Még a szagát se szerették – Hal és teve lehet a szárazság miatt a kenyaiak étele

Új ételeket fogyasztását kénytelenek fontolóra venni a kenyai maszájok és más szarvasmarha-pásztorok. A szarvasmarhák vére, teje és húsa régóta a maszáj pásztorok alapélelmei közé tartoznak Kenyában, az ország talán legismertebb közösségében. Az éghajlatváltozás ugyanakkor az utóbbi időben arra kényszeríti őket, hogy egy egészen más ételt, halat vegyenek fontolóra. Az elmúlt években jellemző, azaz már esztendők óta tartó aszály Kenyában több millió állatot ölt meg.

Olvasd el ezt is: 41 fokos hőségriadó – Egyre több a szélvihar, áradás és tűz, vajon miért?

Az idős maszájok azt remélik, a bajok átmenetiek és képesek lesznek visszatérni a hagyományos pásztorélethez. Néhányan közülük már olyan ételekhez kezdenek alkalmazkodni, amelyet soha nem ettek korábban. A halakat alakjuk miatt sokáig a kígyók családjába tartozónak tekintették, s mint ilyet, ehetetlennek tartották. A szaguk mindig kellemetlen és furcsa volt a maszájok számára, akik a félszáraz területeket tekintik otthonuknak.

„Soha nem éltünk tavak és óceánok közelében, ezért a halak nagyon idegenek voltak számunkra. Úgy nőttünk fel, hogy a felmenőink is csak teheneket és kecskéket ettek”

– mondta Kelena ole Nchoi, a Maasai Vének Tanácsának elnöke.

A maszájok, illetve más, kenyai és tágabb értelemben vett kelet-afrikai pásztor csoportok – mint például a samburu, a szomáliai és a borana – körében a szarvasmarha státuszszimbólum, a gazdagság forrása, valamint része kulcsfontosságú kulturális eseményeknek, a házasságoknak, mint hozomány. A hosszan tartó szárazság következtében azonban Kelet-Afrika nagyrészén lesoványodott szarvasmarhák tetemei hevertek szanaszét a hatalmas szárazföldeken.

Mint arról 2023 elején a Kenya Nemzeti Szárazságkezelési Hatóság beszámolt, 2,6 millió állat pusztult el, amelynek becsült értéke 226 milliárd kenyai shilling (1,75 milliárd dollár, vagyis 630 milliárd forint). Mindeközben a növekvő urbanizáció és népesség csökkentette a rendelkezésre álló legelők számát. Ez arra kényszerítette a pásztorokat, hogy új módszereket alkalmazzanak a túléléshez. A Kenya fővárosához, Nairobihoz közeli Kajiado megyében a helyi kormányzat támogatja a haltenyésztési projekteket a pásztorok számára, s ösztönzi is őket arra, hogy halat fogyasszanak.

Számos más maszáj nőhöz hasonlóan Charity Oltinki korábban gyöngyfűzéssel foglalkozott és a férje volt a felelős a család csordájáért. A szárazság azonban csaknem 100 tehenüket megölte, a 300 fős nyájukból pedig 50 bárány maradt életben.

„A földek csupaszon maradtak, a tehenek nem tudtak legelni. Így úgy döntöttem, hogy félreteszek egy földet a halak tenyésztésére és figyelemmel kísérem, hogyan teljesítenek”

– mondta Charity Oltinki.

A megyei önkormányzat szállított neki tótakarót, tilápia halcsontot és némi takarmányt. A szövetkezeti tagságból származó megtakarításait felhasználva Oltinki fel tudott venni hitelt és kutat ásott, hogy enyhítse a vízhiány okozta kihívást. Hat hónap elteltével bocsátották áruba az első, több száz halból álló tételt. A legnagyobb mennyiségben egyenként 300 kenyai shillingért (2,30 dollárt) adták el. A kajiadói maszáj közösség másik tagja, Philipa Leiyan az állattartás mellett ugyancsak haltenyésztésbe kezdett.

„Amikor a megyei önkormányzat bemutatta nekünk a haltenyésztési projektet, örömmel fogadtuk, mert alternatív megélhetési forrásnak tekintettük”

– mondta Leiyan.

A Kajiado-kormány kezdeményezése a projekt 2014-ben indult, jelenleg 600 pásztorral működik együtt annak érdekében, hogy diverzifikálják jövedelmeiket és puffert biztosítsanak az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Kezdetben vonakodtak, de a résztvevők száma a 2022-es aszály kezdete előtti nagyjából 250-ről elkezdett emelkedni.

A program némi jelentőséggel bír – mondta Benson Siangot, a Kajiado megyei halászati ​​igazgató. Hozzátéve, hogy foglalkoznak az élelmiszer-ellátás bizonytalanságával és az alultápláltság problémáival is.

A maszájok szarvasmarha iránti szeretete ugyanolyan, mint a samburuké, egy etnikai csoporté, amely Észak-Kenya száraz és félszáraz területein él és a maszájok által beszélt maa nyelv dialektusát használja. A közelmúltbeli szárazság Samburut is arra kényszerítette, hogy fontolóra vegye, milyen lehetőségek vannak a szarvasmarhán túl, például a tevék. A Lekiji faluban élő Abdulahi Mohamud jelenleg 20 tevéről gondoskodik. A 65 éves, 15 gyermekes apa a szárazság idején elvesztette 30 szarvasmarháját, ezért úgy döntött, kipróbál egy olyan állatot, amely alkalmasabb a hosszú száraz időszakok elviselésére.

„A tevék könnyebben nevelhetők, mivel elsősorban cserjékkel táplálkoznak és zordabb körülmények között is túlélnek. Amikor a legelő kiszárad, az összes szarvasmarha elpusztul”

– mondta el Abdulahi Mohamud.

Úgy véli, egy kis tevét 80 ezer-100 ezer kenyai shillingért (600-770 dollár) meg lehet venni, míg egy tehén ára 20-40 ezer (154-300 dollár) között mozog. Tapasztalatai alapján a teve rugalmassága megéri a befektetést.

A 26 éves Musalia Piti a Mohamud melletti hatalmas legelőn az édesapja 60 tevéjére vigyázott. A család 50 szarvasmarhát veszített el a szárazság idején, s úgy határozott, szintén tevékbe fektet be, amelyeket bármikor eladhatnak, amikor szarvasmarhára van szükségük a hagyományos szertartásokhoz. A samburu teheneket hozományként használják.

„Bármit meg kell tennünk, hogy találjunk szarvasmarhát az esküvői szertartásokhoz, bár manapság kisebbek lehetnek az állományaink” – mondta az 59 éves Lesian Ole Sempere samburu vén. Ha egy tehenet ajándékoznak a leendő menyasszony szüleinek, az arra ösztönzi őket, hogy nyilvánítsák lányukat „hivatalos feleségnek” – mesélte az idős ember.

Olvasd el ezt is: 200 éve nem tapasztalt szárazság Belgiumban

(Via)