Tudomány
A Facebook tényleg boldogtalanná tehet, ha túltolod
Összeszedtünk egy rakat kutatási eredményt arról, hogy mennyire meghatározó ez a közösségi oldal.Valóban „bonyolult kapcsolatban” élünk Zuckerbergékkel. A lényeg, tőlünk függ, hogyan hat ránk a közösségi oldal, amelynek a pozitívumai mellett bőven megvannak a negatív hozadékai is.
„Ha a Facebook és az én viszonyom megjeleníthető volna, akkor tavaly a „Bonyolult kacsolatban”-t választottam volna. A közösségi médium Tetszik, Imádom és Hűha konfettiesőjében néha úgy érzem magam, mint egy érzelmi hullámvasúton. Szeretetet és elismerést aratok, majd jön egy hirtelen váltás, és máris az irígység mardos, vagy elönt az önvád, amit persze le akarok küzdeni. Ezeket a köteleket piszok nehéz eltépni.
Mikor először akartam szakítani a Facebookkal, megkértem a tesómat, hogy változtassa meg a jelszavamat. Egy hónapig bírtam a böjtöt, majd kikönyörögtem tőle az új hozzáférésemet. Aztán csak egy hétre akartam felfüggeszteni az oldalamat, amiből végül három nap lett.
Ez egyáltalán nem egy egészséges kapcsolat. De nemcsak én vagyok ezzel így – mintha egy ellenállhatatlan szirén csalogatna egyfolytában, és erre a jelenségre már a tudósok is felfigyeltek”.
A Facebook egyenlő a boldogtalansággal?
Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy az égkék közösségi oldal és a boldogtalanság valahogyan összekapcsolódik. A Journal of Epidemology nevű kiadványban megjelent, friss tanulmány például szintén hasonló eredménnyel hozakodik elő. A kutatók több, mint 5000 olyan Facebook-felhasználó adatait elemezték, akik kitöltötték a Gallup Intézet közösségi hálózatról szóló kérdőívét 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben is. Összehasonlítva a médiafogyasztási szokásaikat a saját magukról közölt elégedettségi szintjükkel, azt találták, hogy a két szám fordítottan arányos. Azaz: az évek során
minél többet Facebookoztak, annál kevésbé érezték jól magukat a bőrükben.
Lefordítva ezeket az adatokat olyan kategóriákra is, mint a fizikai és lelki egészség, vagy az élettel való elégedettség.
Nem ez az első tanulmány, amely arra céloz, hogy Zuckerberg rendszere boldogtalanná tehet, de ez az egyik legnagyobb léptékű, éveket felölelő kutatás.
Egyre egyértelműbb tény, és ez a kutatás is ennek a bonyolult kirakósjátéknak egy újabb eleme.
– véli Ethan Kross. A Michigani Egyetem pszichológus professzora egyébként még 2013-ban tette közzé egy írását, melyet számtalanszor idéztek azóta. Fiatal felnőtteket szokatlan módszerrel faggattak arról, hogyan hat az elégedettségükre a Facebook: a kutatók szöveges üzeneteket küldtek a résztvevőknek, hogy kiderítsék, milyen a hangulatuk, mennyi időt töltöttek a közösségi oldalon, illetve hogy mennyit kommunikáltak személyesen valakivel a legutóbbi üzenet óta. Az volt a céljuk, hogy valós időben gyűjtsék az adatokat, hogy így küszöböljék ki a pontatlanságokat, amelyek abból adódhatnak, ha csak az alanyok emlékezetére hagyatkoznának. Ez a mindössze 82 személyt érintő kutatás kimutatta, hogy az alanyok minél több időt lógtak a Facebookon, annál rosszabbul érezték magukat a következő állapot-felméréskor. És ez az összefüggés a kéthetes vizsgálati időszak egészére igaznak bizonyult.
Kross bebizonyította azt, amit a többi társadalomkutató is sejtett: az életünket egyébként ezer szempontból megkönnyítő internet negatív érzelmi hatással is bír.
Már 1998-ban, a Carnegie Mellon Egyetemen Robert Kraut kimutatta, hogy akik sokat interneteznek, azoknak elsorvad a való életben a kommunikációjuk, illetve depressziót és magányt élnek át. Erre rímel a dánok 2015-ös kísérlete, melyben 1095 embert arra kértek fel, hogy egy hétig hanyagolják a Facebookot. Az alanyok csökkenő koncentrációt tapasztaltak magukon, emellett a boldogság- és elégedettség érzetük is megzuhant.
Egy évre rá, Pittsburghben is hasonlóra jutottak: 1787 fiatal felnőtt kérdőíves válaszai alapján elmondható, hogy a közösségi média használat kéz a kézben jár a depresszióval. Összehasonlítva az eredményeket azokéval, akik alig élnek virtuális közösségi életet, az aktívak 2,7-szer hajlamosabbak levertségre, még akkor is, ha olyan faktorokat is számításba vettek, mint az élethelyzet, jövedelem és iskolázottsági szint.
A Facebook segít a társadalmon?
Elhamarkodottan azért még ne vonjunk le következtetéseket. Mert az is lehet, hogy az eredmények inkább arról beszélnek, hogy eleve depressziós és magányos emberek csüngenek annyit a weben. Az összefüggés nem biztos, hogy ok-okozati is.
Hogy még jobban összezavarjuk a képet, említsük meg azt is, hogy már a kérdésfeltevés is csalóka: miért volna alkalmas a Facebook arra, hogy elégedettséget okozzon?
2007-ben a Michigani Egyetem hozta ki, hogy a közösségi oldalt használó diákok „társadalmi tőkeként” tekintenek a felületre, ahonnan előnyöket – azaz: információt, támogatást és önbecsülést – szereznek be, így biztosítván a jólétüket. Két évre rá a Texasi Egyetem rákontrázott eredményeikre: nemcsak hogy elégedettséget és bizalmat, de magas szintű polgári elköteleződést és politikai részvételt is mértek.
2013-ban a Facebookon megélt közösségi élet már egyenértékűnek találtatott a valóssal. Épp, hogy a depresszió és az idegesség ellen tudott hatni egy jól felépített, virtuális baráti hálózat.
Van, aki azt állapította meg, hogy a Facebook még nosztalgiázásra is tökéletes, ami a valahová tartozást és az elfogadást munkálja. Egy brit felmérés szerint az idővonalunkat visszanézve, régebbi dolgainkat felidézve megnyugszunk, ami főleg azoknak segítség, akik valamilyen lelki problémával küzdenek.
Az őszinteség boldoggá tesz
Most erre varrjunk (like) gombot: jó vagy rossz a Facebook? A kérdés inkább arra kellene, hogy irányuljon, hogy mi hogyan használjuk. Vagy hogy a hálózat az, aki használ inkább minket? Az évek során a tudósok számos tényezőt találtak: mennyire ismered jól az online barátaidat, hogyan mutatod meg magad a Facebookon, aktív vagy passzív felhasználó vagy-e – ez mind-mind beleszámít abba, hogyan fogja ez a weboldal a hangulatodat befolyásolni.
Nem meglepő, hogy azzal, hogy a Facebook alapbeállításként nyilvánvalóvá teszi a barátok számát, a lájkokat és a kiemelt fotókat – versengést generál. Egy 2014-es tanulmány szerint a felhasználók, minél többet lógtak a Facebookon, annál inkább összehasonlítgatták magukat másokkal: főleg olyanokkal, akik náluk „jobbnak” tűntek. Ez a jelenség viszont attól is függ, hogy milyen összetételű a baráti köröd. Egy 2012-es vizsgálat szerint minél több „barátod” van, akiket nem is ismersz személyesen, annál inkább úgy véled, hogy ők boldogabbak. Az életüknek csak egy részét látjuk, és abból a pár információból torzítva vonjuk le a következtetéseinket.
Pedig a valóság pont, hogy az ellentéte ennek:
minél rózsaszínebb képet fest magáról online valaki, annál boldogtalanabb lehet, mint aki időnként megosztja a mélypontjait is.
A Kenti Egyetem részéről megállapították, hogy az őszinte emberek – akik szabadnak érzik magukat arra, hogy időnként a negatív érzéseiket is közreadják – közérzete képes javulni, és még virtuális támogatást is kaphatnak.
Posztolni kell
Végül, amiben több tanulmány is összecseng, az a hírfolyamunkkal való kapcsolatunk jelentősége. A michiganiek felkértek diákokat, naplózzák a közösségi médiahasználatukat és hogy milyen támogatást kaptak onnan a barátaiktól. Akik nagyon élénkek voltak (tanácsokat adtak, együttérzést mutattak, új embereket hívtak meg csoportokba), azok jelentős mértékben jól érezték magukat és kellő támogatásban is részesültek a többiek részéről, szemben a passzívakkal. Másfelől a vizsgálat úgy zajlott, hogy 80 tanulónak 10 percig kellett neteznie egy laborban, ahol leginkább csak scrolloztak, sem mint hogy megosztottak vagy tettek volna bármi komolyabbat is. Így nem csoda, ha a nap végére rosszul is érezték magukat. Kross szerint egyébként is alaposabb kutatásokra van szükség, amely főleg a szülőknek, tanároknak és fogyasztóknak az érdeke, hogy minél többet tudjunk meg a kommunikáció ezen formájáról.
Évszázadokon át megöleltük és arcon csókoltuk egymást, majd a technológia hirtelen minden érintkezési formát megváltoztatott. Van, aki már több időt tölt online, mint gép vagy telefon nélkül. Lehet ennek köze az életvitelhez vagy a boldogsághoz?
A tudósok eredményeinek ismeretében javulhat a Facebookkal való viszonyunk: ha bejelentkezünk, akkor érdemes a barátokkal kommunikálni, ahelyett, hogy unottan tekergetnénk a hírfolyamunkat. Illetve megéri őszintén posztolni az állapotunkról. Önmagunk kárhoztatásától viszont nyugodtan eltekinthetünk: ne tartsuk időpazarlásnak a közösségi oldalon való forgolódásunkat. Imádni a Facebookot persze nem muszáj, de a kedvelés éppen elég.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
