Mit árul el a tükör az állatok elméjéről? És a miénkről?

Pár hete az egyik Guardian-szerkesztő közzétett egy különös fotót Twitterén. Sam Morris az alábbi szöveget fűzte a madaras képhez:

Amilyen keményen nézi ez a sas a saját tükörképét, az semmire sem rímel abból, ami manapság a hírekben szerepel.

This photo of an Eagle taking a hard look at itself is not a metaphor for anything that’s been in the news recently pic.twitter.com/FLyANNUg44

— Sam Morris (@SamMorrisDesign) January 26, 2017

Több tízezren osztották tovább bejegyzését; ezért is tette fel az Atlantic munkatársa azt a kérdést, miszerint elég okosak-e a sasok, hogy felismerjék a tükröződésben magukat?

Ez a probléma már 1838-ban egy fiatal biológust is gondolkodóba ejtett, akit egyébként Charles Darwinnak hívtak. A londoni állatkertben tett látogatása során odalépett egy Jenny nevű orangután ketrecéhez, és azon ámult, ahogyan a nőstény majom egy tükörrel játszik. Az állatot nagyon lenyűgözte az eszköz: megvizsgálta, megcsókolta, grimaszolt rá, és még a testét is furán csavargatta. Vajon mit láthatott a tükörben? Felismerhette magát?

Gordon Gallup Jr. pszichológus 1970-ben négy, fogságban élő csimpánzt vizsgált, hogy hogyan reagálnak egy tükörre, majd elaltatta őket. Amíg ki voltak ütve, pirosra festette a szemöldöküket. Mikor felébredtek és meglátták a tükörképüket, ugyanazt tették, amit az ember tenne: azonnal a saját szemük fölé nyúltak. Tehát felismerték önmagukat a tükörben.

Ezt a kísérletet több állatfajtával is lefolytatták, és arra jutottak, hogy ha az adott példány a testén tapintja meg a tintás részt (és nem a tükörképen), akkor felismeri önmagát, és testtudata is van.

Az elefántok már korántsem teljesítenek olyan jól, mint a csimpánzok és orangutánok. A Happy nevű indiai elefánt elérte ormányával a kívánt pontot, míg két társa simán elbukta a tesztet:

Jól szerepeltek viszont a gyilkos bálnák és a palackorrú delfinek, nyilván náluk be kell számítani a megfelelő hosszúságú végtagok hiányát. A megjelölt testtájat viszont rázták, forgatták és nyújtogatták.

A legtöbb állatfaj sajnos nem produkált túl jó eredményeket. Meglepő, de a kutyák és a pandák sem igazán ismerték fel önmagukat: vagy nem érdekelte őket a látvány, vagy játszani szerettek volna, de az is előfordult, hogy harcolni akartak a tükörben látható „másikkal”.

Új ötlet a tükörtesztre

2010-ben Abigail Rajala ismét elvégezte Gallup tesztjét, ám most a laboratóriumi kismajmok fej implantátummal is rendelkeztek. A Wisconsin-Madison Egyetem kísérlete így annyival egészítette ki a korábbi eredményeket, hogy azok a majmok, amelyek korábban elbukták a tükör-tesztet, most felfedezték különös fejéküket. Később a nehezebben észrevehető testrészeiket is vizsgálgatni kezdték, így a nemi szerveiket is:

Nem állíthatjuk biztosan, hogy ezek a majmok öntudattal bírnak, de mégis erre utal több jel.

Gallupot nem győzték meg kollégái: szerinte ha a megjelölős tesztet elbukták ugyanezek az állatok, akkor inkább arról lehet szó, hogy elrejtett dolgok felfedezéséhez képesek a tükröt eszközként használni.

A madarak sem voltak túl ügyesek, kezdve a városi galambokkal, a nyelvészeti szempontból jelentős afrikai szürke papagájokig bezárólag. 2008-ban viszont a Goethe Egyetemen Helmut Prior sikert ért el két szarkával, akik a nyakukra festett sárga ponttal kiválóan teljesítettek. Ők egyébként a „tollas majmoknak” becézett varjúfélék csapatát erősítik, ahová a hollók és varjak is tartoznak.

És akkor lássuk, mit tudunk, mi emberek!

A legtöbb szakember szerint a tükör tesztet 18 és 24 hónapos kor közt minden kisgyerek teljesíti. De ez az adat a nyugaton születettekre vonatkozik. A Simon Fraser Egyetem kutatója, Tanya Broesch terepmunkája során elvégezte a vizsgálatot Kenyában is, ahol 82 kisgyerekből mindössze kettő ment át sikeresen rajta. Ebben az országban ritkábban használnak otthon tükröt, mint például az amerikai háztartásokban. Így még a hatéves gyerek is csak bámulta a képet a tükörben, de egyáltalán nem akarta sem érinteni, sem eltávolítani saját homlokáról a festékpöttyöt.

Hasonló a helyzet a Fidzsi-szigeteken, Peruban és Zambiában is, pedig ezeknek a srácoknak nyilvánvaló, hogy van már öntudatuk. Akkor miről is szól ez a teszt? Broesch szerint még az is elképzelhető, hogy

ezek a gyerekek tisztában vannak vele, hogy magukat látják, de nem tudják, mit is kezdjenek a dologgal. Talán vonakodnak a jelhez nyúlni vagy leszedni magukról, lévén hogy titokban lett rájuk téve, felnőttek által, valamilyen céllal.

Ezzel szemben a nyugati társadalmak gyerekei kiskoruk óta arra vannak nevelve, hogy aktívan vegyenek részt az eseményekben.

Lehet, hogy az állatok esetében is találnánk alternatív magyarázatokat, például hogy a gorilláknál az egymás szemébe nézés az agresszió jele, vagy hogy a kutyák inkább a szaglásukra hagyatkoznak, mint a látásra…

A tükör-teszttel az is gond, hogy vagy-vagy alapon működik, köztes út nincs, nehezményezi Debbie Kelly is. Varjakkal kísérletezett, amelyek attól függően ásták el a diót, hogy éles vagy homályos volt a közelükben lévő tükör. Az első változatnál ellenfelet láttak és nem rejtették el a csemegét, homályos esetén gond nélkül elvermelték. Érdekes a hölgy érvelése, mely szerint a természetben található felületekhez hasonló, homályos tükörben jobban felismerik magukat az állatok a mozdulataikról, míg a túl éles kép érzéki túltöltést okoz, már zavaróan sok testrészlettel.

Végül megérkezünk a sashoz

elég intelligens, hogy felismerje önmagát? Frans de Waalt szerint

Nem vagyunk elég okosak, hogy megtudjuk, az állatok mennyire okosak. Jobb tesztek kellenek az öntudat és az önmagunk felismerésének témakörében.

A sas vagy magát szuggerálja, vagy versenytársként tekint a tükörképére. Mégis mintha vadászaton járna az esze. De az is lehet, hogy csak önmagunkat látjuk bele.