Hogyan tartsunk életben egy rocksztárt a halála után?

Pop- és rocksztárok ugyanúgy halnak meg minden évben, mint ahogy cipészek és marketingesek is. Persze utóbbiakat nem övezi olyan mértékű rajongás, mint előbbieket, éppen ezért a hiányuk is csak pár családtagnak és ismerősnek nehezen feldolgozható. Szemben a pop-rocksztárokért epekedő milliókkal.

2016 a pop-rocksztár halálok fekete éve volt. Még 2015 legvégén (december 28.) kezdődött a sor Lemmyvel (Motörhead), aztán már tavaly David Bowie-val (január 10.) folytatódott és (egyelőre) George Michaellel végződött (december 25.), a kettő között pedig olyan nagy formátumok távoztak közülünk, mint Prince (április 21.) vagy Leonard Cohen (november 7.). A közösségi médiában a mai napig fel-felbukkannak a hiányukból fakadó fájdalom továbbéléséről tanúskodó posztok.

Ha egy rajongásig szeretett lény távozik az élők sorából, az kábé olyan, mint amikor egy közeli barátot veszít el az ember. A legjobb barátai egyikét. Akivel átélt szinte mindent. Aki segített túljutni a nehézségeken. És ott volt akkor is, amikor ünnepelni kellett. Érthető a fájdalom. Többé nincs, csak az emléke. De az élet nem hagyja magát, mondhatni kegyetlen, és csak halad tovább töretlenül.

Hogyan éljük túl a fájdalmat úgy, hogy közben rajongásunk tárgya is megmarad, mintha meg sem halt volna? Hogyan támasszuk fel vagy hogyan tartsuk őt mégis életben? Létezik erre is pár módszer.

1. Facsarjunk ki a művész fiókban maradt életművéből mindent, amit csak lehet!

Erre találták ki a posztumusz kiadványok műfaját. Persze nem mindenkinél működik, mert voltak a zenészek között is lassabbak vagy lustábbak, de szerencsére a popipar megmutatta nekünk, hogy a nagy többséggel kapcsolatban nem létezik a lehetetlen.

Tupac, Michael Jackson, Frank Zappa vagy Elvis is adott már ki lemezt a halála után,

és biztosan nem ők voltak az utolsók. Prince, például, nagy munkalkoholista hírében állt, ami esetünkben jó ómennek számít. Biztos, hogy még tele a fiókja.

Az egyik legsikerültebb visszatérés John Lennoné volt, akinek egy 1970-es demójából faragtak 25 évvel a zenekar felbomlása és 15-tel a zenész halála után egy teljesen új számot.

De emlékezetes volt Jim Morrison visszatérése is, akit Norman Cook (Fatboy Slim) támasztott fel egy elég jó kis számmal. Az egykori Doors-frontember később Skrillex-nél is featelt egyet (Breakn’ A Sweat) egy korabeli interjúrészlettel.

2. Csinálj hologramot a művészetből!

Pontosabban a művészedből. Bevált, bár fejlődőben lévő fogás, akármi is lehet még belőle a jövőben.

Tupac-ot Snoop Dogg és Dr. Dre idézte meg a Coachella fesztiválon 2012-ben. Snoop még dumált is a régi haverjával. És híres volt még a Michael Jackson hologram fellépése is a 2014-es Billboard Music Awards-on.

A két eset megihlette a South Park alkotóit is, akik egy teljes részt szántak a hologramozásnak. Jacko és Tupac hologramjai elég nagy galibát okoznak a kisvárosban, és közben olyan tényeket cáfolnak meg, mint hogy hologrammal nem lehetséges a testi kontaktus.

A legfrissebb hologram-hír, hogy a 2010-ben elhunyt heavy metal énekes, Ronnie James Dio (Rainbow, Black Sabbath, Dio) is hologrammá változott egy tavalyi koncert kedvéért, ami annyira ütött állítólag, hogy idénre egy teljes turnét szerveznek a jól sikerült hologram számára.

3. Konteózd meg a művészedet!

A konteo, vagy régiesen szólva összeesküvés-elmélet nagyon megy manapság, ezért elég biztos megoldásnak tűnik. A lényeg, hogy a konspirációs teória jól ki legyen találva, és alaposan körül legyen bástyázva elbizonytalanító tényezőkkel. Nem kell bonyolultnak lennie, se elszálltnak. Egyszerű legyen és hihető.

A titkos sziget vagy falu, ahol a halottnak hitt sztárok, köztük a pop-rocksztárok is élnek, ez az urbánus mítosz már évtizedek óta tartja magát. Még úgy is fel-felröppen a legendája újra és újra, hogy közben senki nem hisz benne igazán. De azt azért mindenki hozzáteszi gyorsan, miután kiröhögi a leghírhedtebb konteót, hogy „na jó, de mi van, ha mégis létezik”.

A titkos szigetnél jóval egyszerűbb és régóta jól bejáratott megoldás, ha meglátjuk a halott pop-rocksztárt az utcán, valahol a világ másik felén egy sarki pékségből kilépve, vagy ahogy álruhában oson, mondjuk, Kanye koncertjére.

Ebben az esetben készítsünk róla egy fotót, és osszuk meg a közösségi médiában.

Talán még egy Facebook-csoport is működhet. Fontos: a fotó mindenképpen legyen rosszul exponált! Ha klipen rögzítjük az esetet, akkor pedig a felvétel kapkodós és bénán fókuszált legyen.

4. Tedd magadévá a művészedet!

Nem a hullagyalázásra gondolunk természetesen, hanem egy feldolgozás-zenekar alapítására.

Tanulj meg úgy énekelni, zenélni és mozogni, mint az idolod. Aztán tanuld be a számait, és már mehetsz is fel a színpadra. Ott játszd el a sztárod szerepét, ringasd illúzióba a közönséget, és még tök jól is elsülhet a dolog.

Vannak emberek, akik egész karriert építenek valaki más karrierjére.

Tribute zenekara nemcsak a halott pop-rocksztároknak van, de az élőknek is. Mindenkinek, aki híres. De igazi eszmei értéke mégiscsak a halott zenész örökségét továbbcipelő feldolgozás-zenekarnak van. Ők az igazán menők.

5. Sajátítsd ki a művészedet, légy maga a művészed!

Ha a hősöd meghalt, akkor azzal nincs mit tenni. Meghalt és kész. Fogadd el. Engedd el. Jó, de mit jelent még ez? Hát azt, hogy üresedés van az idolod helyén.

Ugorj be helyette. Légy ő! Légy imitátor!

Az imitátorság, a valaki másnak levés tudománya jól fizetődő hivatás. Akkor is el kell tudni hitetni a közönséggel, hogy te Ő vagy, ha egyáltalán nem is hasonlítasz rá. Annyira tökéletesen el kell sajátítanod mindent, ami Ő, hogy ha kiállnátok egy eredetiségvizsgálati versenyre, te lennél a nyerő. Persze nem fogtok. De akkor is jobban Ő kell, hogy legyél annál, mint amilyen Ő valaha is volt.

A Sons of Anarchy című sorozatban akad a jól működő imitátorságra egy emlékezetes példa: a kövér, szakállas nagymackó Bobby, aki eltérő külseje ellenére mégis pontosan és szépen, ahogy érdemes, hozza a kötelező kört, Elvist.

Reméljük, segítettünk.