Úszni tanulás 53 évesen – elképesztő változások felnőttkorban, amelyek teljesen felülírtak mindent

A nagy változások felnőttkorban is kivitelezhetők, ha valaki megfelelően gondolkodik és nyitott arra, hogy megtanuljon új dolgokat.

Vannak emberek, akik gyerekkorukban nem tanulnak meg biciklizni, úszni, főzni, sőt, még olvasni sem – de sosem késő elkezdeni, ha úgy dönt az illető.

Íme néhány ember, akik bőven 40 és 50 éves koruk felett határoztak úgy, hogy korrigálják az áldatlan állapotot, s változást érnek el felnőttként.

Változás felnőttkorban: együtt biciklizni a gyerekekkel

Naida Jabar 44 esztendősen azért vette rá magát, hogy megtanuljon biciklizni, mert nem tudta elképzelni, hogy ő ne tartson a bicajozó gyerekeivel. Yorkshire-ben nőtt fel és nagyjából 5 éves volt, amikor  az öccse eltörte a lábát, mert leesett egy tricikliről. Sosem volt ezután kerékpárjuk otthon, szülei pedig egyébként sem késztették arra, hogy sportos vagy szabadtéri tevékenységeket végezzen.

Naida rájött, hogy a biciklizés jó készségfejlesztő a lányainak, ezért amikor kaptak biciklit, ő is megtanult kerékpározni – ehhez a helyi közösségi sportszervezőjük segítségét kérte. Csoportban, kerékpárpályán tanult, nem pedig a nyílt utcán, ahol kellemetlenül is érezte volna magát. 10 órát vett, sikor végre megtanult biciklizni, az „izgalmas és végtelenül örömteli érzés volt” – mesélte Naida Jabar.

Változás felnőttkorban: megtanulni úszni

A változás felnőttként az úszás elsajátítása is lehet. Simba Kachere 53 évesen indult el az uszodába azzal a céllal, hogy megtanul úszni.

Zavarta, hogy a nyaralások alkalmával nem megy a vízbe, de korábban nem tett semmit azért, hogy tudjon úszni.

Olvasd el ezt is: Segíthet a testsúlycsökkentő műtét az életminőség javításában

Afrikában, Zimbabwéban született a gyarmati uralom alatt, s ahol éltek, nem volt uszoda – csak a fehérbőrűek lakta területen. A folyóban ugyan meg lehetett volna tanulni úszni, de veszélyes volt és az ember parazitákat is összeszedhetett, egy fájdalmas betegséggel együtt.

Simba a 30-as évei elején emigrált az Egyesült Királyságba, ahol aztán megismerte a párját. A nyaralásokkor csak ült a parton, nem volt önbizalma vízbe menni. A párja bátorította, de ő öregnek érezte magát ahhoz, hogy a nagy változás felnőttként történjen meg vele, kínosnak tartotta.

Amikor azonban 53 éves lett, egy kollégája javasolta, hogy titokban járjon úszásoktatásra. Tudta, hogy karácsonykor Tenerifére mennek a barátokkal és alaposan meglephetné őket.

Mivel mentálhigiénés jótékonysági szervezetnek dolgozott, Simba a szervezet sport- és mozgásterapeutáitól kért segítséget, akik tartottak ingyenes uszodai foglalkozásokat. Az edzések között videókat is nézett jó úszókról és figyelte a technikájukat. A férfi elárulta, ez a komoly változás felnőttkorban hatalmas elégedettséget okozott neki, főleg, amikor látta a többiek elképedését. Mi több, legyőzte 12 éves fiát úszásban, aki fogadott vele, hogy jobb úszó nála, hiszen az apja nem is tud úszni.

Andy Scott 73 évesen egy másik óriási változást ért el felnőttkorban: megtanult főzni. A neje 11 évvel korábban meghalt rákban, de sosem várta tőle a házasságuk idején, hogy főzzön. Felesége betegsége alatt időnként próbált főzni valamit neki, de abból kevesett evett meg a neje. Andy ma már nagyon sajnálja, hogy nem főzhet neki.

A halála Andy Scott készételeken élt, de amikor ezt már nagyon drágának találta, elhatározta, megtanul főzni. A lánya vett nyugdíjas apjának szakácskönyveket, akinek volt is ideje a gyakorlásra.

Később szakácstanfolyamra is elment tanulni, fiatalok közé. De a tanoncok között sosem érezte magát kellemetlenül, ráadásul többségük férfi volt. Andy ma már nemcsak főzni szeret, hanem az azzal járó közösségi élmény is boldoggá teszi.

Elképesztő változás felnőttkorban: már tud olvasni

A 33 éves Stephie Bradshaw számára az óriási változás felnőttkorban az olvasás megtanulása volt.

Addig nagyjából a hárombetűs szavakat értette. Az általános iskolában végig lustának nevezték a tanárai, s ő egy után abba is hagyta a próbálkozást, hogy jobban tudjon olvasni.

Egy önkéntes segítőnek köszönhette, hogy szakemberhez került és diszlexiát diagnosztizáltak nála – ekkor 11 éves volt és már úgy érezte, cserbenhagyta magát és a családját is.

Stephie Bradshaw 33 éves koráig ezután mindig úgy tett, mintha tudna olvasni, sokszor viccelődött is az intelligenciáján, de a teljes igazságot csak a férje tudta.

Egy napon ő javasolta, hogy nézzenek meg egy BBC-műsort, ahol Jay Blades, a The Repair Shop műsorvezetője 51 évesen tanult meg olvasni a ReadEasy jótékonysági szervezetnél. A műsorban szereplő Jay nem tudott felolvasni a lányának sem – Stephanie pedig ekkoriban éppen várandós volt.

Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy erre ő se legyen képes. Szeretett volna olvasni a gyermekének és segíteni a házi feladatokban. Még a műsor vége előtt a férje jelentkezett a nevében a ReadEasy tanfolyamára.

Stephie Bradshaw egy helyi általános iskolai tanárral tanult, aki önkéntesként dolgozik a jótékonysági szervezetben. Azt mondta, Stephanie-t az oktatási rendszer cserbenhagyta, csak arra van szükség, hogy megtanulják az ő tanulási módját.

A fejlődése hatalmas élmény volt az akkor 33 éves nő számára. Elkezdte tudni elolvasni az útjelző táblákat, elolvasta első könyvét is – most értette meg, hogy miért is olvasnak annyit az emberek. Ez a nagy változás felnőttkorban bevallása szerint segített neki, hogy megtalálja önmagát.

Változás felnőttkorban: már tud játszani harmonikán

Alan Ackroyd 60 évesen kezdett el megtanulni harmonikán játszani. Egész életében imádta a zenét, különösen a hagyományos népzenét, de arra nem gondolt, hogy hangszeren is tudna játszani. Otthon nem kapott ehhez bátorítást és támogatást.

Az ötvenes éveiben azonban Alan Ackroyd rákos lett. Heti 80 órát dolgozott pékként. A pékséget el kellett adnia, rákműtéten esett át és kemoterápiás kezelést kapott, majd egy hónapot kórházban töltött. Itt volt ideje átgondolni, mit fogok kezdeni a nyugdíjával. Úgy érezte: itt az ideje, hogy álmokat szőjön.

Aznap, amikor kijött a kórházból, vett egy harmonikát. Bár nem ugyanolyan rajta játszani, mint pékterméket készíteni, Alan-t motiválta a kreatív tevékenység. A kórházban döntött úgy, hogy innentől kezdve minden megélt nap számítani fog.

Küzdött, hogy találjon egy harmonikatanárt Cambridge-ben, de nem adta fel – vett egy könyvet és elkezdte hallgatni azokat az embereket, akik YouTube-on az általa kedvelt dalokat játszották.

Alan Ackroyd ma az interneten keresztül 200 évvel ezelőtt elhangzott népdalokhozis hozzájuthat és életre keltheti azokat. Mint mondta, kapcsolatot érez a múlttal a gyönyörű zenén keresztül. Hat éven át minden nap gyakorolt a harmonikán, s ma már saját csavart is képes beletenni a dallamokba.

A változás felnőttkorban óriási sikerélményt adott a számára.

Olvasd el ezt is: A tinédzserkori szerelem is lehet komoly – elbagatellizálni egyenesen veszélyes

(Via)