Linzi Drew-Honey ma erotikus történeteket ír A Szürke 50 árnyalatától ihletve, de hosszú ideig volt felnőtt filmek sztárja és producere. Charlie Ten sokakhoz hasonlóan a webcam-lányok világából érkezett a keményebb vonalra, de őt is a szexipar több területe is mozgatja a pornó mellett.

Annak idején a nagy cégek tökéletes testű, Playboy-címlapra illő lányokat kerestek, akik aztán gyönyörű sminkben mutatták meg bájaikat. Kicsi volt az esélye annak, hogy a szereplőket az utcán felismerik, míg manapság inkább az amatőr hatású filmek hasítanak, amiknek épp az a lényegük, hogy mindenki úgy fest, mintha csak a saját konyhájában készülne lefőzni az első reggeli kávéját. Nagy piaca van emellett a bizarr sztoriknak is, Charlie például legutóbbi filmjében egy bohócot alakít.

Rengeteg különféle alkatú nő szerepel a mai filmekben, a csontsoványtól egészen big beautiful women-ekig, vagyis az extrém súlyú, nagydarab szépségekig. Régen ez elképzelhetetlen volt, noha a 22 éves Charlie megjegyzi, hogy a nagy cégek ma is a playmate-típusú szőke csajokat foglalkoztatják. Ezek a pornósztárok sokszor olyan egyformák a kerek műmelleikkel, a felpumpált szájukkal és a gömbölyű popsijukkal, hogy nem ritkán csak a hajuk színe különbözik.

A legnagyobb különbség a régi és az új pornó között persze a pénz: annak idején ez is jobb volt, „bezzeg a régi szép időkben!”, mondhatnánk. Régen a pornóval milliomosra is kereshette magát az ember, manapság viszont a szakmában dolgozók örülnek a decens megélhetésnek. Ennek oka egyszerű: még régebben videókazettákon, majd DVD-n terjedtek az erotikus tartalmak, manapság egy rahedli ingyenpornó van az interneten.

„Az emberek úgy vélik, hogy ó, hát a pornó az ingyenes, fölösleges érte fizetni. Egy mozijegyért simán az asztalra tesznek 30-40 dollárt, de egy jó szexfilmért nem hajlandóak fizetni. Pedig a minőségi pornó nincs ingyen, és ha azt akarjuk, hogy ez az iparág megmaradjon, muszáj pénzzel támogatni a pornóproducereket és színészeket”

– mondja Charlie.

Linzi a férfiak tarifájáról érdeklődik, mire fiatal kolléganője elárulja, hogy ez nagyjából a fele annak, amit nők megkeresnek. Ez régen se volt másképp, bár akkor persze mindkét nem többet vihetett haza. Nevetnek, hogy a két nem közötti bérrés ebben az egyetlen szakmában ilyen: mindenhol máshol a nők keresnek jóval kevesebbet, mint férfi kollégáik.

Régen egyébként a kigyúrt, izmos férfiak számíthattak csak komoly pornós karrierre, nem csoda, hogy sok előnyös külsejű meleg férfi is heteró pornófilmekben kereste magát halálra, ha már egyszer „megvolt a teste hozzá”. Mára e téren is fordult a kocka, ugyanis a férfiközönség olyan hímeket lát csak szívesen a filmekben, akikkel könnyen tud azonosulni: akik véznák és hófehérek vagy pocakosak és szőrösek, mint ők maguk.

Linzi megjegyzi, hogy manapság lényegesen nehezebb ebben az iparágban érvényesülni és jól keresni, mint az ő idejében, amiben Charlie abszolút egyetért.