Belföld
Itt az óraátállítás, de végre elmondjuk, mi ez az egész
Évente kétszer kikészít mindenkit, de még talán soha nem magyarázták el, mire jó. Most teszünk egy kísérletet, hogy összefoglaljuk, hogy is állunk az időzónákkal, és az órák oda- visszaállítgatásával.
Kezdjük a lényeggel: vasárnap hajnalban lesz az óraátállítás, vagyis előre kell állítani az órákat (ha nem teszik meg maguktól) egy órával. Tehát hajnali 2-kor hirtelen 3 óra lesz, reggel korábban csörög a vekker, már ha épp kelni kell valamiért.
Minden felmérés azt mutatja, hogy az emberek utálják az óraátállítást. Főleg azért, mert összezavar minket, kialvatlanságot és depressziót okozhat, de talán azért is mert nem értjük pontosan, mi történik. Mi most megpróbáljuk elmagyarázni.
Kezdjük az alapoktól!
Először néhány alapfogalom, hogy értsük, miről beszélünk: A mi időzónánk a CET, vagyis közép-európai idő, ami az „egyezményes koordinált világidőtől” (UTC) egy órával több (UTC+1). Viszont, ha épp nyári időszámítás van, akkor ez CEST, vagyis köép-európai nyári idő néven fut, és UTC+2 órát mutatnak az órák.
Magyarul: szombaton, a téli időszámítás utolsó napján 5:35-kor kelt a Nap és 18.04-kor nyugszik le.
Vasárnap viszont, átállva a CEST, vagyis nyári időszámításra, a napkelte 6:32-re kerül előre, a napnyugta pedig 19.06-ra.
Ez nem olyan rossz, feltéve, hogy nem hajnali műszakba járunk dolgozni: 6.32-kor a nagy többség még alszik, vagy épp akkortájt kel fel, még kávézik, zuhanyozik, fogat mos. Délután hatkor viszont, amikor a normál, téli időszámítás szerint már sötétedni kezd, még szeretne csinálni ezt-azt, nem pedig otthon készülődni a vacsorához és a lefekvéshez.
Az óraátállítás igazi értelmét nyáron látjuk majd: június végén 20.46-kor megy le a Nap, nem pedig 19:46-kor. Pontosan erre jó az annyira utált nyári időszámítás, nyerünk vele esténként egy napsütéses órát.
Mi akkor a probléma?
Mint láttuk, alapvetően nem a nyári időszámítással van a gond, hanem a normál időzónánkkal. Egyrészt a CET időzóna túl nagy, mi pedig a rossz (a keleti) oldalán vagyunk, ezért – főként télen – eleve viszonylag korán megy le a Nap. Bezzeg Spanyolországban sokáig világos van, igaz, ott később is van napfelkelte.
Másrészt a bioritmusunk elromlott. Normálisan, ha még mindig földet művelnénk és állatokat tartanánk (a macska itt most nem számít), akkor a Nappal együtt kellene kelnünk, vagyis fél hétkor már illenék a munkával foglalkozni, nem pedig szunyókálni. Egy téli délutánon, fél ötkor pedig nem vásárolni indulnánk, hanem épp befejeznénk a munkát és a pihenési szakasz kezdődne.
Mi a megoldás?
Ha nem leszünk korán kelő és fekvő emberek, akkor adná magát, hogy váltsunk időzónát: az UTC+2 kellemes lenne, hiszen eleve 6:32-kor kelne a Nap és 19:04-kor nyugodna. Nyáron pedig, ha megmaradna az óraátállítás, akkor UTC+3-ba kerülnénk, vagyis júniusban 21.46-ig is fenn lenne a Nap, ami, lássuk be, elég vagány lenne, már ha nem kell korán feküdnünk és kelnünk.
A gond csak annyi, hogy Magyarország több szálon kötődik Közép-Európához, mint az UTC+2-t használó Romániához vagy Ukrajnához. A vasúti menetrendtől a tőzsdéig egy csomó dologban kavarodást okozna, hogy nem ugyanannyi az idő Bécsben, mint Budapesten, meg hát ugye az Európai Unió tagjaként inkább a brüsszeli vagy berlini ritmus érdemes felvenni, nem a kijevit.
Van még egy javaslat, ami arról szól, hogy hagyjuk a francba az óraátállítást, és maradjunk örökre nyári időszámításon (UTC+2-n). Ez elsőre jól hangzik, csakhogy rajtunk kívül mindenki állítgatná az órát (erről európai egyezmény is létezik), vagyis nyáron Közép-Európával, télen Romániával és Ukrajnával lennénk egy időzónában. Ha eddig nem készültünk ki eléggé az óra állítgatásától, ettől biztos megőrülnénk!
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
