Belföld
Gépíróból lett világhírű bábtervező
Mazsola, Tádé, Manócska, Gombóc Tündér, Misi Mókus alkotója. A városligeti vurstli és Angolpark volt a később Munkácsy- és Jászai-díjas művész valódi iskolája, ahová imádott Sándor bácsikája, a Ferencváros válogatott focistája és edzője vitte gyermekkorában szórakozni.
Már Kosztolányi Dezső is elpanaszolta 1935-ben a Pesti Hírlapban, hogy dajkája a „Meséljek a zöld disznóról?” kezdetű gyermekbolondító csalimesével áltatta, és a kíváncsiságot felkeltő kérdésre sosem következett folytatás. Bródy Vera is így járt, és visszavágásként 1959-ben megalkotta a posztómalacot, méghozzá zöld színben, ami Ács Kató: Petruska vasárnapja című bábjelenetének fekete-fehér tévéfelvételéhez technikailag is elfogadott színnek bizonyult. Mazsola csak azután kapott sapkát, hogy Bálint Ágnes író meglátta a másik műsorhoz egymondatos szereplőként készített röfit a bábraktárban, és történetet kerekítve köré, egy egész mesesorozat főszereplőjévé emelte. Hatalmas rajongótáborra tett szert és bábfilmsorozatok sorát hozta divatba.
A felvételek gyakran szinte hahotába fulladtak, mert a Gombóc tündér kesztyűs bábját az asztal alá bújva megelevenítő Havas Gertrúd orvul nevettette a tervezőt, aki ezekben a műsorokban barkácsolás közben improvizált történetet is mesélt a gyerekeknek. A tündér marionett-változatát az a (Manócskát is mozgató) Bölöni Kiss István keltette életre, akit Bródy Vera minden idők legjobb, bábot legszebben mozgató, művészének tartott.
A legelső televíziós bábut, Csupaszem doktorbácsit Szőnyi Kató rendezővel álmodták meg, de szívesen és sokat dolgozott Kende Mártával, a népművészeti ágakat felelevenítő Tükrös-sorozatban is.
Szergej Obrazcov vendégjátéka fordította érdeklődését a bábművészet felé, és – miután elolvasta Bod László bábjáték könyvét, az abban szereplő három megvarrt harisnyabábbal – jelentkezett a Bábszínházba, de csak gépírónak tudták felvenni 1952-ben. Ám hamar beszökött a műhelybe, és a gépíróinál kevesebb fizetésért ugyan, de átvették bábkészítőnek a tehetséges lányt, aki a különleges hangulatú, kiváló művészcsapatban gyorsan kibontakozott.
Első feladatként temperával festett reneszánsz mintákat a sosem mosolygó cárkisasszony sárga vászonszoknyájára.
A kezdetektől folyamatosan játszott Misi Mókus, Hamupipőke, A diótörő, Háry János, Csalavári Csalavér, Toldi, Jancsi és Juliska, Tündér Lala, és a felnőtteknek szólók közül a Szentivánéji álom, Dürrenmatt: Angyal szállt le Babilonba és Rejtő Jenő Szőke ciklon ponyvaregény-paródiájának szereplői mind Bródy Vera munkáját dicsérik. Más habitusú, de elválaszthatatlan alkotótársával, Koós Ivánnal tökéletesen kiegészítették egymást. A világsikert hozó A fából faragott királyfi bábelőadását még a Bartók bemutatóra készülő híres operaházi balett együttes is megnézte inspirációul.
Francia férjét, Armand Beyert, a Francia Intézet igazgatóját a Szentivánéji álom bábelőadáson ismerte meg és 1967-es esküvőjüket követően Párizsba költöztek. A színház nem akart megválni tőle, így akkoriban egyedülálló módon konzuli útlevelet kapott, mellyel rendszeresen ingázni tudott Párizs és Budapest között.
A francia főváros befogadta az ottani kultúrához stílusában és finomságában is igen vonzódó művészt, aki kurzusokat indított, rendezett, a ’80-as évek közepéig tanítványokat vállalt és generációkat nevelt a bábozás szeretetére. Életművét Sztravinszkij Tűzmadarának színpadra állításával tetőzte be.
Imádta az átváltozás csodáját és a bábtervezésben rejlő háromfázisú emberábrázolást, ahogyan a kétdimenziós terv karakterének kialakítása után anyagot ölt a szereplő figura, amit a színész tölt meg lélekkel és személyiséggel. Szívesen kísérletezett az anyagokkal, mindig megtartva egy előadáson belül a stílus egységét, és már a tervezésnél és anyagválasztásnál figyelembe véve a karakter majdani mozgását. Nagyon izgatták a zenés művek bábos megoldásai, és az ezredfordulót követően sem szűnt meg kapcsolata a Budapest Bábszínház társulatával, tanácsaival segítséget, inspirációt nyújtott számukra hazalátogatásai alkalmával.
90 éves kora felett is fürgén használta a számítógépet, számtalan új kézműves technikát fejlesztett tökélyre, és több könyv elkészítésére is felkérést kapott francia kiadóktól.
Itthon A bábtervező mesél című önéletrajzi kötete Somorjai Olga méltó és értő szerkesztésében, a Móra Kiadó és az Országos Széchényi Könyvtár (melynek Színháztörténeti Tára őrzi páratlan terveit) együttműködésében látott napvilágot a tervező közel négyszáz báb- és díszlettervével.
1999-ben Kárpáthy Mariann forgatott róla portréfilmet Bábszínház az egész világ címmel, 2016-ban pedig Kende Júlia róla szóló, A bábok világa – Fejezetek egy jóboszorkány életéből című filmje készült el.
Humorát, elegáns iróniáját, báját, gyermeki lelkületét, figyelmességét és kíváncsiságát mindvégig megőrizte; agyában ezernyi új ötlet cikázott. Imádta az állatokat, egy kacsintással is szót értett minden párizsi kutyával. Vallotta, hogy az igazán jó bábelőadás mindenkinek szól!
Tervezett figuráit egyformán szerette, de nem mindegyik lett egyformán ismert.
„Bezzeg az a zöld disznó!”
Válasz vagy komment írása
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
