Így menekült meg a fiatal nő a szekta karmai közül

Boldog, vidám, kiegyensúlyozott gyerekkora volt a kislánynak, aki Új-Zéland legszebb zöld szigetén élhetett az 500 fős Gloriavale Keresztény Közösség tagjaként. Az alapító nem más volt, mint a nagyapja, így mindenki tisztelte őt és családját. A kis Lilia imádta, hogy mindenkit ismer, mindenkivel jóban van, és az 500 ember mindegyikére számíthat, ha szüksége van rá.

Az első törés hatéves korában érte, amikor megkapta élete első bizonyítványát. Színkitűnő lett, mérhetetlenül büszke volt a teljesítményre. A szöveges értékelésnél egyik tanára megjegyezte: „Liliának komoly vezetői képességei vannak”. A nagyapja ekkor az egész közösség előtt megfeddte a kislányt: „Nincs szükségünk ilyen nőkre a közösségünkben”. Noha Lilia már felnőtt nő és maga is egy keresztény közösség vezetője, még mindig könnybe lábad a szeme, ha első megaláztatása és csalódása eszébe jut.

Ekkor azonban még nem kételkedett a vezetők szavában. Boldogan élte a közösségbeli nők hétköznapi életét: szeretettel gondozta kistestvéreit, és közben arról álmodozott, hogy egy napon ő is anyuka lesz. Tizennégy évesen már pontosan tudta, kivel szeretne családot alapítani. A fiatal srác egyszer valami rossz fát tett a tűzre –Lilia maga se tudja, mi volt az, talán tiltott zenét hallgatott vagy udvariatlan volt édesapjával – és a büntetés megalázó volt: a fiút az egész iskola szeme láttára, nyilvánosan verték meg.

„A mi közösségünkben minden Isten szeretetéről szólt, de ekkor megértettem: ez nem szeretet. Ez volt a pont, amikor kételkedni kezdtem a vezetőink igazában. Volt, hogy egy anya büszkén mutatta a kékfoltot, ahol elfenekelte totyogós gyerekét, és én nem értettem: hogy hívhatja valaki keresztényinek azt, hogy gyerekeket verünk és alázunk meg?” – tette fel a nagy kérdést.

Sajnos nem ez volt az utolsó alkalom, hogy megvertek egy számára fontos embert, az egyik utolsó csepp a pohárban viszont az volt, amkor a legjobb barátnőjét, Grace-t akarták hozzáadni egy idősebb férfihez, akit nem szeretett. Grace fellázadt, aminek verés és megaláztatás lett a vége, és bár végül örökbefogadó szüleinek sikerült őt időben kimenekíteni, Lilia eldöntötte: ő is otthagyja a szektát, hiszen különben őt is nem kívánt házasságra kényszerítik.

Egy év sem telt el, és Lilia a szüleivel és testvéreivel elhagyta Gloriavale-t. Az akkor 18 éves fiatal lány képezni kezdte magát, pszichológiát és szociológiát tanult, és lassan kezdte megérteni, hogyan kontrollálták és manipulálták őt – és társait – a közösségben a szégyen és a bűntudat sajátos elegyével. Ezután Lilia megírta történetét, és többször is felszólalt a szekták áldozatainak védelmében.

Lilia Tarawa azóta sikeres író, coach, előadó és holisztikus életmód tanácsadó, és megalapította saját szellemi iskoláját, a Māori Ngāi Tahu-t. Az emberi jogok, a személyes szabadság és az egyéniség olyan témák, amelyek mindennél fontosabbak számára, hiszen hosszú ideig maga sem vette észre, hogy egy sötét szekta rabságában él…