Itt a tökéletes válasz, ha félrelépésre buzdítanak!

– Szerintem elmehetnénk valahova együtt – így a hódoló.
Válasz híján később egy kérdőjellel is megerősítette szándékát.
– Ha nem volna férjem… vonzónak tűnsz, és ezt őszintén mondom.
– Ó, haha, szóval házas vagy.
– 🙂 igen, de meg vagyok tisztelve. Köszönöm.
– Oké, amúgy én is. De nem mondjuk el senkinek. Jól fogunk szórakozni, hidd el. 🙂
Mivel erre nem jött válasz, a hódoló sírós fejet küldött, erre reagált a nő:
– Amikor tavaly rákkal diagnosztizáltak, képtelen voltam elmondani a fiaimnak, akiket mindig is védtem, hogy talán meg fogok halni, úgyhogy a férjem nézett a szemükbe és mondta el, hogy beteg vagyok. Ezután a férjem gondoskodott rólam több műtéten keresztül is, mosdatott, adott be injekciókat, fogta a kezemet, ha fájdalmam volt, velem maradt a kemoterápiás kezeléseken. Folyton az járt közben az eszemben: „szeretni valakit annyit tesz, hogy mellette lenni, amikor meghal”. A kérdésem tehát egyszerű: téged ki fog elkísérni a halálig? Szedd rendbe a házasságodat, és ne írogass nekem többet..”

A tanulságos levelezést a nő az Imguron osztotta meg.

Nyitókép: pixabay.com

–