Tetoválások mentették még őket a szexrabszolgaságtól

Ezen a vidéken akkoriban hagyománynak számított, hogy a nők testét szimbolikus tetoválásokkal díszítették, amikor férjhez adták őket. Ezek a jelek bizonyították, hogy foglaltak, nem szabad prédák többé.

A timori nők egy csoportja – amint megtudták, hogy a japánok megérkeztek – önként vállalták ezeket a tetoválásokat, hogy távol tartsák maguktól a katonákat, akik köztudomásúan elhurcolták a szabad nőket életfogytig tartó szexrabszolgaságra.

Az egész testet borító rituális tetoválás igen fájdalmas és időigényes, a ’30-as években született idős asszonyok úgy emlékeznek a procedúrára, hogy minden tele volt vérrel, amikor az ábrák készültek. Mégis ez volt szabadságuk záloga, ezért nem volt kérdés, hogy vállalják a műveletet.

A túlélők ma egy matrilineáris közösségben élnek (a nő örököl és dönt főbb ügyekben), és jól tudják: az ő halálukkal a rituális tetoválások kora is véget ér. Előttük tiszteleg most a Broadly friss kisfilmje is…