Apacs rítus napjainkban: így avatnak felnőtté egy fiatal lányt a tűz erejével

Geronimo az Amerikai Egyesült Államokban élő csirikava apacsok kimagasló törzsi vezetője volt, aki hosszú háborút vívott a törzsi területeket elfoglaló európai telepesek ellen. Az ő leszármazottja Julene, akinek családja számára fontos, hogy az apacs rítusok a 21. században is túléljenek.

Nincs könnyű dolguk: 1883-ban az amerikai őslakosok rituáléit betiltotta a kormány, mint barbár gyakorlatot, a keresztény nézőpont szerint ördögimádást, démonébresztést. Száz éven keresztül azok a rituálék, amelyek Julene felnőtté válását kísérik, teljes titokban zajlottak.

A család mintegy 10 ezer dollárt költött a több napon át zajló ceremóniára, amelyen az ország különböző tájain élő rokonság és barátok gyűlnek össze, hogy a fiatal apacs nőt ünnepeljék. Az anya három éven át készült az eseményre, de sem ezt, sem a pénzt nem bánja: a fontos az, hogy a tradíció, amiért ősapjuk annyit küzdött, fennmaradjon.

Az apacs nőről sokan hiszik, hogy szerepe a férfihoz képest alárendelt, holott erről szó nincs: a férfi például azért eszik mindig a nő előtt, hogy szükség esetén készen álljon a harcra, hogy megvédje családját. Nem fölösleges óvintézkedés ez, hiszen az őslakosok rengeteg meghurcoltatáson mentek keresztül az évszázadok során.

Julene boldog, hogy lehetősége nyílik egy csodálatos szertartás keretében megünnepelni felnőttségét: az utolsó este a reggelig tartó táncé a tűz mellett, hogy kitartását és erejét bizonyítsa. Mindenki örömmel gratulál, és ez az a pont, ahol őseik – többek között a nagy Geronimo – is megjelenik.