az állat fején, mellén és farokrészein talált melanoszómák hosszúak és laposak voltak, melyek lapszerűen összeálltak. A kutatók szerint ez leginkább a fémesen csillogó kolibrikre jellemző manapság.
Tökéletesen már nem lehetett rekonstruálni az eredeti árnyalatokat, de a szakértők úgy gondolják, hogy a szivárvány színeiben pompázhattak.
2012-ben már felbukkant egy irizáló őslény: kiderült, hogy a 40 millió évvel később élt, szintén tollas Microraptor egész felülete hollókéken csillogott.
A Caihong-tanulmányt véleményező edinburghi régész, Steve Brusatte szerint
Tényleg szivárványosan csillogott, de még egy látvány-elemet is felvonultatott: egy csonttarajt is növesztett a szemei közé, ami szintén megnyerő külsőt kölcsönzött neki.
Ráadásul Xu szerint pálmalevélre emlékeztető farkán a tollai asszimetrikusak voltak, mely aerodinamikai szempontból jelentős tényező lehetett. A szivárványos állat ezt az adaptációt a legelsőként mutatja fel, teszi hozzá a National Geographic – a leghíresebb madárszerű lény, az Archaeopteryx is ilyeneket viselt, de tízmillió évvel később.
Ősmadárkutatók szerint az sem tisztázott még, hogy a hím és tojó példányok ugyanúgy nézhettek-e ki, de Brusatte bizakodó:
Minél több tollas dínót találunk,annál jobban meglátjuk a hasonlatosságukat a mai madarakhoz. Őket is madaraknak tekintenénk: ha élnének még, biztosan oda sorolnánk őket.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
