A világ leggazdagabb asszonya Magyarországon mutatkozik be

A világ leggazdagabb asszonya a L’Oréal kozmetikai cég örökösnője, Liliane Bettencourt, akit most már a magyarok is közelebbről megismerhetnek.

Van az a pont, amikor valaki már nem számolja a pénzét, ugyanakkor minden ismerősének mosolya mögé odakúszik a kérdés: vajon mennyire őszinte. Most egy ilyen élet érkezett Budapestre a Cirko Film jóvoltából.

A világ leggazdagabb asszonya című film megtörtént eseményeken alapul.

A gyanakvás alaphelyzetéből kiindulva hagyja, hogy a néző is kényelmetlenül fészkelődjön: lehet-e önzetlen kapcsolat ott, ahol a pénz mindent eltorzít.

Luxus és magány kéz a kézben

A történet középpontjában egy idősödő milliárdos áll, akit Isabelle Huppert játszik. Minden mozdulata kimért, minden pillantása súlyos, mintha évtizedek döntései ülnének a vállán.

Ő az, akinek mindene megvan – kivéve azt, amiért az emberek általában a legtöbbet fizetnének: a valódi kapcsolódást.

Ebbe a steril, gondosan berendezett világba robban be egy fotós, akit Laurent Lafitte formál meg. Nem kér engedélyt, nem tiszteli a határokat, és pont ezért válik ellenállhatatlanná. Friss levegőt hoz, de közben valami egészen mást is: zavart, gyanút, és egyre nagyobb számlákat.

A család, mint utolsó védvonal

A történet igazi feszültsége azonban nem a két főszereplő között húzódik, hanem körülöttük. A család – élén a lányával, akit Marina Foïs alakít – egyre idegesebben figyeli, ahogy az anya sodródik egy kapcsolatba, amelynek a határai és szándékai egyre kevésbé tiszták.

Itt válik a film igazán érdekessé: nem mondja meg, kinek van igaza. Csak helyzeteket teremt, amelyekben minden döntés rossznak tűnik egy kicsit.

Több mint botrány

A történet alapját a valóság adja: a L’Oréal örökösnője, Liliane Bettencourt körüli botrány, amelyben barátság, pénz és hatalom keveredett veszélyes eleggyé.

A film azonban nem dokumentum akar lenni, inkább egy elegáns, kissé távolságtartó lenyomata annak, hogyan csúszhat ki valakinek a lába alól a talaj – még akkor is, ha körülötte minden aranyból van.

A rendező, Thierry Klifa nem ás a legmélyebbre, inkább a felszínt csillogtatja, és hagyja, hogy a repedések maguktól rajzolódjanak ki. Ez néha kevésnek tűnhet, de közben pont ettől marad meg a film egyfajta finom egyensúlyban.

Ami a csillogás mögött marad

A világ leggazdagabb asszonya végül nem a pénzről szól, hanem a hiányról. Arról a furcsa űrről, ami akkor keletkezik, amikor elvben minden megvehető – de kiderül, hogy mégsem.

Nem harsány, nem botrányhajhász, inkább lassan beszivárgó történet. Olyan, mint egy túl drága parfüm: eleinte lenyűgöz, aztán egyre nehezebb eldönteni, hogy valóban tetszik-e, vagy csak nem tudsz szabadulni tőle.