Kísértethistóriák és a valóság: kopogó szellem, otthon?

Nem kell parázni, mindannyian szellemek vagyunk

A renikarnációban hívők szerint ember a test-lélek-szellem egységeként létezik. A szellem az, ami mindent irányít, a test az, ami formát ad mindennek, a lélek pedig egyfajta tárolóeszköz, amin az elmúlt inkarnációk emlékei kerülnek rögzítésre, többségünk számára tudatos szinten hozzá nem férhető, de ettől még meghatározó módon. Ha egy test elpusztul, a szellemnek nagyjából 40 napon át van energiája arra, hogy saját erejéből hazatérjen a Fénybe: ha ez addig nem történik meg, hosszabb időre – akár évszázadokra is – itt ragadhat a fizikai síkon, csak épp test nélkül.

Rengetegen ragadnak itt a test halála után, és ez komoly problémák forrása

Szintén a reinkarnációban hívők szerint a zsidó-keresztény kultúra istenképe büntetésközpontú, bosszúálló, ezért sok millió embertestvérünk szelleme azért nem tér haza a forráshoz, mert retteg a büntetéstől. Mások azért maradnak, mert egy szerettük egyszerűen nem engedi el őket: kötődik hozzájuk. De elfordulhat az is, amit a Szellemekkel suttogó című sorozatban látunk: azért nem tér haza valaki, mert elintézetlen ügye van, amit próbál test nélkül rendezni.

A szellem nem azonos azzal, amit a keresztény mitológia démonnak hív

A szellemek között akadnak jóindulatú és kevésbé kedves szándékú karakterek is, de ez nincs másképp élő emberek esetében sem: sokfélék vagyunk. Hiába a legnagyobb szeretettel marad itt egy elhunyt édesanya szelleme, hogy gyermekére vigyázzon, ezzel több kárt csinál, mint hasznot: ilyenkor ugyanis az itt maradók energiájából – lelkéből – táplálkozik, vagyis az itt maradó életét nehezíti. Ez okozhat különféle kellemetlen tüneteket: fejfájást, rosszullétet, fáradtságot és egyéb betegségeket is.

Éppen ezért a szellemet sosem „elűzzük”, mint ahogy azt a sötét oldali entitásokkal tennénk. Elhunyt testvéreink szellemét egy ehhez értő segítő társaságában hazaküldjük a Fénybe, és a legjobbakat kívánjuk számára a továbblépéshez.

Nyitókép: pixabay.com