Az agy megőrzésével senkinek sem kell meghalnia – Nincs messze az örök élet?

Az agy megőrzése lehet az örök élet titka? Egy zseniális fiatal tudós szerint évszázadokon át is lehetséges élni, amennyiben megőrizzük az agyunkat – mivel így a jövőben újjáéledhetünk.

Az agy megőrzése és egy inspiráló eset a múltból

Dr. Ariel Zeleznikow-Johnston egy olyan esetből indult ki, amely 1918 és 1922 között történt a New York állambeli Albany-ban. Egy 11 esztendős kislánynak elvileg már meg kellett volna halnia, mivel akkoriban nem tudták kezelni az 1-es típusú cukorbetegséget – minimálisra csökkentett étrendjével azonban, amely miatt bár a végén alig tudott mozogni és rendkívül legyengült, elérték, hogy nem halt meg. Még élt, amikor 1921-ben sikerült elérni az addig lehetetlennek tűnő dolgot: a kutatók kifejlesztették az inzulinkezelést. A gyermek újra elkezdett enni, élni, mozogni. Megérte a 70. életévét is.

Dr. Zeleznikow-Johnston szerint a kislány szülei „megnyomták a szünet gombot és ennek eredményeként jövőt vásároltak neki”.

Úgy véli, hasonló lehet a helyzet az örök élettel és az agy megőrzésével is. A melbourne-i Monash Egyetem kutatóját a fenti eset inspirálta. Különösen annak feltárása érdekli, hogyan hoz létre tudatot az agy. Foglalkoztatja, hogy mire számíthatunk a technológia által 10, 20, vagy akár 100 év múlva.

Ez vezetett ahhoz, hogy az örök élet, az agy megőrzés lehetőségével kezdett foglalkozni: vagyis, hogyan lehetünk még itt az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban is? Meg tudnánk-e adni magunknak az esélyt az orvostudomány távoli vívmányainak hasznosítására?

„Az agy megőrzésének megjelenésével nem hiszem, hogy bárkinek egyáltalán meg kellenek halnia” – vélekedik dr. Zeleznikow-Johnston.

Akarjuk egyáltalán az örök életet?

Természetesen felmerül a kérdés, vágyunk-e egyáltalán az örök életre. Az idegtudós szerint az embert kevéssé foglalkoztatja ez, hiszen lehetetlennek tűnik a dolog.

„A halál társadalmi elfogadása abból fakad, hogy nem tudunk mást elképzelni”

– mondta.

Hozzátette, hogy tanulmányok szerint, ha minden korosztályból megkérdezünk embereket, mennyi ideig szeretnének élni, a legtöbbjük csak 5-10 évvel hosszabb időt kér, mint amennyit a demográfiai adatok statisztikailag valószínűsítenek – a 90 évet. A válaszok azonban változnak, ha erősen feltételezhető, hogy jó lelki és fizikai egészségük lesz a későbbi évtizedekben – akkor a 120, 150 év is szóba kerül vágyként.

Valójában, minél idősebb valaki, annál távolabbra tolná a halált. A „határidő” közeledtével kevesen akarnak meghalni – vélekedett dr. Zeleznikow-Johnston.

„A modern orvoslás gyakorlatával lényegében megpróbálják távol tartani a halált. De még nem vettük tudomásul vagy egyeztünk meg – mint társadalom –, abban, hogy az orvosi kutatás végső célja valójában a betegségek teljes megszüntetése”

– mondta.

Olvasd el ezt is: Hogyan tanul az agy? 5 kulcsfontosságú tipp a jó tanulásért

Dr. Zeleznikow-Johnston úgy véli, nagy rá az esély, hogy a halandóság terén hasonló forradalom köszönt ránk, mint a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődésével.

A halál legyőzése tekintetében a fiatal idegtudós szerint csak egy terv létezik.

A The Future Loves You (A jövő szeret téged) című könyvében felvázolta, milyen, amikor az élet és a halál közötti határvonal elmosódik.

„A 20. század közepéig, ha elállt a légzés és a szívverés, halottnak nyilvánítottak. További beavatkozásra nem volt lehetőség. A technológia azonban megváltoztatta a dolgokat. Mechanikus lélegeztetőgépeket fejlesztettünk ki, hogy fenntartsuk a légzést; gépek vannak a vér keringésének fenntartásához is, amikor a szív leáll”.

Mint dr. Zeleznikow-Johnston jelezte, az életfenntartó eszközök működhetnek teljesen mesterséges szívként és tüdőként. Ezek az előrelépések tolnak bennünket a halál agyi tevékenységen alapuló definíciója felé.

Bár a klinikai gyakorlatba az agyhalált 1968-ban bevezették, ma már ez sem ilyen egyértelmű – vélekedik az idegtudós, mondván, hogy az agyi funkciók apró részei, például a testhőmérséklet szabályozása vagy a hormonműködés, még akkor is megmaradhatnak, ha a legtöbb orvos halottnak nyilvánítaná az adott embert.

Az orvosi újítások ma már egyre inkább lehetővé teszik bizonyos agyi funkciók mesterséges megismétlését.

A protézisek például visszaadják a vérnyomás szabályozását a gerincsérült betegek esetében. Stroke vagy agykárosodás után az implantátumok megoldják, hogy a beteg beszéljen, vagy használhassa végtagjait. Bár ez jelenleg még meglehetősen primitív formában van jelen, a jövőben sokat fejlődhet.

Az agy megőrzése – avagy hol húzzuk meg az élet/halál határvonalat?

Dr. Zeleznikow-Johnston feltételezi, hogy a halál valódi definíciója talán az, amikor valakinek a személyes identitása, kapcsolódása végleg elveszik. Amikor az egyedi tudatunk végleg eltűnik.

Véleménye szerint a legrelevánsabbak az agy azon területei, mint a kéreg, a személyiség és a hosszú távú memória helye. Miként a teljes genetikai felépítésünket genomunknak nevezzük, identitásunk abban található meg, ami az agyunk idegsejtjei közötti kapcsolatok összessége.

„Ez nem szólhat csak az agyunkban lévő fizikai dolgokról” – jelentette ki. A testtömegünket alkotó sejtek folyamatosan megújulnak egy életen át.

Dr. Zeleznikow-Johnston javaslatának lényege az, hogy amennyiben ez a helyzet, a nagy kérdés: mit tehetünk most, hogy megőrizzük ezeket az identitásokat, amikor jelenleg nem tudjuk meggyógyítani egy ember egészségügyi problémáját – viszont a jövőben igen, ha nyernénk egy kis időt.

A jelenlegi technológiával az idegtudós szerint mindez már lehetséges; tudományosan is egyértelmű, ugyanis léteznek rá példák, amikor „megnyomjuk a szünet gombot” – ilyen a spermiumok, peték vagy embriók évtizedekig történő lefagyasztása is, mielőtt felhasználnák, beültetnék azokat.

Olykor az aneurizmák vagy a szív körüli erek károsodása miatti műtétek során az orvosok nem tudják egyszerűen bypass-al megoldani a gondot. Ha az operációnak van esélye arra, hogy sikerrel zárul, a véráramlást ezekben a testekben le kell állítani. Normál körülmények között ez végzetesnek bizonyulna. A sebészek azonban évtizedek óta „megkerülik a halált”, a mély hipotermiás keringési leállásként ismert technikával.

„Ez lényegében orvosi hipotermia. Lehűtik a testet 20 fok körüli hőmérsékletre, a szíve, agya és vérkeringése teljesen leáll. Lényegében a beteg halottnak tűnik. Az eljárások 30-40 percig tarthatnak. Azután, miután újra felmelegítették, csodával határos módon a betegek legtöbbször ép kognitív funkcióval térnek vissza az eszméletükhöz”

– magyarázta dr. Zeleznikow-Johnston.

Ennek elérésére már az 1960-as évek közepén elkezdődtek technikák, s eddig világszerte nagyjából 600 emberen végeztek krionikus eljárást.

Az idegtudós szerint azonban jó ok van azt feltételezni, hogy ezek a technikák nem jók, a jégkristályok elpusztítják a szövetet, a bonyolultabb eljárások pedig súlyos kiszáradáshoz vezettek.

Ami az agy megőrzését illeti és az örök életet, a fenti esetben az agy összezsugorodik. Mint dr. Zeleznikow-Johnston megjegyezte, nyilvánvalóan senki sem mutatta be a folyamat megfordítását, így a megőrzött agyszövet nem mutat jól a mikroszkóp alatt.

A fiatal idegtudós azonban alternatív javaslatot kínál: aldehiddel stabilizált mélyhűtést, más néven rögzítést, fixációt.

„Ha a megfelelő pillanatban olyan vegyi anyagokat vezetünk be, amelyek megőrzik az ember agyának szerkezetét, meg tudjuk tartani annak áramköreit és struktúráit”

– vélekedik.

Miután az agy lefagyott, lényegében identitásunkat is a végtelenségig megőrzi.

„Ezen rögzítési folyamatot laboratóriumokban rutinszerűen alkalmazzák állatkutatásoknál. A 2015-ben kifejlesztett eljárás nem bonyolult, nagyobb állatokon és embereken is tesztelték már haláluk után”

– mondta dr. Zeleznikow-Johnston.

Kifejtette, hogy két csoport az Egyesült Államok nyugati partján már kész mindezt nyilvánosság elé tárni. Egy másik ilyen Európában zajlik. Az idegtudós szerint mindezt ma minden bizonnyal meg lehet tenni, s bízik benne, hogy az előttünk álló évben még könnyebben elérhető lesz.

Gyorsan megoldható lenne az agy megőrzése?

Dr. Zeleznikow-Johnston úgy látja, ha lenne igény az agy megőrzésére, azt gyorsan be lehetne vezetni. Persze nem olcsó. A kezdeti tartósítási eljárásért mai áron nagyjából 13 ezer dollárt (több mint 5 millió forintot) kellene fizetni. Ha pedig állandó tárolásban gondolkodik az ember, további évi 1300 dollárt kell leperkálnia a folyamatos tárolásért és a kapcsolódó adminisztrációs költségekért.

Az idegtudós ugyanakkor elismeri: továbbra is homályos, hogyan ébredhet fel az ember. Mit ér a szünet megnyomása, ha nincs újraindítás gomb?

Zeleznikow-Johnston szerint egy út még kínálkozik, melyet a nanomedicina jelentős előrelépései nyújtanak: létezik ma már az elme-feltöltés vagy az elme-emuláció – tehát egy ember digitális formába történő „átvitele”. Ehhez nagy felbontású szkenneléseket kell végezni az agy szerkezetéről, úgymond, elemeire bontani azt. Ezzel lehet jellemezni valaki neuronjainak a működését. Az agy digitális formátumát ezt követően át lehet helyezni egy virtuális, vagy akár biológiai testbe.

Ha jól működik az a test vagy digitális agy – bár vitatható módon -, de tulajdonképpen az még mindig Te vagy – vélekedett az idegtudós. Ugyanis ha a minket meghatározó emlékek és tapasztalatok megmaradnak, akkor az ember tovább él.

Zeleznikow-Johnston mindenesetre úgy döntött, alávetné magát egy agy megőrzésére szolgáló eljárásnak, amennyiben halálos betegség diagnózisát kapná – s ugyanerre biztatja a szeretteit is.

A témában nincs egyetértés, még sok a feltáratlan terület.

Egy újonnan közzétett, 300 idegtudós bevonásával készült felmérés mindenesetre azt mutatja, hogy a kutatók 40 százaléka szerint az agy megőrzése és helyreállítása a jövőben lehetségesnek bizonyulhat.

Olvasd el ezt is: A bél a második agy, ami a lelkiállapotra is hatással van

(Via)