Új trend: titkos állati valóságshow a hátsó kertben

Új online közösség szerveződött olyan emberekből, akik a vadon élő állatokról készítenek állati valóságshow-t, háztáji nyomkövető kamerákkal, sőt babaházbútor-készletekkel kiegészítve.

Az új trend nemcsak aranyos, a videók olyan titkokat tárnak fel, ami a biológusok számára is kimondottan értékes – tudatta a bbc.com.

Számos városi ember nem figyel fel az állatok ténykedéseire, kivéve, ha például – ami a koronavírus miatti lezárások alatt előfordult – több ideje van alaposan szétnézni a környezetében.

Az állati valóságshow egy párhuzamos univerzum

Mára a közösségi médiában olyan társaságok szerveződtek, amelyek kifejezetten a kertben titkos tevékenységeket végző állatokra fókuszálnak – a négylábúak, abban a hitben, hogy nem látja őket senki, bemennek a portákra és kutakodnak. Ténykedésük aranyos és nevettető, ráadásul a biológusok számára is egy aranybánya.

Egy Los Angeles-ben élő illető először arra figyelt fel, hogy a közösség tagjai madarakat filmeznek, sőt akadt, aki még pezsgőfürdőt is kialakított nekik. Maga is vett egy kamerát, amit elhelyezett a hátsó kertben: pár nap alatt belecsöppent a szomszédságában élő borzok, mókusok és erszényespatkányok (oposszumok) életébe, egy természet alkotta valóságshow-ba, ami a saját udvara bokrai  között bontakozott ki.

Attól függően, hol él az ember, van rá esély, hogy az állatvilág egy egész párhuzamos univerzuma létezik az ablaka előtt.

Az olcsó kamerák elterjedésének köszönhetően az állatok iránt érdeklődők nyüzsgő közössége jelent meg az interneten, akik élvezik a titkos állati valóságshow-kat.

Az emberek által a közösségi médiában megosztott állatvideók megváltoztatják a városi vadvilágról alkotott képzeteket, támogató közösségeket hoznak létre, sőt még a természetvédelmi erőfeszítésekre is hatással vannak.

„A játékkameráim közelebb visznek azokhoz az állatokhoz, akikkel megosztom ezt az ökoszisztémát. S amikor megosztom másokkal, amit a fényképezőgépeim rögzítettek – a közösségi médiában, az üléstermekben, a sivatagban és a hegyekben –, a szomszédaim is közelebb érzik magukat mindehhez”

– mondta Eric Aldrich, aki az arizonai Tucsonban lévő otthonából múködtet kamerás online csatornát.

A vadászok módszereit követik

Félhektáros földjén Aldrich három napelemes nyomkövető kamerával rendelkezik. Az eredetileg vadászok és kutatók által népszerűsített kamerák infravörös fényű mozgásérzékelőkkel vannak ellátva, amelyek ideális esetben akkor kapcsolnak be, amikor egy állat elhalad mellettük.

„Az enyémet a legjobb minőségű videóbeállításra állítottam és alacsonyan tartom a mozgásérzékenységet, mert nem akarom, hogy a fűszálak vagy egy bogár kikapcsolja”

– mesélte Aldrich.

Aldrich havonta egyszer átnézi a felvételt és szerkeszt egy narrált videót, amelyet megoszt a YouTube-on, az Instagramon és egy nyomkövető kamerás Reddit-csoportban.

A titkos állati valóságshow rendszeres szereplői között megtalálhatók a pekarik – egy vaddisznóra emlékeztető növényevő – szarvasok, nyulak, prérifarkasok, fürjek és denevérek.

Aldrich egyébként a felvételeiért tiszteletbeli kutatási asszisztensi címet kapott.

Értékes felvételek

Míg a legtöbb kamerás állatrajongó soha nem fog megfogni egy vadállatot, a civilektől összegyűjtött felvételek valódi értéket jelenthetnek a természetvédők számára is.

„A tudósok egyre inkább felismerik, hogy segítséget kaphatnak lelkes és gondos amatőr megfigyelőktől, különösen azoktól, akik komoly technológiával rendelkeznek”

– mondta el Anne Clark, a New York-i Binghamton Egyetem viselkedésökológusa.

A Mississippi Állami Egyetemen kiképzett önkéntesek egy csoportja ezek nyomán kezdett bele egy olyan tanulmányba, amelyben 1000 nyomkövető kamerát használtak szerte az Egyesült Államokban, hogy figyelemmel kísérjék a dzsentrifikáció és a zöld infrastruktúra városi vadvilágra gyakorolt ​​hatását.

Az egyik, szemüket felnyitó megállapításuk a titkos állati valóságshow-knak köszönhetően az volt, hogy a keleti parton lévő szegényebb területek, ahol pénzt fektettek a tereprendezésbe és a kertekbe, nagyobb „nem kellemetlen fajok” populációit vonzzák, például a szarvasokat, nyulakat, rókákat.

Eközben a nyugati parton, a kevésbé zöld infrastruktúrával rendelkező, rosszul ellátott városi közösségek több „kártékony” fajt vonzottak, így a a patkányokat, egyéb rágcsálókat és a mosómedvéket.

A tanulmány társszerzői szerint további kutatásokra van szükség annak megértéséhez, hogy a régiók miért különböznek egymástól – a tudósok azonban egyetértenek abban, hogy ha több a zöldterület, virágzik a biológiai sokféleség.

Nina Zitani, a kanadai Western University biológia adjunktusa – aki megalkotta a „biodiverzitású kertészkedés” kifejezést – elmondta, hogy a háztáji kamerák a növények titkait is felfedhetik.

Sok esetben ugyanis a szakemberek nem ismerik a beporzók típusait, amelyektől a növények függnek.

„A nyomkövető kamerák segítségével érdekes megfigyeléseket végezhetünk arról, mely állatok eszik meg a gyümölcsöt és szórják ki a magot, ami nagyon fontos a növények szaporodása szempontjából. Hajlamosak vagyunk az állatokra koncentrálni, de nem lesz állatunk, ha nincsenek őshonos növényeink”

– mondta Zitani.

(Via)