Mi történik az emberrel egy nukleáris robbanás során? A következmények felfoghatatlanok

Sokan gondolják, hogy a nukleáris fegyverek csak a múlt árnyai – Hirosima, Nagaszaki, a hidegháborús rakétaverseny. Csakhogy a világ ma ismét feszült, a nagyhatalmak vezetői pedig retorikailag újra és újra a „nukleáris opcióval” fenyegetik egymást. Nem véletlen, hogy egyre többen keresnek választ arra: milyen a nukleáris robbanás következménye az emberi testre és a mindennapi életre nézve?

A fény, ami vakságot hoz

„Az első dolog, amit látni fogunk, egy rendkívül fényes, szinte vakító villanás”

– magyarázta Alex Wellerstein tudománytörténész a Wired magazinnak. Ez a villanás nemcsak pillanatnyi vakságot okoz, hanem egyben jelzi is, hogy a robbanás középpontjához túl közel állók számára nincs menekvés. A Hirosimára ledobott bomba példáján Wellerstein rámutatott: 1,2 kilométeres körzetben az emberek azonnal halálos sugárzást kaptak.

Aki egy kicsit távolabb tartózkodott, annak sem volt sokkal több esélye. A hirtelen érkező sugárzás a sejtek mélyén okoz visszafordíthatatlan károkat, amik perceken, órákon vagy napokon belül végeznek az áldozattal.

A hő, amely forróbb, mint a Nap

A sugárzás azonban csak a kezdet. Az igazi pusztítást a hő végzi. A Nemzetközi Mozgalom a Nukleáris Fegyverek Betiltásáért (ICAN) szakértői így fogalmaztak:

„A hősugárzás olyan intenzív, hogy szinte mindent elpárologtat a robbanás epicentrumának közvetlen közelében.”

Wellerstein hozzátette: „A tűzgömb forróbb, mint a Nap felszíne.” Ennek ellenére a hirosimai és nagaszaki túlélők nagy része nem párolgott el, hanem súlyos égési sérüléseket szenvedett. Harmadfokú égési sérülést okozhat az akár 8 kilométerre tartózkodó embereknél is, és ha a test negyedét érinti, az orvosi segítség hiányában biztos halált jelent.

És ha mindez nem lenne elég, távolabb is pokoli hőség tombol: 8 és 11 kilométer között könnyebb égések fordulnak elő, miközben a tüzek összeérnek, és lángtengerré változtatják a települést. Az ICAN kutatói figyelmeztetnek:

„Még a föld alatti óvóhelyeken is nagy valószínűséggel megfulladnak az emberek az oxigénhiány és a szén-monoxid-mérgezés miatt.”

A lökéshullám pusztítása

A nukleáris robbanás következménye nem ér véget a hővel és a sugárzással. A robbanás ereje olyan lökéshullámot indít útjára, amely letarolja a városokat. Közel az epicentrumhoz az embereket egyszerűen szétzúzza, távolabb viszont súlyos belső sérüléseket okoz. A tüdő, a hallás, sőt a belső szervek is maradandó károsodást szenvedhetnek.

A romboló erő természetesen nem áll meg az emberi testen. Az épületek összeomlanak, az ablakok szilánkokra törnek, a levegő tele lesz repülő törmelékkel. A túlélők közül sokan nem a sugárzásba, hanem a rájuk szakadó betontömbökbe vagy a repülő üvegszilánkokba halnak bele.

A nukleáris robbanás következménye hosszú távon: a láthatatlan gyilkos

A legnagyobb rémületet talán az kelti, hogy a nukleáris fegyver nem csak a robbanás pillanatában öl. A radioaktív részecskék hónapokig, évekig a levegőben maradnak, a talajba ivódnak, a vízkészleteket szennyezik. A szél képes több száz, sőt több ezer kilométerre is elsodorni őket.

Az ICAN becslése szerint az 1945 és 1980 közötti légköri atomtesztek miatt világszerte körülbelül 2,4 millió ember halt meg rákban. És ez még nem számolja bele azokat a generációkon átívelő genetikai károsodásokat, amelyek a születendő gyermekekben mutálódott sejtek formájában öröklődnek tovább.

Egy nukleáris robbanás után tehát nemcsak egy város semmisül meg. Az élet, ahogy az emberek ismerték, eltűnik. A földön maradók túlélése hónapokig tartó küzdelmet jelent a sugárszennyezett környezetben, miközben minden korty víz és minden falat étel potenciális méregforrás.

A nukleáris robbanás következménye egyszerre gyors és lassú halál, egyszerre látványos és láthatatlan pusztítás. A fény, a hő, a lökéshullám azonnal szedi áldozatait, a sugárzás pedig hosszú évtizedekre mérgezi meg a túlélők testét és környezetét.

És bár az atombombák száma világszerte csökkent a hidegháború óta, még mindig elég belőlük néhány tucat, hogy civilizációnk alapjait romba döntsék. Ha valamit megtanulhatunk Hirosimából, Nagaszakiból és a nukleáris tesztek történetéből, az az, hogy nincs valódi győztes. Egy atomháborúban csak túlélők lennének – ők pedig sokszor talán irigyelnék a halottakat.

(via)

Olvass még több érdekes cikket Tudomány rovatunkban!