Autó

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy taxi

  • Szerző:nuus
  • 2017.08.13 | 16:52

A legelső new yorki taxi 110 éve gurult ki az utcára.

Forrás: Pinterest

Ha emblematikus taxikat kell sorolni, mindenkinek kettő jut az eszébe: a londoni fekete, meg a new yorki sárga. Most csak az utóbbiról lesz szó, de mindkettő olyan popkulturális értékkel bír, ami simán túlmutat az egyszerű személyszállításon.

Nemcsak hozzátartoznak az alap városképhez, de a város szimbólumai is.

Ha az ember New Yorkba érkezik, az biztos, hogy a kötelezően megteendő dolgok listáján szerepel az is, hogy leintsen egy taxit (amit ott cab-nek hívnak, a taxist meg cabbie-nek, ezt jó tudni), aztán megtegyen vele pár sarkot. Persze nem lesz nehéz dolga, mert amint kilép a JFK-ről, vagy bármely más repülőtérről vagy vasútállomásról, az első dolog amit meglát, az egy sárga taxi lesz jó eséllyel.

Forrás: Pinterest

A taxileintésnek vannak New Yorkban íratlan szabályai. Egy igazi tősgyökeres helyi arc sosem kiált taxiért, ilyet maximum a turisták tesznek, amerikaiak csak és kizárólag filmeken üvöltik el magukat, hogy "taxi". A valóságban mindössze felemelik a kezüket, és szemkontaktust vesznek fel a sofőrrel, aki pedig visszabólint a potenciális utas felé, ha oké a fuvar. Ha többen is rámennek egyszerre egy autóra, ami New Yorkban szokványos dolog, akkor az viszi, aki a gyorsabb és magabiztosabb, mert itt pörgés van, és nincs helye se az előzékenységnek, se a vitának. Nyomulni kell, és akkor is, ha "csak" taxiról van szó. Taxit egyébként mindig utcasarkon kell leinteni, mert csak ott lehet, és ha azt akarja a taxizni vágyó, hogy el is vigyék, álljon ki 1-2 lépésre a járdától az útra.

A sztereotípia szerint a new yorki taxisok mind bevándorlók, akik a nyelvet sem beszélik, de hogy ez igaz vagy sem, nem tudjuk biztosan. Az viszont tény, hogy minden taxisnak komoly vizsgát kell tenni (tud-e jól vezetni, mennyire ismeri a várost stb.), ám egy 2016-os törvény alapján az angol nyelvvizsga (és így a nyelvtudás is) már nem kötelező feltétele a taxis engedélynek. Úgyhogy a Jim Jarmush filmjében (Éjszaka a Földön) látottak nem állhatnak annyira távol az igazságtól. Pedig az még egy 1991-es film.

A New York Taxicab Company-t 1907-ben alapították, és egy darabig külföldről, elsősorban Franciaországból importált autókkal furikázták az utasokat. Ám a helyi cégek rájöttek, hogy egyszerűbb, ha inkább ők maguk gyártanak bérautókat, ahelyett, hogy külföldiek viszik el a haszon egy részét. Így a huszas évek közepére már csupa amerikai kocsi szállította a new yorki polgárokat a város egyik részéről a másikra.

Mindezt pedig, ha úgy vesszük, az orosz bevándorlóknak köszönheti Amerika.

Egy Morris Markin nevű fiatalember 19 évesen, kalandos körülmények között érkezett az álmok földjére, ahol meg is csinálta a szerencséjét: eredeti szakmája szabó volt, ő pedig az amerikai hadseregnél kifogott egy zsíros üzletet, nadrágokat készített a katonák számára. Markin meggazdagodott és elkezdett hitelezéssel foglalkozni. Egyik ügyfele, egy másik orosz, Abraham Lomberg nem tudta a kölcsönt visszafizetni, így kénytelen volt átadni Markinnak karosszéria-gyártó cégét, ami akkoriban a Commonwealth Motorsnak dolgozott be. Ez a bostoni cég gyártotta a taxis vállalkozások autóit. Viszont mivel ők sem álltak túl jól akkoriban, Markin ezt a céget is felvásárolta.

Markin ezekből a cégekből, valamint friss stratégiai partnerével, a Checker taxivállalattal közösen alapította meg 1922-ben a Checker Cab Manufacturing Company-t, ami kimondottan taxik gyártására specializálódott. Az első modelljüket egy évvel később, 1923-ban mutatták be a nagyközönség számára, ami akkora sikert aratott, hogy eztán egészen a 80-as évek legvégéig a new yorki taxik mindig Checker autók voltak. Amik egyébként a nagyközönség számára egy ideig egyáltalán nem voltak elérhetők, csak taxis cégek vásárolhatták azokat. Ez az 50-es évek végén változott: ekkor készült el az a modell, ami évtizedekre New York városának világszerte ismert szimbólumává vált - és már a nagyközönség is vásárolhatott belőle. A színe is ekkoriban lett kötelezően sárga a new yorki taxiknak, mert addig, bár furikázott sok sárga is, nem volt kőbe vésve a taxik színe.

A new yorki taxinak (és a taxisoknak is) olyan kultusza alakult ki, hogy még egy sitcom is készült róluk Taxi címmel, ami 1978 és 1983 között futott nagy sikerrel az ABC csatornán. Nálunk is ment a tévében, az egyik főszereplő Danny DeVito volt, de a többi szerepet is akkoriban népszerű, ismert komikus színészek (Judd Hirsch, Tony Danza, Andy Kaufman, Christopher Lloyd) alakították.

A sors fintora ugyanakkor, hogy amikor a tévésorozat véget ért 1983-ban, a Checker vállalat is lehúzta a rolót, mivel nem volt egy kimondottan innovatív cég, keveset fejlesztettek, így az élet és a piac elment mellettük. A kilencvenes években aztán az autóikat is lecserélte a város, előbb Chevroletre, majd Fordra, 2013 óta pedig már a Nissan adja a new yorki taxikat. De egyik persze sem volt olyan menő, mint anno a klasszikus Checker taxik, amik az utolsó igazi taxik voltak a sofőrök nagy részének véleménye szerint.

A Nissan, talán azért is, hogy ezt kompenzálja, fejleszt rendesen: a 13 ezer autójukból négyezer hibrid, kétezer pedig a mozgássérültekre szabott. De szükség is van rá, hogy haladkanak a korral. Még mindig nagyon sokan, naponta nagyjából hatszázezren utaznak New Yorkban taxival.

Hogy tetszett? Regisztrálj, és csak azt kapod, ami igazán érdekel!
Belföld
Külföld
Bulvár
Tech
Tudomány
Lepj meg!

Belépve nem neked kell a hírek után menned!*

*Hiszen a hírfolyamodba viszi a folyamatosan tanuló algoritmusunk Regisztrálok!
Még többet innen:
Nuus
Tetszett a cikk?

Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem

Neked ajánljuk

Ha tetszett a cikk:

és kövess minket a Facebookon

Megosztás Facebookon
Megosztás Twitteren
Szólj hozzá Nincs hozzászólás
Hozzászólások mutatása

Válasz vagy komment írása

Cikkajánló
Zene
Íme, a 10 legjobb remix 2017-ből
  • szerző:nuus
  • 2017. 12. 17.
A következő cikkek betöltése folyamatban...