Múmia a szkennerben: ókori egyiptomiak 3 ezer éves titkaira derült fény

Szkennelések segítenek megfejteni egy, ókori Egyiptomban élt, magas rangú egyiptomi nő 3 ezer éves rejtélyét.

A chicagói Field Museum of Natural History múzeum tudósai bekukkantottak az ókori Egyiptomból származó, mumifikált emberi maradványok „bevonata” alá, hogy új részleteket tárjanak fel az elhunytak kilétére és arra, hogyan készültek fel a túlvilágra – tették mindezt anélkül, hogy egyetlen vászondarabot is eltávolítottak volna róluk.

A múzeum szakemberei 2024 szeptemberében a kiállított 26 múmiát speciálisan épített kocsikon gurították a parkolóba, hogy azután áthelyezzék őket egy mobil CT-be.

A roncsolásmentes technológia több ezer röntgenfelvételt eredményezett a múmiákról és koporsóikról. Amikor egymásra halmozták őket, a röntgensugarak 3D-s képeket hoztak létre, amelyek felfedték a koporsókban lévő csontvázakat és műtárgyakat.

Az új betekintési lehetőségek segítenek rávilágítani az ókori egyiptomiak több mint 3 ezer évvel ezelőtti, halottakkal kapcsolatos szertartásaira, valamint arra, mit tartottak fontosnak a túlvilágra magukkal vinni.

Míg a szkennelés nagyjából 4 napot vett igénybe, a 3D-s megjelenítések feldolgozása és elemzése akár 3 évig is eltarthat – mondta JP Brown, a múzeum antropológiai konzervátora.

Amellett, hogy a szakemberek betekintést nyújthatnak a múmiák generációkon keresztüli megőrzésének legjobb módszereibe, a szkennelések lehetőséget kínálnak arra is, hogy tiszteletteljes módon megismerjék egyes mumifikált ókori egyiptomiak egyéniségét és személyes adatait.

„Régészeti szempontból hihetetlenül ritka, hogy egyetlen egyén szemszögéből kutassuk vagy szemléljük a történelmet. Ez egy igazán nagyszerű módja annak, hogy megnézzük, kik voltak ezek az emberek – nem csak az általuk készített holmikat és a róluk kitalált történeteket, hanem az abban az időben élő személyeket is megismerhetjük”

– fogalmazott Stacy Drake, a Field Museum emberi maradvány-gyűjteményének vezetője.

Felkészülés a túlvilágra az ókori Egyiptomban

Az „Ősi Egyiptom belsejében” a múzeum egyik legnépszerűbb kiállítása, amely egy masztabának nevezett sírtípus háromszintes másolatát tartalmazza. A sír temetkezési kamrái – asmelyeket Kr.e. 2400-ra datáltak – 23 emberi és több mint 30 állati múmiát tartalmaznak.

Az ókori egyiptomiak úgy hitték, hogy a lélek a halál után is a testben marad, ezért a balzsamozók mumifikálták a testeket, hogy megőrizzék a szellemet a túlvilágra – állítják a Field Museum tudósai.

A mumifikálás spirituális és biológiai rituáléja 70 napig tarthat, beleértve a belső szervek eltávolítását, a szív kivételét, mivel azt a lélek otthonának tartották.

A balzsamozók sót használtak a testek szárítására, majd vászonba csomagolták őket, néha imákat írtak rájuk vagy védő amuletteket helyeztek el rajtuk. A szertartásos temetés az utolsó lépés a mumifikálódott személy túlvilágra küldéséhez.

A folyamat során eltávolított belső szerveket jellemzően fedeles tégelyekbe helyezték, amelyek mindegyikének volt egy ikonografikus teteje – ezeken az egyiptomi isten, Hórusz négy fiának valamelyike ​​védi az egyes szerveket. Amszet volt az emberfejű isten, aki a májat védte, Hapinak pávián feje volt, ő védte a tüdőt. A sakálfejű Duamutef a gyomor-, a sólyomfejű Kebehszenuf pedig a belek védője volt.

Az új CT-vizsgálatok azonban feltárták, hogy egyes balzsamozók úgy döntöttek, hogy csomagokat készítenek a szervek számára, és visszahelyezik azokat a múmiákba. A csomagokban Hórusz fiainak viaszszobrai voltak, akik felelősek a szervek védelméért. A szobrok segítettek a múzeum tudósainak azonosítani az egyes csomagokban lévő szerveket, mondta Brown.

Brown szerint az ókori egyiptomiak hasonlóan tekintettek a túlvilágra, mint ahogy a modern emberek a nyugdíj-megtakarításokról gondolkodnak.

„Egy olyan dolog, amire készülsz, egész életed során félreteszel rá pénzt és reméled, hogy a végén elég lesz ahhoz, hogy igazán jól érezd magad. A legjobb túlvilágon szeretnél élni”

– mondta.

Nem minden ókori egyiptomi mumifikálódott, azonban a gyakorlatot láthatóan sűrűn alkalmazták a felső középosztály és a magas rangúak körében – jegyezte meg Brown.

Hozzátette: Lady Chenet-aa-t például, a múzeum egyik legnépszerűbb mumifikált egyede egy csúcskategóriás luxusautó méretében temették el.

Egy koporsó rejtélyének megfejtése

Lady Chenet-aa nagyjából 3 ezer évvel ezelőtt élt Egyiptomban, a 22. dinasztia idején. Az új vizsgálatok segítettek a tudósoknak megbecsülni, hogy a magas rangú nő a 30-as évei végén vagy a 40-es évei elején halt meg. Fogainak kopása azt mutatja, hogy az elfogyasztott ételből származó durva homokszemcsék voltak a fogzománcán.

Tömést helyeztek a légcsövébe, hogy ne essen be a nyaka és mesterséges szemeket helyeztek a szemüregébe, garantálva, hogy a túlvilágon is meglegyenek – mondta Drake.

„A kiegészítések meglehetősen szó szerintiek. Ha szemeket akarsz, akkor valóban szemekre van szükség, vagy legalábbis valamilyen, a szemekre történő fizikai utalásra. Protézist helyeznek be, hogy megbizonyosodjanak arról: minden megvan, amire szüksége van, amikor a túlvilágra megy”

– magyarázta JP Brown.

Lady Chenet-aa-t drága vászonrétegbe csomagolták, mielőtt díszes kartonkoporsóba vagy papírmasé-szerű temetési dobozba helyezték.

A legnagyobb rejtély azonban az ókori egyiptomi nővel kapcsolatban az volt, hogyan került a dobozba.

Nem voltak látható varrások és csak egy apró nyílást találtak a lábfejnél – ami nem elég széles ahhoz, hogy a testet becsúsztassák a dobozba.

Az új szkennelések először tették láthatóvá a kartondoboz alsó részét, ami rámutatott, hogy a doboz hátulja lényegében be volt fűzve, mielőtt a tökéletes esztétikai megjelenés érdekében bevakolták volna – mesélte Brown.

A kutatócsapat szerint a balzsamozók függőleges helyzetbe állították a múmiát, a kartondobozt nedvességgel meglágyították, hogy rugalmassá tegyék, így szorosan a test köré formálhatták. A karton hátulján egy hasítékot vágtak, hogy a testet be lehessen helyezni, majd bezárták és befűzték.

Noha a CT-vizsgálat nem képes kimutatni a színeket, a karton tetejére vésett művészi mintákat felfedte, beleértve a térd bemélyedéseit.

A csapat közelebbről is megvizsgálta az egyik mumifikálódott egyént, Harwát, aki körülbelül 3 ezer évvel ezelőtt élt. A felvételek elemzése azt mutatja, hogy a negyvenes évei elején vagy közepén járt a halálakor. Minden jel szerint magas társadalmi státusza volt és kényelmes életet élt.

„Elsősorban azért kezdtük el vizsgálni ezt a két egyént, hogy jobb képet kapjunk az életkorról és a nemről, valamint minden nyilvánvaló patológiáról vagy dologról, amit láthatunk. Az egyik dolog, amit tapasztaltunk, az, hogy a fogaik eléggé elhasználódtak, mert a sivatag mellett éltek és sok homok került az ételükbe, vagy követ használtak az étel őrlésére. A testen viszont nem látunk nagy kopást e két személy esetében, akik magasabb rangúak voltak és valószínűleg nem végeztek sok fizikai munkát”

– árulta el Drake.

A CT-vizsgálatok hozzájárulnak, hogy a tudósok megértsék az egyének esetleges krónikus betegségeit, de a technológia a téves személyazonosság eseteinek kijavításában is segít. Míg Harwa és Lady Chenet-aa egyértelműen nekik készített koporsót kaptak, nem minden mumifikált ember volt ilyen szerencsés.

Az egyik koporsóra hieroglifák voltak vésve, amelyek azt jelzik, hogy egy papot temettek el benne, de az egyén egy 14 éves fiú volt, sokkal kisebb, mint a koporsó.

„Tudjuk, hogy az emberek néha nagyon szerettek volna mumifikálódni, de nem mindig voltak meg ehhez a legjobb eszközeik. Úgymond, akciós koporsót viszont kaphattak, ha kölcsönvették valakiét vagy valaki másét használták”

– jegyezte meg Drake.

A 19. század végén, amikor a régészek feltárták a múmiákat Egyiptom sivatagában, kibontották volna őket, hogy lássák, mit tanulhatnak ebből.

Most azonban a mumifikálódott egyedek védelmén van a hangsúly – hogy még több ezer évig fennmaradjanak – mondta JP Brown.

A Field Museum még egyiptomi képviselőkkel is tárgyalt a múmiák Egyiptomba történő visszaszállításáról, ők azonban azt kérték, hogy a múmiák maradjanak a chicagói múzeumban.

Harwa-nak mindenesetre kalandos túlvilági élete van, hiszen 1939-ben ő lett az első mumifikálódott ember, aki repülőn repült, majd New Yorkba érkezése után elvitték egy Broadway-bemutatóra. Két évig a New York-i világkiállításon volt látható, majd visszatért a Field Múzeumba – miután elveszett a poggyászában és véletlenül San Franciscóba küldték.

„Ezt ma talán már nem tartanánk etikusnak. Az egyik nagy dolog ezen ókori egyiptomi egyének számára, az, hogy hogyan élsz tovább a halál után. Mindez valószínűleg része Harwa történetének és utazásának” – jegyezte meg Stacy Drake.

Olvasd el ezt is: Ramszesz fáraó kincsére leltek, hihetetlen lelet Egyiptomban

(Via)