Unatkozom
A szalonspicctől a másnapig – a részegség 7 árnyalata
A nyár egyik legnagyobb veszélye, a pohár vonzásának sötét törvénye. Ne rizsázzunk, támaszkodjunk a tényekre: hét fázis, amelyet mindenki ismer, aki ivott már szeszt nagyobb mennyiségben.
1. A kellemes, ártatlan poharazás
A részegség fázisai szinte észrevétlenül kezdődnek. Hmm, csak egy-két ital, munka után édes a pihenés. Ez amúgy is csak sör: a sör nem számít alkoholnak. Ráadásul most akció van, kérjünk csak még egyet! Persze, nem kéne sokat inni, mert ez egy nehéz nap volt, és otthon még akad pár fontos tennivaló. Amúgy sem jó, ha az ember úgy kel ki reggel az ágyból, mint akit megvertek, szóval… nemsokára indulhatunk is haza. Hmm, a melegszendvicsre jólesne még egy sör, csak úgy kísérő gyanánt… igen, igen, még egy kört ugyanebből, mindenkinek!
2. A tökéletes, hibátlan érzés
Hirtelen minden kitisztult, elmúlt a tompaság és a fáradtság, egyszerűen csak jól érzem magamat. Végtelen energiaforrás a testem, bármire képes vagyok: jó volna táncolni, lefutni a maratont, írni egy eklogát, megérteni a szimultán idő mélyebb dimenzióit. Mindegy, esetleg később, addig is sétáljunk egy nagyot a Kálvin térnél a helyre, ahol péntekenként fél áron adják a Fényt! Igen, egy Fény nem árthat, legyünk ma este fényevők helyett fényivók, haha… mekkora poén, haha! A lényeg, hogy menjünk, kaland az élet, és egyszer élünk – legalábbis ebben a testben, ugye. Oké, reggel meló van, de végeredményben elég kilenckor kikelni az ágyból… addig meg miért ne élvezhetnénk egy kicsit ezt a nyár éjszakát, miért is ne ünnepelhetnénk meg, hogy Kudlik Juli még mindig jól tartja magát?! Na, let’s go.
3. A mindenkit-szeretek és minden-érdekes csúcsosodása
Mindig a berúgós (pisilős, hányós, beégős) sztorikkal kezdődik, de a végén egy nagyon bizalmas, meghitt diskurzussá alakul mindaz, ami az asztalnál történik. Szeretlek benneteket, mondtam már? Van egy óriási, korszakalkotó ötletem, amivel megváltoztathatjuk a világot! Hú, és meséltem már azt az izgalmas történetet, amikor… ne aggódj, bármit is válaszolsz, el fogom mondani! Egyébként is, ebben a társaságban most mindenki a legjobb barátom, úgyhogy megosztok néhány titkot most azonnal, ha érdekli őket, ha nem! De miért is ne érdekelné? Máris mondja az övét a mellettem ülő is! Igazából bárkivel addig dumálgatok, amíg nem kell rohannom a vécére, ahol aztán remélhetőleg nem fog túl hosszú sor állni. De végül is mindegy, mert ha igen, legalább összefuthatok még egy-két lelki társsal…
4. Az éjjel-soha-nem-érhet-véget fázisa
Bármi is történjék, most már muszáj csapatni, elvégre fiatal még az este, a buli meg csak most kezdődik! Mi van, haza akarsz menni? Ilyenkor?! De hát még csak most értünk ide! Ugyan már, kicsit kevesebbet alszunk, na, bumm: pihenünk majd eleget a temetőben, nem igaz? Még csak három óra van, és olyan ritkán vagyunk így együtt, egy ekkora buliban, ahol mindenki ilyen jól érzi magát! Álljál meg, nem mész sehova, ezt a rövidet még igyuk meg együtt, aztán majd meglátod, hogy nem lesz kedved itt hagyni az aranycsapatot!
5. A tagadás stációja
Az estének még nincs vége. Az egy dolog, hogy a villanyokat már felkapcsolták, a pultos már lehúzta a redőnyt és a biztonsági őr jelezte, hogy lassan hagyjuk el a helyiséget, de ettől még az éjjel nem ért véget. Most kell egy jó kis after-party otthon (kit érdekel, hogy három hete nem takarítottam, senki sincs olyan állapotban, hogy észrevegye a retket!): veszünk pár üveg ezt-azt az éjjelnappaliban, beteszem mindenkinek a kedvenc számát, és csinálunk nagyon király YouTube-os videódiszkót, van sós mogyoró és mazsola is! Még korán van, a nap alig kelt fel. Ne törődj a nyavalyás madarakkal, igazából fogalmuk sincs, hogy miről beszélnek.
6. A váratlan, törvényszerű gyengülés
Csak ledőlök egy pillanatra, szusszanni egyet, de mindjárt folytatom, jön a kedvenc számom… Egy kicsit pihentetem a szememet, de nyugodtan beszélj hozzám, minden szavadat hallom! Hú, egy kicsit elpunnyadtam, asszem. Lehet, pihenek itt egy kicsit… dőlj le nyugodtan te is, ott a fürdőkád. Párna? Az most nincs, de jó ez a cipő is a fejem alá, nem kell itt urizálni, aludtunk mi már cifrább helyeken is. Amúgy is csak egy kicsit, épp csak percet, egy-két órát… hú, most nincs erőm kimenni fogat mosni, de azért ha van egy nejlonzacsid, azt tegyük ide. Tudod, sose lehet tudni, jobb félni, mint megijedni. beállítom az órát, jó éjsza…
7. A rettenetes másnap
A részegség fázisai eljutottak a szörnyű kijózanodás állapotába. szinte észrevétlenül kezdődnek. Szájszárazság, dehidratáltság, fejfájás, émelygés, hányinger… hol is van az a zacskó? Ez az a pont, amikor ölni tudnék egy mekis reggeliért, de egyrészt nem bírok elvánszorogni odáig, másrészt pedig… azt hiszen, nem vagyok olyan állapotban, hogy egyek. Tej, uborka, hideg víz? Basszus, remeg a kezem. Mindegy, azt hiszem, soha többé nem fogok inni egy kortyot sem, öreg vagyok én már ehhez…
Nyitókép: https://pixabay.com/users/lannyboy89-1289073/
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
