Az elmúlt években a pornó mindenki számára könnyedén elérhetővé vált: létezik egy sor YouTube-hoz hasonló felület, ahol teljesen ingyen böngészhet az ember prémium tartalmakat. Természetesen a szolgáltatók ennek nem örülnek, de mivel nem is tudnak ellene mit tenni, a legkülönfélébb trükköket vetik be, hogy vonzóvá tegyék fizetős portékáikat: mozifelbontású, tökéletes, tűéles képsorok, fantasztikus minőség… csak hát ez azon az alapvető tényen semmit sem változtat, hogy emberek figyelik, ahogy mások szexelnek. Az, hogy a képsor pixeles vagy akadozik-e, szinte mellékes, de a legtöbb online felületen már egészen élvezhető – hmmmmm, ez így most kissé valóban áthallásos ebben a kontextusban – minőségre élvezhetnek el a nyájas nézők.

Egyetlen dolog van, ami viszont komoly változás a pornóiparban: az, ha nem csupán néző vagy, de hirtelen szereplő is leszel. Ott vagy, veled történnek a dolgok, a te füledbe suttognak, veled veszik fel a szemkontaktust, és mindez olyan valóságos élmény, mintha tényleg részt vennél a mókában. A BaDoink 2015 nyarán debütált az első VR-pornó produkcióval: döbbenetes módon egy évre rá már komoly bevételre tett szert a cég. Kezdetben tíz alkalmazottjuk volt, majd kilencven lett, hónapról hónapra egyre többen hajlandóak fizetni azért, hogy kipróbálják szolgáltatásaikat. Márpedig ahhoz tényleg nem kell sok: egy VR-szemüveg és maga a film, amelynek kulcsszava az alapító-tulajdonos Todd Glider szerint a JELENLÉT. Nem, ez nem valami New Age-es marhaság, Glider szerint az a pornó eladható, amiben nem néző vagy, hanem szereplő, ugyanakkor bármikor leállíthatod a történéseket, és nem kell AIDS-től meg különféle nemi betegségektől rettegned.

Vicces módon egyébként ha szétnézel a YouTube-on VR-pornó ügyben, jó eséllyel találsz egy csomó videót arról, ahogy random arcok virtuális valóságba ágyazott filmeket néznek: a képernyő egyik sarkában a kikockázott filmecske látható, a másikon pedig a VR-szemüveges arc, aki elképesztő döbbenettel követi az eseményeket. A többség meglepődik, ledöbben, és az utólagos vélemények mind megegyeznek: hé, ez valami olyasmi volt, amit még soha nem éltem át, szeretném újra kipróbálni, ezúttal egyedül, szobám magányában is. Nem csoda hát, ha ezek a tartalmak egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert… Glider a Wired-nek adott interjújában arról beszél, hogy a legfontosabb náluk az „intimitás” illúziója (már amennyire ez eleve megrendezett keretek között egyáltalán opció), aminek fő eszköze a szemkontaktus. Ez az, ami a JELENLÉTET voltaképpen megadja.

Ha persze nem csupán nézők vagyunk, hanem résztvevőkké válunk, sok minden változik bennünk hozzáállás tekintetében is: egy 2010-es kutatás 300 ismert pornófilmet vizsgált, amiből kiderült, hogy ezek 88 százaléka tartalmaz valamilyen erőszakos jelenetet. Ez vajon milyen hatással lesz az emberek többségére? Elképzelhető, hogy résztvevőként már nem lesz olyan jó móka az abúzus: ha más nem, ennyi előnye lehet azért a VR-pornó által magával hozott pornóipari változásoknak… Meglátjuk!

Amúgy nem csak a VR-pornó megy, a VR-kereszténység szintén hasít: nemrég írtunk a papról, aki virtuális templomban prédikál…