Tudomány
A gyerekkori élmények egy életre megváltoztatják a DNS-edet, tudósok szerint
Amerikai kutatók váltig állítják, hogy a korai traumák nem múlnak el nyomtalanul.
A Science Alert hívja fel a figyelmet arra a jelenségre, hogy a gyerekkorunk gyakorlatilag beivódik a génjeinkbe. Életünk korai szakaszában szerzett tapasztalataink genetikai szinten is megmaradnak. A tudósok ma már előre meg tudják mondani, hogy azok a gének, amelyek például a gyulladást szabályozzák, egy gyerekkori esemény nyomán módosulhattak-e, illetve hogy a későbbiek során kialakuló betegség is egy ilyen elszenvedett trauma eredménye lehet-e.
A tengerentúli Northwestern Egyetem egyik tudóscsoportja száznál is több olyan gént vizsgált, melyek gyulladásokért felelnek, epigenetikus változások nyomai után kutatva. Feltették, hogy köze lehet egymáshoz a kiskori környezetnek és egy gyulladás lefolyásának. A génállományunk DNS-lánca többé-kevésbé zártnak számít, viszont van olyan eset, mikor egy-egy gén mégis módosul. Egy ilyen epigenetikus folyamat formája a metiláció, amikor egy metil (CH3) csoport kerül a DNS szerkezetébe.
Egyrészt a génjeinkre mint végzetünkre tekintünk, de emellé bejön az a nézőpont is, hogy akár egy apró környezeti tényező is meghiúsíthatja a kulcs génjeink aktiválódását.
Lehetnek olyan gének a testünkben, amelyek kedvezőtlen hatást fejthetnek ki. De ha ezek a gének látensek tudnak maradni, akár úgy, hogy egy epigenetikai folyamat kapcsolja ki őket, akkor az előnyös lesz számunkra.
magyarázza Thom McDade. Ezeket a változásokat úgy tűnik, hogy szinte minden befolyásolja, kezdve attól, hogy hogyan alszunk, egészen odáig, hogy jómódban élünk-e.
A gyerekkor jelentősége egyáltalán nem elhanyagolható, abból a szempontból, hogy ekkor alapozódnak meg biológiai folyamatok, melyek az egészségre hosszú évekig kihatnak.
Ez a legutóbbi tanulmány közel 500 résztvevő adatait vette alapul, akik a ’80-as években a Fülöp-szigeteken éltek. 2005-ben vettek vért tőlük, és a mintákból olyan 114 gént azonosítottak be, melyek a gyulladásokat szabályozó immuntevékenységért felelnek.
Kilenc gén metilációja állt szoros kapcsolatban azzal, mennyire tehetős háztartásban nőttek fel az alanyok, illetve azzal, hogy tartósan távol volt-e valamelyik szülő, és még az is kimutatható volt, hogy a száraz évszakban született-e az illető.
Nem ez az első tanulmány arra vonatkozóan, hogy a születésünk körülményei hogyan hatnak a DNS-ünkre és az immunrendszerünkre.
A gyulladás leginkább egy kétélű kardhoz hasonlatos: egyfelől ahogyan a vérerek megduzzadnak, segítenek a fertőzés leküzdésében és a gyógyulásban, más részről viszont rossz közérzetet és még kárt is okozhat, ha ez az állapot sokáig fennáll.
A gyulladást felügyelő gének segíthetnek egyensúlyozni, meddig tartson ez az állapot az aktuális körülmények közt. Viszont ha pont ezek a gének inaktívak – vagy ritka esetben később is visszakapcsolódhattak – akkor a betegséggel az idő előrehaladtával újra szembe kell majd néznünk.
A kutatók megállapításai egyfajta magyarázatot is adhatnak arra, miért olyan gyakoriak bizonyos közösségekben a szív- és érrendszeri, illetve a gyulladásos megbetegedések.
Emellett egy újabb bizonyíték is besorol az egyre gyarapodó számú megállapítások közé, melyek az immunrendszerünk különböző változásait érintik. Ezek a – környezet által is befolyásolt – módosulások játszanak közre abban, hogy a felnőtt szervezet hogyan veszi fel a harcot bizonyos betegségekkel.
Soha korábban nem tudtunk még ennyi mindent felépítésünkről, és még számos információ felfejtésre vár.
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
