Megrázó őszinteséggel mesélt Lang Györgyiről Kulka János

A színművész hét évvel ezelőtt stroke-on esett át, az állapotáról azt mondta, nem változott. Állandó fáradtságot érez, vannak szavak, melyeket nehezen mond ki és a nem szűrő fájdalom is megviseli.

A fizikai tünetek mellett, barátja, Lang Györgyi halála is megviselte.

Györgyi meghalt, nagyon megviselt. Györgyi jó barátom volt. Tényleg! A legjobb. Ott ültem mellette, fogtam a kezét, simogattam az arcát, amikor elment. A halála előtt másfél hónappal azt mondta: elfáradtam, Jancsi. Érezte. Tudta, hogy meg fog halni, de nem beszélt róla.

Kulka János azt is elmondta, naponta járt Györgyihez.

Györgyi tele volt életigenléssel. Egyenes volt, kimondta, amit gondolt, egyszerre volt erőszakos és vicces nő. Nagyon szerettem. Nagy kegy, hogy körülvehettük őt. Csodásan ápolták. Az ápolónő ellátta, mi, a barátai mellette voltunk az utolsó percig. Akkor is, amikor az utolsó időben szinte állandóan csak aludt. Hányszor vittem az ebédet…

A színművész arról is mesélt, hogy volt kollégái, barátai szerinte megfelejtkeztek róla.

Elkoptak. Elfelejtettek. Ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a verseket, a címeket, mindent. Ők engem. Azok, akiknek régen segítettem, akiket támogattam, ahol jótékonyságból fölléptem, mind elfelejtettek. Számukra nem vagyok. Szégyellem magam…

Forrás: 24.hu, Nők lapja